Lelki Morzsák

Ima:

Urunk,  Jézus  Krisztus,  te  feltámadásodat  követően  számos  alkalommal megjelentél apostolaidnak és tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt  a  földről  a  mennybe  távoztál  megbízást  adtál  nekik örömhíred továbbadására. E küldetés nekem,  mint a te követődnek is  szól. Tanításod, az üdvösségre  vezető igazság  szabad utat nyit  Isten felé,  a menny  felé.   Segíts  engem   kegyelmeddel  és   a  Szentlélekkel,   hogy küldetésemet teljesítve  törekedjek  szüntelenül  az  örök  életre,  ahová minden embert, engem is meghívsz és vársz. Hiszek, Uram, erősítsd  bennünk a hitet!

Lelki útravaló a mai napra

Május12.

Jézusom! Köszönöm, hogy te vagy az én Pásztorom, és óvod a nyájat, aminek én is tagja vagyok. Ámen.

Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked. (Zsolt 79,13)


A nyájnak van gazdája. A bárányokra mindig vigyáz a pásztoruk. Vezetés alatt vannak a juhok. Terelik őket oda, ahová menniük kell. A sötétségben is védve vannak. Pásztoruk, a jó pásztor, mindet számon tartja, megismeri bármelyiket ezer közül is.
Mi, keresztyének az ő nyája vagyunk. Az ő legelőin, hiszen ő biztosítja nekünk a lelki és testi eledelünket is. Vezet minket. Ő adja az utat. Nem akarja, hogy akár egy is elvesszen közülünk, mindenki külön-külön fontos neki, de az egy nyáj tagja mind. Pásztorbotjával szelíden, de határozottan az ösvényen tart. Azon az ösvényen, amely a végső, örök szállásra vezet, a földi vándorlás végén.
Ezért hálát adunk neki, és dicsőítjük az ő nevét, hiszen övé i vagyunk, az ő drága vérén szerzett nyáj tagjai.

Lásd meg magadban a jót, a számtalan értéket, melyet szolgálatra kaptál. Elevenítsd fel lelkedben, hogy Jézus által Isten gyermeke vagy. Az ő végtelen szeretetének vagy eszköze, s az ő gondviselő oltalma alatt állsz. Az Úr pedig sohasem hagyja cserben, hanem valahogy mindig győzelemre segíti övéit. (Simon András)


Istenem! Hadd áldjalak téged, hogy pásztorbotoddal vezetsz. Tudom, hogy a dorgálás is javamra van, nem engedi, hogy letérjek ösvényedről. Köszönöm, hogy sohasem hagysz magamra, mert te tudod, én vezetésed nélkül rögtön eltévednék. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten minden értelmet meghaladó szeretettel szeret minket.

(Gregory M. Weeks Missouri, USA) 

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Hogy mindnyájan egy legyenek

2013. május 12. Húsvét hetedik vasárnapja – Urunk mennybemenetele

P. Paul Campbell

 

Jn 17, 20-26

De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.''

 

Bevezető ima: Uram, köszönöm ezt az időt, amikor egyedül lehetek veled. Segíts, hogy félre tegyek minden aggodalmat és szórakozottságot. Egyedül Te legyél a vágyam itt és most. Szükségem van rád. Szükségem van a szeretetedre és a bátorításodra. Segíts, hogy minden erőmmel, teljes szívemből és lelkemből szeresselek!

 

Kérés: Uram, növeld bennem az alázatot, hogy bocsánatot tudjak kérni és meg tudjak bocsátani azoknak, akik így vagy úgy megbántottak engem!

 

1. Egység a tanítványok közt. Jézus minden hívő egységéért imádkozik. Azt akarja, hogy mindnyájan egy legyünk vele és az Atyával. Manapság sok szakadással és megosztással találkozunk a társadalomban. Ha körülnézünk, sokféle felekezetet találunk. Isten nem akarja a szakadást és a megosztást. Azért imádkozott, hogy egyek legyünk és ezzel az egységgel tegyünk tanúságot a világnak arról, hogy Őt az Atya küldte. Ha a világ nem ismeri meg Krisztust és nem hallja a megváltás örömhírét, akkor a hibát magunkban kell keresnünk. Jelen van-e a keresztény egység az imáimban és áldozatvállalásaimban?

 

2. Széthúzás a családban. Ha a családokat vizsgáljuk, szintén növekvő széthúzással találkozunk. A válás szétszakítja a családtagokat, elválasztja a gyermekeket szüleiktől. Kevés az olyan gyerek, akit nem sebzett meg a szülei válása. Jól ismert az úgynevezett „no fault” – felelősségmentes autóbiztosítás, aminek analógiája a felelősségmentes válás és mindannyian ismerjük ennek káros hatásait a gyermekekre. Mégis kevesen ismerik fel, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet a felelősségmentes autóbiztosítás és a felelősségmentes válás közé. Az egység, amelyet Krisztus akar adni a családoknak az Ő szeretetén alapszik – ez azt feltételezi, hogy másokat magunk elé helyezünk és szolgálunk másoknak. Feltételezi a szüntelen áldozatvállalást, a hallgatást és a kommunikációt, a megbocsátást és az elengedést. Mennyire vagyok kész arra, hogy bocsánatot kérjek vagy megbocsássak másoknak? Milyen gyakran tudom a családomat a munkám és saját terveim elé helyezni?

 

3. Belső diszharmónia. Egy másik terület, amelyet megvizsgálhatunk, az a lelki életünk. A bűn megfertőzi a szeretetet és befele fordít bennünket, saját magunk felé. Exponenciálisan növekszünk az önzésben. A világ fáradhatatlanul reklámozza a szabadságot: „tégy, amit akarsz”. Ez tesz bennünket a saját szenvedélyeink rabjaivá. Mennyire vagyok szabad arra, hogy nemet mondjak a bűnnek az életemben? Milyen gyakran vagyok engedékeny saját magammal, érzékeimmel, hóbortjaimmal szemben? A bűn belső diszharmóniát teremt, egy belső törést a lelkiismeretem - Isten akarata - és a között, hogy hogyan élek. Ha szeretjük Istent, engedelmeskedünk neki. Az engedelmesség nélküli szeretet illúzió, hazugság. És ha a Krisztussal való kapcsolatom nem a megfelelő alapokon áll, akkor minden más csak homokra épített vár.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te tudod, hogy nehéz a megbocsátás. Néha magamnak is nehezen tudok megbocsátani. Szükségem van rád, hogy el tudjam viselni a fájdalmat és a küzdelmeket. Szükségem van jelenléted bizonyosságára. Segíts már most észrevennem, hogy mi az a diszharmónia, amelyet ki akarsz javítani az életemben, segíts meglátnom, hogy mi az a szakadás a szívemben, a családomban, az Egyházamban, amelyre gyógyírt akarsz adni!.

 

Kérés: Ma bocsánatot kérek valakitől.


Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

 Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Urunk mennybemenetele

 

ApCsel 1,1-11

Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. (…) Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”

 

Ef 1,17-23 

Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett, s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

 

Lk 24,46-53

Azt mondta nekik: „(…)Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.


A Jézusról szóló örömhírt, evangéliumát azzal fejezi be Szent Lukács, amivel az Egyházról szóló írását, az Apostolok cselekedeteit kezdi: Jézus mennybemenetelével. De Szent Lukács két könyve abban is egy, hogy mindegyiket végigkíséri a Szentlélek jelenléte: ő az, akinek erejéből Mária méhében testet ölt az örök Ige, s akinek erejében Pünkösd napján megszületik Krisztus Titokzatos Teste, az Egyház. Szent Lukács írja Jézusról, hogy amikor csodát tett, erő áradt ki belőle, a mennybemenetel előtt pedig tanítványainak megígéri ugyanezt a magasságból jövő erőt, melyet másik könyvének, az Apostolok cselekedeteinek elején egyértelműen azonosít a harmadik isteni személlyel, a Szentlélekkel. Amint Jézus Krisztus emberségét az Atya erővel, azaz a Szentlélekkel kente fel, ugyanúgy Titokzatos Testét, az Egyházat is részesíti ebben az erőben. 

 

Az Egyházban nagyon sok rossz van – általunk. Aki a botrányt keresi, az megtalálja benne, papok és hívek életében egyaránt. Ugyanakkor jelen van az Egyházban a Szentlélek is, a hatalmas, feltámasztó, isteni erő. Ezért érdemes minden hibája és bűne ellenére az Egyházba belépni és benne maradni. Hiszen rajta kívül nem ismerik a Lelket, legfeljebb mint személytelen erőt – de mit segíthet rajtunk egy személytelen erő, akit nem lehet megszólítani?

 

A ma ünnepelt misztérium, a mennybemenetel eseménye is a Lélekkel van kapcsolatban, hiszen ő dicsőítette meg Jézus emberi testét, ő támasztotta fel és magasztalta fel az Atya jobbjára. De nemcsak Jézus emberi testét, hanem Titokzatos Testét, az Egyházat is meg fogja dicsőíteni, vagyis az Egyház is oda fog felemelkedni, ahová a Fő, Krisztus emberi természetével már megérkezett: az Atya örök dicsőségébe.

Lelki Morzsák

Ima:

Hálát adunk neked, Atyánknak, az életért és az ismeretért, amelyet nekünk, szolgáidnak  Krisztus  által  kinyilatkoztattál;  dicsőség  legyen   neked mindörökké! Ókeresztény ima

 

Lelki útravaló a mai napra

Május11.

Mit Isten ad énnekem, mind jó az nékem!

Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. (Ézs 60,17)



Mindig mást ad. Arra, amit én akartam tenni vele, nem lesz jó. A rezet eresznek akartam, aranyból csak nem csinálom. Vasból ácskapcsot, ezüst arra nem jó. Fából akartam kifaragni a kedvesem arcát. A réz megmunkálásához nem értek. Követ akartam a sziklakertembe, vas ott nem fog jól mutatni.
Miért teszi ezt? Miért akarja, hogy mást csináljak? Mindig mást, mint amire szerintem szükségem van.
Isten így folytatja: békét adok, hogy irányítson, igazságot, hogy az parancsoljon. Ezért lenne tehát? Hogy rájöjjek? Másra is lehet szükségem, mint amit én kitaláltam, és amit Isten ad a kezembe, az nem arra való, amit én terveztem vele tenni.
Önismeret és alázat Isten előtt. Megtanít rá, néha lágy szóval, néha pedig azzal, hogy valami egészen mást ad, mint amit kértem, akartam, hogy a fontos nem én vagyok. A célom csak akkor ér valamit, ha meg akartam érteni Isten szándékát az életemben. Akkor a béke nem válik bombává a kezemben, hanem irányítani lesz képes és az igazság nem fájdalmas újdonság lesz, amivel még soha nem kellett szembesülnöm, hanem parancsoló, útmutató erő.

Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy. (Anthony de Mello)



Add, Uram, hogy le tudjak mondani vasról és fáról azért, hogy meg tudd nekem mutatni, mire jó az arany és ezüst. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Mindig légy közel a pásztorhoz!

(Abigail Gary New Jersey, USA)

 

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

A szent név

2013. május 11. Húsvét hatodik hete - szombat

 

Jn16, 23-28

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, legyen Szent Neved mindig ajkamon!

 

1. Jézus nevének hatalma. Próbáljuk meg jobban megérteni Jézus szívének legbenső kívánságait! Ebben az evangéliumi részben Jézus megnyitja számunkra szívét. Szinte kér, hogy ismerjük fel nevének erejét. Sokan mondják, hogy minden térd meghajol a Mennyben és a földön, amikor Jézus nevét kiejtik. Képzeljük el, milyen szép lehetett, mikor Mária kiejtette Jézus nevét. Nagyon nehezen tudjuk elképzelni, hogy Jézus akár csak egy pillanatra is habozott volna, mikor Mária kimondta nevét. Most még nagyobb erővel mondja nekünk, hogy az Atya meghallgat minket, ha Fiának nevét hallja: a mi Urunk neve a leghatalmasabb név.

 

2. Kéréseink kulcsa. Jézus megadja kéréseink kulcsát: Kérjünk az Ő nevében, és az Atya megadja nekünk, amire kérjük. Csak csodálkozhatunk, hogy az Atya miért adja meg nekünk, amit kérünk, ha Fia nevében kérünk tőle. Egyrészről talán azért teszi, mert nem mernénk Jézus nevében valami méltatlant kérni. Az Atya tudja annak az árát, amit Krisztus bűneink megbocsátásáért fizetett. Tudja, hogy Urunk szeretete iránta és hozzánk feltétel nélküli. Ha valaki az Úr nevében imádkozik, akkor az Atyának ez olyannak tűnhet, mint egy fuldokló segélykiáltása. Hogyan is tehetné meg, hogy nem nyújtja ki a kezét, és nem menti meg a kétségbeesett lelket?

 

3. Krisztus nevét viseljük. Keresztényeknek hívnak minket, mert Krisztust követjük. De azt is tudjuk, hogy a név egyedül még nem tesz kereszténnyé. Az a döntés tesz szentté, amilyen életet választunk annak a kegyelemnek köszönhetően, amit Krisztus számunkra a Kálvárián szerzett. Krisztus az utolsó vacsorán azt mondta apostolainak, hogy a követőit arról a szeretetről fogják megismerni, amivel egymás iránt vannak. Ahhoz, hogy megadjuk a tiszteletet a szent névnek, amit viselünk, szeretnünk kell egymást hibáink ellenére is. Ha ezt tesszük, akkor vagyunk igazi keresztények, a nevünk és a tetteink alapján is.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, nevemen szólítasz engem. Add, hogy életemben tanúságot tegyek a Te Legszentebb Nevedről! Az életet Te adtad nekem, most én visszaadom azt neked. Te odaadtad értem az életedet, most én is odaadom érted az enyémet. Akkor hívhatsz kereszténynek, ha elhagyom érted ezt a világot.

 

Elhatározás: Ma beszélek valakivel Krisztusról.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 6. hete - szombat

 

ApCsel 18,23-28

Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

 

Jn 16,23b-28

 

„S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”

 

Az apostolok Húsvét előtt is imádkoztak már Jézus tanítása alapján, és Atyának merték nevezni a fölséges Istent, de az ő nevében, vagyis őáltala csak Pünkösdkor kezdtek el imádkozni, amikor feltárult előttük Jézus életének végső titka: az Atyával és a Szentlélekkel való közössége. Hasonló fordulat ez, mint amit a mai Olvasmányban szereplő Apolló élt át, aki előbb csak a jánosi keresztségről tudva tanított Jézusról, majd miután találkozott vele mint Isten Fiával, ez gyökeresen átalakította igehirdetését, és új, egészen eredeti lendületet adott neki.

 

Jézus arra biztat, hogy ne szégyelljük kívánságainkat, bátran tárjuk őket az Atya színe elé, mert ő teljesíteni fogja őket. De vajon mi az, amit ha Jézus nevében kérünk az Atyától, ő megadja nekünk, és ettől teljes lesz az örömünk? Talán egy hőn áhított tárgy, szeretteink egészsége és jóléte vagy bármi más itt a földön teljessé tehetné az örömünket? Nem, csak egyetlen ajándék van, amelyet elnyerve valóban megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, s ez a Szentlélek. Mert hiába adna meg az Atya bármit, amit szemünk-szánk kíván, hiába teljesítené legönzetlenebb kéréseinket, örömünket nem tehetné teljessé a Szentlélek nélkül. 

 

Jézus ezért a kérő imára biztatva mindenekelőtt arra szólít fel minket, hogy azt a legnagyobb ajándékot kérjük az Atyától, melyet ő maga adni akar nekünk – nem azért, mert különben nem tudná vagy nem akarná adni, hanem hogy mi egyre jobban be tudjuk fogadni őt, tudatosan igent mondva Istennel való közösségünkre.

Lelki Morzsák

Ima:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról  mondanék le, ha nem  törekednék arra, hogy  mindig csodálatos jelenlétedben  éljek! Ámen. Kolumbusz Kristóf

 

 Lelki útravaló a mai napra

Május10.

Mutass utat az élet rengetegében, Istenem!

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)


Ki mint vet, úgy arat? Ez a sokat koptatott szólás mindenkinek ismerős. A föld gazdájának meg kell dolgoznia a bő termésért. Nem hullanak csak úgy az ölébe a búzamezőről az érett kalászok! Ahhoz, hogy a termést betakaríthassa, tennie is kell valamit. És ez nem mindig egyszerű. Le kell küzdenie az elemeket: a tomboló szelet, a tűző napsugarat, az ömlő esőt. Óvnia kell földjének kincsét a kártevőktől. De ez sok esetben még a könnyebbik oldala a dolognak. Mindenekelőtt ugyanis le kell győznie saját kényelmét, lustaságát és megfogni a munka végét! Nekünk is így kell legyőznünk a bennünk szunnyadó, fel-felébredő kényelemszeretetet. Önmagunk szeretetét. Igényeink előtérbe helyezését. Hiszen ha az igének engedelmeskedni akarunk, félre kell tennünk minden mást, és a jó cselekvésé re kell összpontosítanunk. Le kell küzdenünk önmagunkat, és a külső fenyegetettséget is, ami minduntalan el akar téríteni bennünket a helyes útról. Ami meg akarja akadályozni, hogy a jót cselekedjük. A bennünket körülvevő világ is sokszor ilyen, minket hátráltató, akadályozó úttorlasz. Mindenfelé vonz és csábít, csak a szeretetből fakadó jócselekedetektől igyekszik távol tartani. Olykor ki is gúnyolja a világ azt, aki az ige szerint cselekszik. Baleknak, bolondnak tartja. De bennünket ez ne hátráltasson! Minket ne ez vezéreljen! Hanem az, hogy bármilyen küzdelmes is az utunk, soha ne fáradjunk el, mert meglesz a jutalmunk! Meg kell tanulni élni a kínálkozó lehetőséggel, megtalálni azt, ami segíthet paradox világunkban. Miképpen a jó gazdát bő terméssel árasztja el a gondozott föld, úgy mi is bőven fogjuk aratni jóságunk gyümölcseit. Mert az Úr megjutalmazza azokat, akik az ő útmutatása szerint a jót cselekszik?

A szeretet az egyetlen dolog, amely tékozlás útján gyarapodik. (R. Huch)


Egyedül erőtlen vagyok, de ha te támogatsz, Uram, szárnyra kelek! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

Milyen területre hív Isten, hogy valami újat próbáljak?

(Hans Växby Moszkva, Oroszország)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Az élet fája

2013. május 10. Húsvét hatodik hete – péntek

 

Jn 16, 20-23

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, tégy engem a kereszt hűséges tanítványává!

 

1. Meg kell halnunk önmagunknak, hogy elnyerjük az Életet. Milyen gyakran beszélt Jézus arról, hogy meg kell halnunk önmagunknak? Különféle alkalmakkor figyelmeztette apostolait, hogy kegyetlen halált kell elszenvednie. Krisztus azért jött a világba, hogy meghaljon értünk a kereszten. Mária megszülte Jézust és ott állt a keresztjénél, mikor meghalt. Milyen különös, hogy azok szenvednek a leginkább, akik a legközelebb állnak Jézushoz. A mi ösztönös hajlamunk, nemcsak világi, hanem lelki téren is abban áll, hogy a könnyebb utat válasszuk. Ha azonban követni akarjuk Krisztust, el kell fogadnunk a keresztet, a szenvedést és az áldozatot.

 

2. Urunk, vedd el a kereszttől való minden félelmünket! Jézus mondja, hogy aki követi Őt, szenvedni fog. De meg is ígéri nekünk, hogy olyan örömben lesz részünk, amit senki, semmilyen hatalom nem vehet el tőlünk. Krisztus arra kér, hogy bízzunk benne. Nem könnyű ebben a világban az Úr hűséges tanítványának lenni. Ezt Jézus is tudja és mi is tudjuk. A Getszemáni-kertben Jézus is félt a kereszttől, de ugyanabban a pillanatban megújította a döntését, hogy a keresztet választja. Krisztus arra kér minket, bízzunk benne, ahogyan Ő is bízott az Atyában. Ha bízunk Krisztusban, elmúlik a kereszttől való félelmünk.

 

3. Hogyan segíthetek másoknak, hogy elfogadják a szenvedést? Krisztus összehasonlítja a szülő asszony fájdalmát azzal a végtelen örömmel, amit megtapasztal, mikor újszülött gyermekét megpillantja. Egy jó férj a félelem pillanatában a felesége mellett van. Mi is látjuk, hogy Mária ott van a kereszt lábánál, Fia keresztjénél, hogy ott legyen vele a szükségben. Nekünk is ott kell lennünk mások mellett, ha szükséget szenvednek. Azt kérik tőlünk, hogy érezzünk együtt és áldozzunk másokra időt és fáradtságot.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, add, hogy úgy fogadjam el a szenvedést, ahogy Te elfogadtad; Isten dicsőségéért és a lelkek megmentéséért. Bízom kegyelmedben. Segíts, hogy növekedjek kegyelmedben és a dolgokat természetfölötti fényben lássam!

 

Elhatározás: Ma igyekszem legyőzni az elbátortalanodás és a kételkedés kísértését.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
  

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 6. hete - péntek

 

ApCsel 18,9-18 

Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: „Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.” Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét. Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzula, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, és azt mondták: „Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!” Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: „Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.” S elűzte őket az ítélőszéktől. (…) Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is. 

 

Jn 16,20-23a 

 

„Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” 

 

Isten elsősorban nem aktivitást vár tőlünk, hanem mindenekelőtt azt akarja, hogy megszülessünk az ő gyermekeivé, Krisztus által, a Szentlélekben. Ez a születés pedig bizonyos szomorúsággal és fájdalommal jár, hiszen új életre születésünk nem mehet végbe egyfajta halál nélkül. Azonban éppen ez a születés lesz új, el nem múló örömünk forrása. Olyan öröm forrása, melyet nem befolyásolnak a külső körülmények változásai és kedélyállapotunk hullámzásai. Az istengyermekségre születés öröme más dimenzióban van, mint e világ örömei, ezért nem veheti el tőlünk senki sem. 

 

Kérdeznivalónk sincs már, hiszen Isten élete áramlik bennünk, s ez több, mint bármi, amit ésszel fel lehetne fogni és meg lehetne magyarázni. Arra azonban szükségünk van, hogy földi életünk gondjai, teendői közepette újra meg újra erre a misztériumra irányítsuk figyelmünket, s Istennel egyesült életünk külső jelek által is megerősítést nyerjen. Szent Pál a legintenzívebb apostoli munka, az igehirdetés, az utazás fáradalmai és a testi-lelki megpróbáltatások közepette sem feledkezik meg arról, hogy az Úrnak tartozik önmagával. Miközben csaknem szétszaggatják – olykor fizikailag is –, ő nem hagyja szétforgácsolódni belső világát, hanem még nagyobb hangsúlyt ad Krisztushoz való tartozásának, például azzal, hogy fogadalommal kötelezi el magát, melynek külső jeleként Kenkreában lenyíratja a haját. 

 

A vallási törvények megtartása, az önként vállalt fogadalmak, az önmegtagadás nem a szentség maga, még csak nem is jele annak, de eszköze és feltétele. A külső jelek az Úrral való bensőséges kapcsolat ápolásában segítenek, és megerősítik a lelki elkötelezettséget, hogy szüntelenül Isten akaratára figyeljünk, és felismerjük, mit akar cselekedni általunk.

 

Lelki Morzsák

Ima:

Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május9.

Énekeljetek az Úrnak új éneket!

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett!
Szabadulást szerzett az ő jobb keze, az ő szentséges karja.

Megmutatta szabadító erejét az Úr,
a népek előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.
Hűséggel és szeretettel gondolt Izrael házára,
és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!
Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!
Énekeljetek az Úrnak hárfával, hárfával és zengő énekléssel,
harsonákkal, és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!
Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!
Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt,
mert eljön, hogy ítélkezzék a földön.
Igazságosan ítéli a világot,
a népeket méltányossággal.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ének eljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett!
Szabadulást szerzett az ő jobb keze, az ő szentséges karja. (Zsolt 98)

Isten meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (1Kor 1,8)



A korinthusiak köszöntése után Pál apostol rögtön a kegyelemről kezd beszélni, valamint a Krisztusban való közösségről, ami által mindenki gazdagabb lett. De ennek a gazdag lelki közösségnek ki is kell tartania Krisztus második eljöveteléig, a várakozás beteljesítéséig, amelyet az első keresztény gyülekezetek, mint a korinthusi is, a közeljövőben várt. A 7. versben ezt írja Pál: Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok. Ebből is érződik, hogy a mindennapok része lehetett Krisztus eljövetelének várása. Milyen más lehet úgy élni, hogy valaki biztos benne, hogy még életében eljön a világ vége és véget ér a földi valóság, és Krisz tus eljön. Aki ezt hitte, az eladta vagyonát és közösségbe lépett, odaadta a közösségnek javait, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Ezek az emberek a szeretet közösségében egymásra utaltan éltek. Mit gondolnánk ma az ehhez hasonló emberekről? Valószínűleg őrülteknek tartanánk őket. Hiszékeny, manipulálható szerencsétleneknek, akiket mindenbe bele lehet rángatni. Mégis egyvalamit tanulhatunk tőlük: hitet. Olyan hitet, ami képessé tesz arra, hogy átformáljuk az életünket, hogy életmódot váltsunk. Hiten alapuló életmódváltás? Micsoda megalapozatlan, irracionális képzelgés. Majd, ha valami kézzelfogható történik, akkor esetleg megváltoztatom az életem - mondanák sokan. De hogyan válhat a hit kézzelfoghatóvá? Hogyan lesz az absztrakt hitből megélt hit, életmódváltás? Aligha látszik rajtunk, keresztényeken, hogy Krisztus követői vagyunk. Mégis valami ilyesmi lenne az elérendő cél, hogy Krisztust az életünkön keresztül láthatóvá tegyük mások számára is, hogy ő formálja át az é letünket. Aki meg is erősít titeket mindvégig - írja Pál apostol. És ez nekünk szól, mert nem hiszem, hogy közelebb vagy távolabb lennénk Krisztus eljövetelétől, mint az őskeresztények. Jézus Krisztus napja ma sincs közelebb vagy távolabb. Itt van. Úgy kell élni, mint ha itt lenne. Nincs jövő és múlt, csak a most van. A most-ban kell így élni. Hiszen maga Krisztus mondja: Mert az Isten országa már közöttetek van. (Lk 17,21) Tehát úgy kell élni, hogy valóban köztünk legyen.

A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek. Csak azok lesznek igazán boldogok, akik megkeresték és megtalálták a mások szolgálatához vezető utat. (Albert Schweitzer)



Uram! Add, hogy úgy élhessek, hogy te látszódj minden cselekedetemben! Kérlek, tedd magad láthatóvá az életemben, hogy minden pillanatban úgy éljek, hogy kész legyek téged fogadni! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Az Istenre figyelés lelki gazdagságot ad.

(Kimberly Long Texas, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Én vagyok a te tanúd

2013. május 9. Húsvét hatodik hete – csütörtök

 

Lk 24, 46-53

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.”

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, segíts, hogy a Te jelenlétedben éljek és úgy cselekedjek ahogyan elvárod tőlem!

 

1. Mi is Krisztus művének tanúi vagyunk. Milyen szép jelenet. A mi Urunk szenvedett, meghalt, harmadnap feltámadt, és negyven napot eltöltött apostolaival és tanítványaival. Most, mielőtt Mennybe menne, hátrahagyja Egyházának a szeretet, az irgalom és a megbocsátás üzenetét. Az apostolok megtapasztalták Krisztus irgalmát. Most azt a feladatot kapták az Úrtól, hogy menjenek a világba és hirdessék a bűnök bocsánatát a legszentebb névben: Jézus nevében. Azért lehetünk ma haszonélvezői ennek az irgalomnak,mert az apostolok úgy cselekedtek, ahogy Krisztus megmondta nekik. Krisztus irgalmát szívünkben tapasztaljuk. Így mi is tanúi kell, hogy legyünk Jézus Krisztus művének.

 

2. Öltöztess engem szent erődbe, Úr Jézus! Tudjuk, hogy egy alma magjából almafa nő, ami éveken át hoz termést, ha helyes táplálékot kap. Tapasztalatból tudjuk. Isten teremtette a magot és adta az erőt, hogy almafává nőjön. Krisztus most azt mondja apostolainak, Ő fönntről kiárasztja rájuk erejét, megáldja őket valami által, ami messze felette áll az emberi természetnek és erőnek. Megkapják az erőt, hogy Isten országáért bőséges termést hozzanak. Kétezer évvel később Krisztus még mindig kiárasztja ezt a hatalmat, a Szentlélek által, akit megkaptunk, mikor megkereszteltek minket, és még inkább, mikor bérmálkoztunk. Az ima által természetfölötti látásmóddal kezdjük el látni azt az embert, akivé válhatunk és azokat a gyümölcsöket megsejteni, amiket hozhatunk.

 

3. Imádni és magasztalni akarlak. Az apostolok szomorúak és csüggedtek voltak, amikor Krisztus megmondta nekik, hogy elhagyja őket. Most telve voltak ámulattal és dicsérettel. Leesett a szemükről a hályog. A kereszt árnyéka nem rémisztette őket többé. Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, és ők ennek tanúi, hiszen saját életükben tapasztalták meg. A nagyböjtben mi is elkísértük az Urat szenvedéseiben és halálában. Aztán tanúi lettünk feltámadásának. Most látjuk, amint mennybe megy. Ahogy az apostolok, úgy állunk mi is csodálva, hogy milyen Istenünk van nekünk, és úgy érezzük, éjjel-nappal Őt kell dicsérjük.

 

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, Szentlelked számára szent lakhellyé szeretnék válni. A szeretet és az igazság lelke a Te ajándékod számomra. Az ég dolgaival táplálsz engem. Legyek én kisebb, hogy Te növekedhess bennem!

 

Elhatározás: Jót fogok mondani ma másokról és minden kísértést, hogy másokat elítéljek vagy másokról rosszat mondjak, legyőzök.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

 

 Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 6. hete - csütörtök

 

ApCsel 18,1-8

 

Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, (…) meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket. Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: „A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

 

Jn 16,16-20

 

„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«, és: »Az Atyához megyek«?” Aztán megjegyezték: „Mi az, amit mond: „egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél!” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: „Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: »Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem«? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.”

 

 

Ez a „kis idő” Jézus elmenetele és visszatérése között nemcsak sírban nyugvásának idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként, feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a Szentlélek által bennük lesz jelen.

 

A megtestesülés után ez a legnagyobb fordulat a világtörténelemben: az Egyház születésének pillanata. Szent Pál is csak lassan érti meg, hogy a körülötte kirobbanó botrányok, szakadások, a hozzá való csatlakozás és az elutasítás nem őmiatta, hanem a benne élő Krisztus miatt történnek. Ha Jézust hirdetjük, és bűnbánatban élünk hosszú éveken át, mi is az ellentmondás jelévé leszünk. Nem csupán hibánk, természetünk miatt lesznek ellenségesek velünk, hanem Krisztus miatt. Kitehetjük a lelkünk, fáradozhatunk a legnagyobb jó szándékkal, elkerülhetetlen, hogy környezetünk szembekerüljön velünk, talán egészen odáig, hogy megaláznak és kivetnek maguk közül. Szent Benedeket első társai meg akarták mérgezni, Szent Ferencet alkalmatlannak nyilvánították rendje vezetésére, Keresztes Szent Jánost szerzetestestvérei börtönbe vetették. Ők mégsem estek kétségbe, s nem tértek le arról az útról, amelyre Krisztus vezette őket a bensejükbe adott Szentlélek által. Isten pedig megáldotta szolgálatukat és szenvedésüket, és még ragyogóbban beteljesítette küldetésüket.

 

Jézus Krisztus velünk is megosztja istenfiúságát, halhatatlan életét, mi pedig neki adjuk halandó testünket, földi életünket. Ő nekünk adja Szentlelkét, mi pedig odaadjuk neki értelmünket, érzelmi világunkat, tehetségeinket és akaratunkat, hogy beléphessen általunk a világba, és beteljesítse művét az emberek között.

Lelki Morzsák

Ima:

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A  te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te  tisztaságod költözzék belém. Ne  a test legyen  a szemem  előtt, hanem a  lélek. Ne  a jelen, hanem  az örök  élet.  Ne csak  másoknak,  de magamnak  is  szívből megbocsássak.  Mindig  és  mindenért,  neked  hálát  adni  tudjak,  és  ha választanom kell  kettőnk között  Jézusom, mindig  csak te  és sohasem  én legyek az első!

 

 Lelki útravaló a mai napra

 

Május8.

Atyánk! Életet adtál, de mi elfelejtettük, hogy kitől kaptuk. Mikor életet adtál nekünk, magad adtad vele. Segíts, hogy lássuk ne csak életünket, hanem benne téged! Ámen.

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét és nem égőáldozatokat. (Hós 6,6)


Egy alkalommal többen ültünk körbe egy asztalt, és Isten ajándékairól beszélgettünk. Valamelyikünk hozott egy gyönyörű fémdobozt. Könyvnagyságú, nagyon szépen megmunkált, látszott rajta, hogy művészmunka. A tulajdonosa nagy gonddal tette elénk, és azt mondta: "Ebben a dobozban mindegyikőtök számára van ajándék." Érdeklődéssel néztünk rá. Mi csak a dobozt néztük, az maga is ajándék lehetett volna, olyan szép, de a gazdája nem engedte, hogy megelégedjünk a doboz nézegetésével, hanem annak belsejére hívta fel figyelmünket. "A doboz fontos dolgot takarhat számotokra, figyelmesen nézzetek bele!" Mindenki egyenként kézbe vette, hogy beletekinthessen, majd megdöbbenéssel csukta vissza a tetejét. Nem értettem! Senki nem vesz ki belőle semmit, csak szótlanul továbbadják. Rám került a sor. Üres dobozba bámultam bele. Az alja viszont olyan sima és fényes volt, hogy megláttam benne saját tükörképemet. "Ismered és szereted azt, aki visszanéz rád?" - hangzott a kérdés. Mi néz vajon valójában vissza az én életem tükrében? Saját magam hazug képét hiába kergetem, az nem képes bűnbocsánatot adni a bűneimre, vagy értelmet adni létezésemnek. Gyönyörű fémdoboz vagyok, ami arra vár, hogy megtelhessen Isten szeretetével és ismeretével. Ezek nélkül csak egy gyönyörű élettelen doboz maradok, amiben magányosan néz vissza üres tükörképem.

Mintha ezt mondaná (Krisztus): Én vagyok az Út, aki igazságra vezetek, én vagyok az Igazság, aki életet ígér, én vagyok az Élet, melyet megadok. (Clairvauxi Bernát)


Mennyei Atyám, add, hogy ne féljünk belévetni magunkat a te ismereted és szereteted tengerébe, mert ebben a mélységben hono l az üdvösség. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten megadja a szükséges erőt - minden napon.

(Edwin C. Wentz Pennsylvania, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Azért jöttél, hogy tanúságot tégy az igazságról

2013. május 8. Húsvét hatodik hete – szerda

 

Jn16, 12-15

„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.”

 

Bevezető ima: Szentlélek, világosítsd meg értelmemet és szívemet a hit erénye által. Életemet a hit igaz fényében szeretném látni – ez Jézus Krisztussal, Urammal és Megváltómmal való barátságomból fakad. Szentlélek, ajándékozd nekem a remény isteni erényét. Sose engedd, hogy elcsüggedjek és kétségbe essek. Urunk legyőzte a bűnt és a hálált, és megnyitotta előttem a Mennyország kapuját. Gyújtsd fel bennem az Úr és felebarátiam iránti szeretetet. Hadd égjen, és hadd gyújtsa lángra sokak szívét, hogy be tudják fogadni az igazságot, ami képessé tesz az Atya akaratának teljesítésére.

 

Kérés: Uram, taníts megismernem az igazságot, hogy ki vagy; ki vagyok én, kivé kell válnom és segíts helyesen élnem!

 

1. Az igazság megszabadít titeket. A világ sok látványosságot és csábítást kínál. Melyiket válasszam? Honnan tudjam, mi a jó és mi fog engem valóban gazdagítani? Krisztus ebben a vonatkozásban határozott tanáccsal lát el minket. Kinyilvánítja, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet. Azt mondja, hogy az igazság megszabadít minket. Bátorsággal és kitartóan kell kérni Krisztust állandóan, hogy megnyissa szívünket és szemünket az igazságra. Mindenekelőtt az imádságban kell ezt kérnünk, egy szívtől szívig szóló beszélgetésben Krisztussal.

 

2. Az igazi szabadság, hogy az Atya akaratát teljesítjük. Amikor kicsik voltunk, tudtuk, hogy hallgatnunk kell szüleinkre. Amikor kicsit idősebbek lettünk, nagyobb szabadságot kaptunk. Hányszor éltünk vissza szabadságunkkal? Amikor érettebbek leszünk, általában felismerjük, milyen buták voltunk és csodálkozunk, miért nem értékeltük a kapott szabadságot. De ez kegyelem, hogy visszatekinthetünk és elgondolkozhatunk régi önmagunkon. Hagynunk kell a Szentléleknek, hogy megvilágosítson minket és hasson bennünk, s így felismerjük, mire kaptuk az Atyától a szabadságot. Egy ajándék, ami saját magunk és mások életét gazdagítja. Abban áll az igazi szabadság, hogy az Atya akaratát teljesítjük, ez csak Isten kegyelmével sikerülhet. Az Õ kegyelmében megtapasztaljuk az igazságot.

 

3. Add, hogy az igazságot szolgáljam! Krisztus mondta: „Én vagyok az igazság" és, hogy „én nem azért jöttem a világba, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak". Nem véletlen, hogy, Emeritus XVI. Benedek pápa ezt választotta jelmondatának: „Az Igazság szolgálója". Ahogyan neki, úgy kell nekünk is az Igazság szolgálójának lennünk. Az igazság szent tanítványává kell válnunk! Hittel felfegyverkezve szolgálhatunk testvéreinknek. Ma a család alkonyát éljük, amikor a családot támadják a filmekben, a tévében és az iskolákban. Az emberi élet tárgy lett, amit kedv szerint manipulálnak, kihasználnak és szétrombolnak. Isten titokzatos tervének része, hogy ránk bízta az igazság ismeretét- az igazságot Istenről és az emberről. Mint ennek a kincsnek az őreitől, elvárja tőlünk, hogy harcoljunk az emberi méltóságért. Imádkoznunk kell ezért és cselekednünk! Isten sokat vár el attól, akinek sokat adott.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy csak az igazságot keressem és kövessem, ahova vezet. Nem könnyű megélnem ezt a parancsot. Add meg nekem a szükséges erőt, hogy az égi dolgokért éljek és ne a világ dolgaiért!

 

Elhatározás: Ma elolvasok egy részt a Katekizmusból, hogy jobban megértsem és megéljem hitemet.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
  

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

2013. május 8., szerda

 

Húsvét 6. hete - szerda

ApCsel 17,15.22 – 18,1

 

(…) Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: „Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: „Az ismeretlen istennek.” Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. (…) Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.” Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Ezzel Pál eltávozott körükből. De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba.

 

Jn 16,12-15

 

Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

 

Pál remekül felépített beszéddel, a szónoki mesterség ragyogó fogásaival áll a szó mesterei, az athéni férfiak elé. Míg azonban másutt az evangélium hirdetése feltárta a szívek gondolatait, állásfoglalásra kényszerített mindenkit, addig az ókori világ szellemi fellegvárában Pál nem kap mást, mint gúnyos megjegyzéseket és fölényes vállveregetést. Az athéniak között nemigen akadtak zsidók, akiket a kinyilatkoztatás ismerete felkészített volna a keresztény tanítás befogadására, a pogány görögöknek pedig túl sok és eddigi felfogásukkal merőben ellentétes volt, amit Páltól hallottak, hiszen ők a testet nem tartották méltónak az örökkévalóságra, és csupán a lélek, a szellem továbbélését tudták elképzelni. A művelt elit elegáns módon hárítja el Krisztus üzenetét: „Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.” Az udvarias formula, amellyel Páltól búcsút vesznek, legnagyobb valószínűség szerint ezt jelentette: a továbbiakban nem vagyunk kíváncsiak rád. 

 

Három dolgot is megtanulhatunk Pál esetéből. Az első, hogy ne gondoljuk, hogy a képzettség, műveltség feltétlenül együtt jár a Krisztus üzenetére való nyitottsággal. Egy teljesen más irányú szellemi előképzettség éppenséggel akadályt is jelenthet az evangélium befogadásában. A második, hogy az evangéliumi üzenetet ne egyszerre, ömlesztve, hanem fokozatosan adjuk át, mindenekelőtt életpéldánkkal – szavainkkal majd csak akkor, amikor eljön az ideje, s környezetünk megérett rá. Jézus maga is szembesült vele, hogy tanítványai még nem elég erősek ahhoz, hogy mondanivalóját megértsék és befogadják. A harmadik pedig, hogy Krisztust hirdetve ne eszközökben, módszerekben és technikákban bízzunk, hanem mindenekelőtt a Lélekben, akit az Úr megígért és el is küldött nekünk, s aki egyedül képes elvezetni a teljes igazságra.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki élet. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting