Lelki Morzsák

Ima:

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy valóságosan és maradandó módon  jelen vagy az  Oltáriszentségben.  Hisszük,  hogy  a  szentáldozás  átváltoztató találkozás: a te szent  testeddé átváltozott kenyér átváltoztat,  átalakít minket. Azért járulunk  szentáldozáshoz, hogy magunk  is Krisztus  testévé váljunk. Hisszük,  hogy  a  szentáldozás  összeköt  minket  egymással  is. Egységet teremtő szentség  ez. Azáltal, hogy  te bemutatod áldozatodat  és önmagadat az  örök élet  kenyereként adod  nekünk, egy  új közösséget,  az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 

 Lelki útravaló a mai napra

Június 2.

Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!

Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? (Ézs 8,19)



Mai modern világunk számtalan formáját kínálja a bálványoknak, okkultizmusnak. Mindezek a kis babonákkal, a jóslással együtt megfertőzik az emberek életét. A mi lelkünket is megterhelhetik, és meg is terhelik gyakran. Egy történet így szól: Egy kislány hirtelen elveszítette édesapját, aki baleset következtében halt meg. Árván maradt, mert édesanyja már korábban meghalt. A faluba, ahol lakott, egy vándorcirkusz-társulat érkezett: bűvészek, mutatványosok és egy jósnő, aki azt hirdette magáról, hogy kapcsolatba tud lépni az elhunytakkal. A kislány azt remélte, hogy most beszélhet édesapjával. A jósnő becsapta a kislányt: trükk volt az egész a fényekkel és hangokkal; s nem is tudott beszélni halott apjával, c sak látni vélte alakját. Amikor rájött a lányka, hogy csalás az egész, nagyon csalódott lett, még inkább elkeseredett. Később megvigasztalódott, mert több rokona még élt, s ők nagyon szerették, befogadták. Ne keressük a kapcsolatot a halottakkal! Hiszen a mi Megváltónk, a mi szerető Istenünk élő Isten! Mit keresitek a holtak között az élőt? - hangzott a kérdés húsvétkor az angyalok szájából. Ne a jósokra hallgass, ne a babonákban higgy, hiszen az egyedül élő jóságos Isten szeretne a szívednek, gondolataidnak ura lenni! Hívd be a szívedbe, ővele lépj kapcsolatba, méghozzá szoros kapcsolatba!

Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él: Mert él a szívemben! (A. H. Ackley)


Kérlek, mennyei Atyám, őrizz meg attól, hogy másban keressek nyugtot, békét. Köszönöm, hogy értem haltál, de feltámadtál, s mindennap elkísérsz vándorutamon, míg a mennybe f el nem viszel. Örökké légy áldott! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

A kedvesség ajtókat nyithat, hogy Istenről beszélhessünk. 
Foluke Bosede Ola (Oyo, Nigéria)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Egy étkezés, amire senki sem számított

2013. június 2. Krisztus Szent Teste és Vére (Úrnapja)

 

Lk 9,11-17

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!'' Azok ezt felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.'' A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!'' Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

 

Bevezető ima: Uram Jézus, megújítom hitemet, hiszen jelen vagy az Oltáriszentségben. Hiszem, hogy lejössz a mennyből minden misében, hogy velem legyél, és ott légy a tabernákulumban. Reményem forrása vagy. Segíts, hogy növekedjek az irántad való szeretetemben, és az Oltáriszentség iránti csodálatomban!

 

Kérés: Uram, add, hogy jobban értékeljem jelenlétedet az Oltáriszentségben!

 

1. Személy, nem tömeg. Képzeld el, amint Jézus tanítja a népet a Genezáreti-tó partján. A tó sötétkék, zöld dombok övezik és Urunk kitűnik fehér ruhájában. Én is ott lehetnék és hallgathatnám a szavait. Jézus szívére tekints és lásd, hogy a szeretetének, mely mindannyiunk fele irányul, nem elég, hogy beszéljen hozzánk és meggyógyítson minket! Szeretetét azzal akarja bizonyítani, hogy enni ad neked személyesen.

 

2. Igazi kenyér a mennyből. Jézus kívánsága, hogy megetesse a tömeget a tónál, végleg beteljesedik az utolsó vacsorán, amikor megalapítja az ünnepet, amiről az Egyház ma megemlékezik (Krisztus Szent Teste és Vére). A katekizmus 1374. pontja szerint az Eucharisztiában: „igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a Mi Urunk, Jézus Krisztus lelkével és istenségével együtt az Ő teste és vére, és következésképpen az egész Krisztus." Krisztus szeretete nagyobb annál, hogy csupán öt kenyérrel és két hallal etetne meg engem, Ő saját testét és vérét adja.

 

3. Étel, hogy szent legyek. Előfordult veled akár egyszer is, hogy nem ettél egy napig, vagy akár csak nem reggeliztél? A nap végére gyengének érzi magát ilyenkor az ember. A Katekizmus 1394. pontja kimondja, hogy: „amint a testi táplálék az erők veszteségének pótlását szolgálja, az Eucharisztia úgy erősíti meg a szeretetet, amely a mindennapi életben hajlamos az elfáradásra." Krisztussal – táplálékunkkal az Eucharisztiában – semmi sem állíthat meg minket az életszentségért folytatott küzdelemben.

 

Beszélgetés Krisztussal: Szeretlek Uram az Oltáriszentségért – önmagad elajándékozásáért – hogy amikor semmit sem tudtál adni, saját testedet hagytad nekünk, ezzel szeretve minket mindvégig, Túlcsorduló szeretettel szeretsz, és ez eltölti a mi szívünket is szeretettel, hálával és tisztelettel.

 

Elhatározás: Amikor szentáldozáshoz járulok a mai napon, figyelmem Krisztusra összpontosítom, hogy meghalljam, mit kér tőlem.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Úrnapja

 

Ter 14,18-20

Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: ,,Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” Erre ő tizedet adott neki mindenből.

 

1Kor 11,23-26

Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

 

Lk 9,11b-17

Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

 

A mai ünnep szent olvasmányai rávilágítanak az Eucharisztia hármas misztériumára: az Isten fölsége előtti hódolatra, az engesztelő áldozatra és a szent lakoma valóságára. Az Úr vacsorája annak a hódolatnak és áldozatnak a gyümölcse, melyet Jézus az Atyának a kereszt oltárán bemutatott, ezért súlyos aránytévesztéshez, hitünk meggyengüléséhez vezet, ha ebből az összefüggésből kiragadva a szentmisét csupán ünnepi lakomának tartjuk.

 

A mi Urunk, Jézus azért árasztotta ki Egyházára a Szentlelket, hogy mindnyájunkat bevonjon az Atya előtti hódolatának és bűneinkért felajánlott szeplőtelen áldozatának kontextusába. Ez Pünkösd lényege: hogy belépünk Jézus örök istenfiúságának erőterébe földi életünket, a legmélyebben meghatározó teológiai összefüggésbe. Ezért nem mellékes az az emberi helyzet, amelyben az utolsó vacsora lezajlott, s ezért ismételjük meg minden szentmisén: „Azon az éjszakán, amelyen elárultatott…” Ez pedig azt is magában foglalja, hogy az eucharisztikus lelkületbe nemcsak az evangélium öröme, a szív tisztasága emel be, hanem a szenvedés is, szeretetünk visszautasítása, esetleg elárulása miatt, az a sajátos emberi és keresztény magány, melyet senkivel meg nem oszthatunk itt a földön, csak Istennek mondhatjuk el, egészen rábízva magunkat.

 

Az Eucharisztiát kezdettől fogva mint Krisztus megváltó művének foglalatát ünnepelte az Egyház, ezért minden valódi megújulásnak egyik, ha nem a legfontosabb eszköze az, hogy az Eucharisztia végtelenül törékeny, finom és gyöngéd misztériumát ismét a középpontba helyezzük. Hogy a mi életünk is az utolsó vacsora belső kontextusába emeltessék, az mindenekelőtt a Szentlélek műve bennünk, de nekünk is együtt kell munkálkodnunk vele azáltal, hogy a templomot, a liturgiát és életünket megtisztítjuk mindentől, ami méltatlan az Eucharisztiában jelen lévő Krisztushoz, áldozatainkat, szenvedéseinket, magányosságainkat és sebzettségeinket pedig egyesítjük az ő megváltó áldozatával, szenvedéseivel, magányával és sebeivel.

 

Lelki Morzsák

Ima:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk  mélyén néha így  szólítunk  meg: Jézus  Krisztus,  nem vagyok  méltó  hozzád,  de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó  jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 31.


Ments meg, Uram!

Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? (Ézs 50,2d)


Sokszor vagyunk úgy, hogy valami oknál fogva nem halljuk Isten hangját.

Isten hallgat - mondjuk. Ingmar Bergman: Úrvacsora című filmjének folytonosan visszatérő motívuma, az Isten csendje.

Ennek lényege, hogy az Úr egyedül hagyta a benne bízókat, mintha nem érdekelnék tovább teremtményei, megváltottai.

A filmbeli szereplők legalábbis ettől az érzéstől szenvednek, az egyedül maradottságtól, feloldás nélküli lelki problémáiktól, az élet kilátástalanságától.

Aztán, ha az ember a kezdeti pesszimista érzésein felülemelkedik és megnézi még néhányszor a filmet,

megérti az írói-rendezői koncepciót: az ember fordult el Isten hangja elől. Az ember az, akinek nincs füle a hallásra.
Az Úr számon kéri népén ezt a "süketséget". Azt kérdezi, hogy talán úgy érzik, eladta őket?

Megkérdezi, miért nem volt otthon senki, mikor meglátogatta őket, miért nem válaszolt sen ki, amikor szólította őket?
A minket mentő isteni szabadításban nem könnyű reménykedni.

Hiszen csak úgy válik az élet részévé, ha átéljük ennek a szabadításnak naponkénti csodáját.

Ha távol tartjuk magunktól, ha süketek vagyunk hangjának meghallására, nem számolunk vele.

Pedig a körülöttünk levő sok-sok hatalom, erő között egyedül az ő hatalma és ereje szabadított meg, emel fel kétségeink közül naponként.

Krisztus szabadságra szabadított meg minket. (Gal 5,1)

Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél, hogy a bút úgy űzd szerte, mint felleget a szél.

Megvigasztal szavad, letörli könnyeinket, új örömre hív minket, új reménységet ad. (EÉ 238,1)



Egyedül erőtlen vagyok, de ha te támogatsz, Uram, szárnyra kelek! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten mindenkit önálló személyiségként szeret. 
(Isabella Meyer Nyugati-fok, Dél-Afrika)

 

 

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

A középszerűségtől a szentségig

2013. május 31. Évközi nyolcadik hét – péntek

P. Todd Belardi LC  (Mk 11,11-26)

Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották.

Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott az átok: "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, amint most a jelenlétedben vagyok, bízom az erődben. Kérlek, hallgasd meg szerény imámat! Légy velem ebben az elmélkedésben, hogy átalakulva hasonlóbbá válhassak Fiadhoz! Tudom, hogy szeretsz engem, hogy Te vagy a szeretet. Tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá!

Kérés: Úr Jézus, erősítsd meg a szentségre való meghívásba vetett hitemet!

1. Mindig megfelelő az idő. Jézus lelkesítő példát mutat hűségével, személyes helyzetétől függetlenül. Sem fáradtság, sem tanítványai fejlődésének hiánya, sem árulás, sem az állandó harc az Őt gyűlölőkkel nem csökkentették Urunk elhivatottságát. Mindig kellő idő volt az Atya akaratának teljesítésére. Mindaddig, amíg Isten segítségével gyengeségeink leküzdésére törekszünk, cselekedeteinknek meglesznek a gyümölcsei. Azonban amikor elhanyagoljuk magunkat és könnyen elfogadjuk gyengeségeinket, állandóan kifogásokat keresünk, és saját akaratunkat erőltetjük, sose lépünk előre. Fel kell hagynunk a kifogások keresésével és el kell kezdenünk felajánlásokat tenni, hogy elhagyjuk bűnös utunkat!

2. A középszerűség elsorvaszt. A középszerűség árt a szépségnek. Amikor csak jók akarunk lenni ahelyett, hogy szentek lennénk, a középszerűség útján haladunk. Krisztus tökéletességet kér: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5:48). A tökéletesség azt jelenti, hogy minden tehetségünket maximálisan kihasználjuk. Valódi szépsége annak van, aki tele van erénnyel. Az ilyen személy a legszebb dísszel ékesítette a lelkét. Teljesen ki kell használni képességeinket!

3. A hit személyes hegyeket mozgat. Néha úgy gondoljuk, hogy egy visszatérő problémát soha nem fogunk tudni megoldani. Mikor jön el végre az a nap? Hinnünk kell, hogy a válasz Isten kezében van. Amikor hiszünk, Krisztus erejével tudunk hódítani. Ne akadályozzuk tovább Isten kegyelmét azzal, hogy gátakat szabunk képességeinknek! Azokat a személyes hegyeket Krisztus erejével kell elmozdítanunk! A mélység felé kell indulnunk, Istenbe vetett hittel és bizalommal.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, add, hogy életem mindig gyümölcsöt teremjen Királyságod számára! Segíts minden áron elkerülnöm a középszerűséget! Erősítsd akaratomat a Te erőd ajándékával, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amelyekre kérsz engem és meghódítsak olyasmit, amire úgy gondoltam, hogy nem lennék rá képes.

 

Elhatározás: Ma megteszek valamit, amit már régóta halogattam.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - péntek

Sir 44,1.9-13

Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában. És voltak, akiknek nem maradt emlékük: kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna, éppígy gyermekeik is utánuk. De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget, a javaik megmaradnak ivadékuknál, és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk, és miattuk gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik.

 

Mk 11,11-26

(…) Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: ,,Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” (…) Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: ,,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus ezt felelte nekik: ,,Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: ,,Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. (…)

 

Az a szent harag, amellyel Jézus kiűzi a templomból az árusokat, még csak érthető, de mit kezdjünk azzal a szavával, amellyel egy teljesen ártatlan teremtményt kárhoztat pusztulásra? Ő, aki a megtört nádszálat nem töri össze, s a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, most miért bünteti így ezt a szerencsétlen fügefát? Biztosan nem hirtelen felindulásból cselekedett, hiszen benne nem laktak megzabolázatlan indulatok, mint bennünk, nem tett semmit meggondolatlanul vagy magáról megfeledkezve, és isteni hatalmát sem használta ártásra, pusztításra. Sokkal inkább jelképes, prófétai cselekedetről van szó, amely csodáihoz hasonlóan Isten országáról hordoz üzenetet. Hiszen Jézus – akinek eledele Atyja akaratának teljesítése volt – nem annyira az édes gyümölcsre éhezett, mint inkább Izrael fiainak hitére. Ezért ezt a fát, amelyen nem találta a majdan bőséges gyümölcsöt ígérő korai termést, ezzel a tettével kiemeli társai közül, s természetes „hivatását” felülmúló feladatot bíz rá, isteni üzenetének jelévé, közvetítőjévé teszi.

 

A természetet Isten a teremtéskor az ember szolgálatára rendelte, az ember bűnével azonban a természet is hiábavalóságnak lett alávetve. Szolgai állapotából csak Isten fiainak dicsőséges kinyilvánulása válthatja ki, amit pedig csak Jézus Krisztus szerezhet meg. Ezért válik Jézus szava által ez a fügefa figyelmeztető, felhívó jellé: Izraelnek már fel kellett volna ismernie, hogy Jézussal elérkezett az Isten országa, beköszöntött az üdvösség ideje, s meg kellett volna teremnie a bűnbánat és megtérés első gyümölcseit.

 

Aki felé Jézus elindul, hogy gyümölcsöt keressen rajta, annak a lehetetlen is lehetségessé, sőt kötelezővé válik. Nem elég természetes adottságainkra, képességeinkre és hajlamainkra hagyatkoznunk, hanem meg kell engednünk neki, hogy ha akarja, felgyorsítsa lelki érlelődésünket, és a hit olyan gyümölcseit várja el tőlünk, melyek önmagunk, természetes énünk felülmúlását követelik.

Lelki Morzsák

Ima:

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,  nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm  engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy  bátran megvalljalak  téged,  és irántad  érzett  szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 30.

Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj! Áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!

Jöjj, és töltsd be híveid legtitkosabb szíveit, boldogító égi tűz!

Semmi, semmi nélküled az emberben nem lehet semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep! Öntözd, ami eleped! Seb fájását csillapítsd!

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
a Szentlélek által, aki adatott nékünk. (Róm 5,5)
Ezt a napot az Úristen arra rendelte,
hogy vigadozzunk és örvendezzünk.
Ó, Uram, kérünk, segíts meg,
add, Uram, hogy szerencsével járjunk!
Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket,
magasztallak téged én Istenem!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jóságos,
és szeretete örökkévaló. (Zsolt 118)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
A Szentlélek által, aki adatott nékünk.

Krisztus mondja:

A Pártfogó pedig, a Szentlé lek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre,

és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (Jn 14,26)



Ha az ember nem számol Isten jelenlétével, akkor szánalmassá válik minden vallásos cselekedet.

Ha megelégszik önmaga erejével, hatalmával, kudarcra van ítélve.

Hányszor kell önkritikusan megvallanunk: Uram, nem számoltam jelenléteddel, "egy istenségként" kezeltelek.

Bocsáss meg. Az embernek, akitől ennyi telik, aki ennél többre nem képes,

Pártfogóra van szüksége Isten előtt, és Pártfogóra van szüksége önmaga előtt.

A Lélek vigasztal, amikor tehetetlen önmagunkkal, önmagukban tehetetlen közösségeinkkel kell szembenéznünk.

Nem egy távoli, és elérhetetlen képet mutat arról, milyennek kellene lennie;

a Lélek belülről formálja az embert, és formálja újra és újra az Egyházat is.

Mert a Lélek erőssé, és élővé tesz. Nemcsak tanít. A Lélek képessé tesz a megértésre.

Emlékezzél meg, Urunk, egyházadról! Szabadít sd meg minden gonosztól, tedd tökéletessé a szeretetben.

Gyűjtsd egybe a neked szentelteket a négy világtájról a te országodba, amelyet nekik készítettél. (A 12 apostol tanítása)

Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta nékünk,
hogy aki hittel fordul hozzá, az vele örökké éljen.
Aki hiszi, hogy Jézus újjászülte, az nem vész el soha.
Mivel Isten és Jézus szereti, a fájdalom nem vehet erőt rajta.
Ujjongj, dalolj, örvendj hívő szívem, Jézusod van itt!
El véled, jajgatás és panasz!
Halld szavam, Jézus közel!
Úgy, mint Péter, én sem bízom el magam (ApCsel 10,26 és 47)
Csak az örömöm forrása és vigaszom forrása, hogy Jézus nem felejt el soha.
Ő nem azért jött csupán, hogy a világot ítélje.
Ó nem! Közbenjáróként Isten és ember között
bűnt és adósságot jött törölni ő.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van,

mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3,18) (Bach: 68. kantáta, 1., 3-5. tétel)



Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket Lelked templomává. Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy megszűnjön benne minden megoszlás, és úgy jelenjék meg a világ előtt, mint igazságod oszlopa és alapja. Add, mindnyájunknak Szentlelked gyümölcseként a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget. Szentlelked szóljon szolgáid ajkával, amikor igédet hirdetik itt és mindenütt. Teremts Lelked erejével egyetértést. Szentlélek, élet Ura és forrása. Bölcsesség és értelem Lelke. Tanács és erő Lelke. Tudás és kegyelem Lelke. Az Úr félelmének Lelke. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

    

Egy gondolat - mára:

Mivel Isten az erő lelkét adta nekem, ma is bátor lehetek. 
(Stephen Bishop Észak-Karolina, USA)

      

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

 ’’Menj!”

2013. május 30. Évközi nyolcadik hét – csütörtök

P. Eamonn Shelly LC (Mk 10,46-52)

  

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

  

Bevezető ima: Uram, Jézus, hiszem, hogy most, a XXI. században hívsz apostolodnak. Segíts, hogy erősebben meggyőződjek hivatásomról! Eszköz szeretnék lenni kezedben ezen a világon. Segíts, hogy olyan sok embert, amennyit csak lehet, elvezessek a Te ismeretedre és, hogy mindenekfölött szeressenek téged!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, mely Érted és országodért lángol!

1. Odafigyelés. Oda kell figyelnünk Krisztusra, aki a bensőnkben szól hozzánk, és arra hív, hogy megnyíljunk, és hirdessük az evangéliumot életünk által. Gondoljuk csak át, mennyi időt foglalkozunk naponta önmagunkkal, nem pedig Krisztussal és az Ő Országával. A keresztségben azt a küldetést kaptuk, hogy ne csak ismerjük hitünket, hanem tegyünk is érte, és azt osszuk is meg másokkal. A vak koldus figyelmesen észrevette, hogy Jézus elsétál mellette; figyelme volt az első lépés a gyógyulása felé.

2. Hívás. Krisztus azt kívánja, hogy olyanok legyünk, amilyen Szent Pál volt: merész a prédikálásban és az igazság védelmezésében. Azt akarja, hogy túllépjünk emberiszonyunkon. Gyakran azon vesszük észre magunkat, hogy mennyire befolyásol az, amit mások gondolnak és mondanak rólunk, és hogy képtelenek vagyunk önmagunk lenni. A világ megpróbál megfélemlíteni azáltal, hogy kinevet minket, és hogy nevetségesnek tűnünk. Ezzel valójában arra akar kényszeríteni, hogy hitünket magánügyként éljük meg Krisztus nélkül és anélkül, hogy bizonyságot tennénk az Ő igazságáról. A mai időkben is úgy kellene tennünk, ahogy Bartimeus tett — sőt még hangosabban kellene kiabálnunk, és azért kiállnunk, ami igaz, és állhatatosan ragaszkodni ahhoz. Ez nagyon sokat kíván tőlünk, de Krisztusnak nem az életébe került, hogy kiállt az igazság mellett?

3. Látás. Bartimeus élete soha többé nem lehetett olyan, amilyen azelőtt volt. Krisztus által bensőleg teljesen megváltozott – sőt még a teste is meggyógyult. Ismét látott. Látni azt jelenti, hogy életünket, és mindent, ami hozzá tartozik, Isten szemszögéből látjuk. Látni azt jelenti, hogy boldogok vagyunk, ha teljesítjük Isten akaratát, bármit is kér tőlünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, kérlek, segíts, hogy meglássam a nagy tetteket, melyeket életemben véghezviszel! Segíts, hogy a kereszt megtapasztalását úgy fogjam fel, mint első esélyt arra, hogy növekedjek az irántad való kapcsolatomban!

 

Elhatározás: Valakivel beszélgetni fogok Krisztus nevéről és példájáról.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - csütörtök

 

Sir 42,15-25

Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, és hadd hirdessem azt, amit láttam! Az Úr szava által lettek az ő alkotásai. Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget, úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása. Nemde az Úr a szentek által hirdeti minden csodatettét? A mindenható Úr erőt adott nekik, hogy megállhassanak dicsősége előtt! Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét, átlát az ő furfangjukon, mert az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idők jelét, tudtul adja a múltat és a jövendőt, és fölfedi a titkok leplét. Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve előtte. Ékessé tette bölcsessége remekműveit, aki öröktől fogva örökké van. Nincs ahhoz sem hozzátenni, sem attól elvenni való, és nem szorul ő senki tanácsára. Mily gyönyörű minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet! Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki, mind különböznek, egyik a másiktól, és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.

 

Mk 10,46-52

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

 

 

Bartimeus, az út szélén üldögélő vak koldus a bűnbeesett embert képviseli, aki valaha a Paradicsomban még látott, tisztán látott, szeretetének szeme azonban megvakult, amikor szakított a szeretet, az igazi világosság forrásával, s jegyesi gyűrűjét visszadobta Felépítőjének, a teremtő Istennek. A lényeg így elrejtve marad a szeme elől. Hiába látja a természet szépségeit, a káprázatos színeket és formákat, nem tudja többé, hogy mindez ajándék, mely Istentől van, az ő üzenetét hordozza.

 

Csak Jézus gyógyíthatja meg vakságunkat a végső igazság kinyilatkoztatásával. Ő nyitja fel szemünket a dolgok mögött rejlő igazi valóságra, melyet az Ószövetség igazai is megsejtettek a sugalmazó Szentlélek hatására. A mai Olvasmányban szereplő részlet Sirák fia könyvéből az ószövetségi ember elragadtatott éneke a teremtés szépségeiről. Gyönyörködésének még sincs semmi köze a panteista életérzéshez és a természetimádathoz, mert a természetről nemcsak azt tudja, hogy natura, hanem azt is, hogy creatura, azaz Isten szavára a semmiből előhozott teremtmény. A világnak ez az abszolút ajándék jellege készteti örvendező énekre a teremtés csodáját szemlélő embert, például Assisi Szent Ferencet, aki meglátta a világ teremtett mivoltán átszűrődő természetfölötti ragyogást, Isten szeretetét.

 

Ezt akarjuk meglátni mi is egyre jobban, ezért Bartimeussal kérjük az Úr Jézust: Add, hogy lássak! Lássunk azzal a régi-új szemmel, amelyet nem kápráztat el a felszín csillogása, hanem felfedezi a színek és formák mögött a te rejtett dicsőségedet. Add, hogy meglássuk, hogy minden, ami a világon van, rólad beszél és a te szeretetedet énekli: végtelen és hatalmas, mégis minden apró fűszálra gyöngéden gondot viselő szeretetedet. Ez a szemlélet és a belőle fakadó dicséret állítsa helyre bennünk a megbomlott harmóniát a Teremtő és a teremtmény, a teremtés és önmagunk között.

Lelki Morzsák

Ima:

Eljöttem hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat, hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 29.

Magasztallak téged, Atyám, hogy kegyelmedben vigyáztál eddig is reám!

Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! (Zsolt 143,2)


Ismerek egy idős asszonyt. Egy faluban él, ahol egyszer hosszabb időt töltöttem.

Akármit tett, vagy mondott, mély bölcsesség volt.

Ahogyan az életéről beszélt nekem, azt gondoltam, milyen kevés ilyen ember van.
Megtanult szeretni, érezni, adni és kapni. Szólni, ha kell és tudni, mikor kell hallgatni.

Istenről úgy beszélt és úgy hallgatott, hogy többet adott akkor nekem, mint addigi életem összes nevelése, hittana vagy ifis tábora.

Mesterem lett, ha rövid időre is. Angyal, hírnök, igaz ember. Már nem él.

Vannak mondatai, amiket ma is fejből tudok, és irányt mutatnak.
És jön ez az ige, és azt állítja, hogy nincs egy igaz ember sem, hogy amit ez az idős ember adott, nem volt semmi.

Lázad bennem ez a gondolat. Ez nem lehet így. Ha valaki, hát ő...
Csendesülök. Mert hát mihe z képest? Kinek volt ő hírnöke az én életemben? Ki előtt kellett igaznak lennie?

És kinek kellett, hogy példát mutasson? Minden viszonyítás kérdése.
Nekem volt igaz, de Istenhez képest olyan kicsiny és hiányos.

Mind azok vagyunk, de vannak ilyen útjelző emberek, akik által Isten megmutatja,

merre kell felé menni, jobbá lenni, igazabbá.

A kevésbé rosszra való törekvés nem tesz kevésbé rosszá.

Csak a tökéletesre való törekvés tesz kevésbe rosszá. (Hamvas Béla)


Istenem, kérlek, ne perelj velem. Ne nézd, milyen sok dolog hiányzik még belőlem.

Áldd meg az életemet, hogy amíg eljuthat, veled jusson el. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) 
(Colette Williams Dél-Ausztrália, Ausztrália)

     

4./ Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Élni az alkalommal

2013. május 29. Évközi nyolcadik hét – szerda

P. Todd Belardi LC (Mk 10, 32-45)

 

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.” Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit tegyek nektek?” - kérdezte. „Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy, hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” „Készen” - felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült”. Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Bevezető ima: Uram, ebben az imában Téged szeretnélek hallgatni. Ezt az időt csak veled szeretném tölteni. Taníts imádkozni ebben az elmélkedésben, hogy barátságban legyek veled! Vezess engem a szentség útján dicsőségedbe! Szeretlek téged, bár tudod, hogy szeretetem erőtlen – néha mennyire könnyen elárulom szeretetedet. Uram, mindenekfölött akarlak szeretni.

Kérés: Segíts, Jézusom, hogy mindennapi keresztemet önfeláldozó szeretettel viseljem!

1. Sokkterápia. Jézus állítása megrázta követőit. Meglepődtek és féltek, amikor meghallották, hogy milyen nehéz a mennyek országába jutni. Bár Szent Márk evangélista egy örömteli dolgot is elmond: Jézus előttük járt. Vezet minket, miként a hadvezér vezeti seregét a csatába. Az a tény, hogy Jézus előttük szenvedi el mindezeket, csillapítja félelmüket.

2. Élni az alkalommal. Itt egy különös jelenetet látunk. Jézus kijelenti közeledő szenvedését és halálát. Megértve, hogy ez királyságának kezdetét jelenti, Jakab és János érdekes módon reagál. Elámulva, félelemmel és mégis a krisztusi úthoz vonzódva azt kérik, hogy a jobbján és balján ülhessenek. Bár ebben a kérésben némi hősködést és büszkeséget is láthatunk, vágyódásuk nemes. Mi is hasonló utat szeretnénk követni. Mi is ki akarjuk használni a lehetőséget. Krisztus kihívást állít elénk, és a szentek szeretik a kihívásokat.

3. Alázatos szolgálat. Jézus visszatér alapelvéhez az alázathoz. Nem a pozíció, a kitüntetés, önmagunk dicsősége vagy az elismerés a lényeg. Más szóval nem rólam van szó, hanem az alázatos szolgálatról. Az, aki szolgál, valóban él az alkalommal. Aki keményen dolgozik a csapatért az elismertség vágya nélkül sok gyümölcsöt hoz mindenkinek.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, segíts mindig szeretettel lennem irántad és mások iránt! Segíts felismernem azokat a lehetőségeket, amikor én szolgálhatok ahelyett, hogy mások szolgálnának nekem!

 

Elhatározás: Ma önzetlenül fogok szolgálni valakinek anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnék érte.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - szerda

 

Sir 36,1.4-5a.10-17

Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: ,,Kívülünk nincsen más!” Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.

 

Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek.” (…)

 

A mai Olvasmányban elhangzó ima meglepő rokonságot mutat a Miatyánkkal, mert azt kéri Istentől, hogy nyilvánítsa ki dicsőségét. Ez is bizonyítja, hogy már az ószövetségi szentírásban is a Szentlélek dolgozik, s előkészíti az embert, hogy horizontja az Istenember lelkének méreteire táguljon. Ezzel szemben Zebedeus fiainak kérése merőben földies: nem Isten országának eljöveteléért imádkoznak, hanem az első helyekre pályáznak ebben az országban. Nem Isten akaratának teljesedését kérik, hanem hogy Jézus teljesítse az ő kérésüket, mellyel biztosítékot szeretnének a jövőre. Ők még nem tudják, hogy mivel ez a világ és a mi igazi javunk is csak Isten teremtő akaratán (azaz szeretetén) belül létezik, mielőtt bármit is kérünk, akaratunkat az ő akaratához kell igazítanunk, ahogy Jézus is tette.

 

Azzal, hogy Jézus saját akaratát szüntelenül az Atya akaratához igazította – még a szenvedést és a halált is vállalva értünk –, nem csupán jó példával járt elöl, hanem éppen az Atya akaratába való belesimulásával tette lehetővé, hogy mi is megtehessük azt, amit ő. Ugyanis ezzel az engedelmességgel érdemelte ki nekünk a Szentlelket, ő pedig képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük az Atya akaratát, és akaratunkat ahhoz igazítsuk. Jézus, miután a Getszemáni kertben alávetette akaratát Atyja akaratának, bátran meri kérni: „Atyám, bocsáss meg nekik!” Sőt, már nem is kér, hanem ő maga osztogatja országát, melyet engedelmességével kiérdemelt: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”

 

Csak miután kerestük az Atya akaratát, és akaratunkat alávetettük neki, tudjuk meg igazán, mit is kérjünk. Akkor már nem fenyeget az a veszély, hogy olyan valamit kérünk, ami nem szolgálja az ő dicsőségét és a mi igazi javunkat. S amit ekkor kérünk, azt bizonnyal meg is adja nekünk.

Lelki Morzsák

Ima:

Add  Uram,  hogy  minden  dolog  felé  rendezett  szeretettel   forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha  nem használnám.  Add, hogy  értelmem bizonyos  belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre  szükségem van, azoktól, amelyek  csak élvezetemre szolgálnak,  hogy így az  átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam,  és csak a szükséges  mértékben, de ugyanakkor örök  vággyal öleljem  át az  örök valóságokat.  Clairvaux-i Szent Bernát

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 28.

Uram, taníts imádkozni! Ámen.

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)



Imádkozzunk: Hálával dicsérlek, örök Isten, naponként megújuló kegyelmedért. Napról napra meghosszabbítottad életemet. Napról napra megbocsátottad vétkeimet. Napról napra menedékem voltál. Nálad keresek most is menedéket, megfáradt testtel és megterhelt lélekkel.

Megfáradtam a múló világ rohanásában. Megfáradtam bűneim terhe alatt.

Megfáradtam a jó cselekvésében. Mert megfogyatkozott a hitem, és megfogyatkozott a szeretetem. Nálad keresek menedéket, örök Isten. Te nem fáradsz el a megbocsátásban. Te nem fáradsz el kegyelmed megújításában. Hadd tegyem le nálad bűneim terhét. Hadd pihenjen meg nálad a lelkem. Hadd merítsek nálad új erőt. Könyörgök hozzád, örök Isten, magamért. Ments meg a gonosz hatalmától. Ments meg a halál rémétől. Ments meg az örök haláltól. Könyörülj rajtam egyetlen fiadért. Könyörgök hozzád, örök Istenem, minden emberér t, azokért akik gonoszul cselekszenek,

azokért, akik a gonoszságtól szenvednek, azokért akik a halállal vívódnak. Könyörülj rajtuk egyetlen Fiadért. Könyörgök hozzád, örök Isten, az egész világért. Vess véget a gonosz rontásának, és állítsd fel országodat. Teremts új eget és földet, hogy minden térd meghajoljon előtted, és minden nyelv dicsérjen téged. Könyörülj a világon egyetlen Fiadért. Ámen. (EÉ 728. o.)

Légy velünk ígéreted szerint mindenkor! Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

A szeretet túllát az emberi gyengeségen, hogy mindenkiben meglássa az istenarcot. 
(Matthew L. Reger Ohio, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

Egy bölcs befektetés

 

2013. május 28. Évközi nyolcadik hét – kedd

P. Todd Belardi LC  (Mk 10;28-31)

 

Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Bevezető ima: Uram, segíts veled imádkoznom! Taníts meg imádkozni! Bűn és szomorúság közepette jövök hozzád. Tisztítsd meg szívemet bűneimtől és tölts el egyre jobban kegyelmeddel!

Kérés: Uram, add, hogy örökké veled lehessek a mennyben!

1. Igazi szabadság. Szabadságunk megélése néha félelmetes lehet. Az igazi szabadság jelentése, hogy minden olyan dologtól el tudok szakadni, amelyek akadályoznak végső célom – Isten – elérésében. Ez azt jelenti, hogy akkor is az igazság szerint cselekszem, amikor amúgy nem akarnám vagy nincs kedvem hozzá. Ehhez fel kell adnom az érzéki örömökkel és büszkeséggel teli életet egy boldog és alázatos életért. Ez igen nagy árnak tűnhet, de a vetőmagnak el kell halnia, hogy gyümölcsöt teremjen. Isten a szabadság ajándékát pont ezért adta nekünk.

2. A szabadság szeretetet kíván. Az első alkalommal, amikor a tanítványok találkoztak Jézussal, azt akarták tudni, hogy hol lakik. Nagy meglepetésükre megtudták, hogy sehol sem, ugyanis „az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lk 9;58). Krisztus a lelkekben élt, és most is ott él. Ez úgy volt lehetséges, hogy minden embert szeretett és szeret most is. A szeretetnek az a lényege, hogy Istenért és embertársainkért élünk.

3. A szeretet fizetsége. Amikor szeretünk, jutalmat nyerünk, mert a szeretet jutalma önmaga. A szeretet áldozatot kíván. Valamit félre kell tennünk Isten kedvéért, akkor is, ha úgy tűnik, hogy cserébe semmit nem kapunk. Valójában a szeretet végtelen jutalmat ad most és az örökkévalóságban. Sosem szabad alulbecsülnünk a szeretet és a mások számára belőle fakadó megtérés erejét: Jézus százszoros jutalmat ígér.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tégy engem szereteted közvetítőjévé! Adj erőt szabadságommal bátran és nagylelkűen élni, magamról megfeledkezve és teljesen másoknak élve!

Elhatározás: Ma segítek valakinek, és nem várok cserébe semmit.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

 Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

Évközi 8. hét - kedd

Sir 35,1-12

Aki megtartja a törvényt, olyan, mintha gyakran mutatna be áldozatot; békeáldozat, ha valaki ügyel a parancsokra, és távol tartja magát minden gonoszságtól. Vétségért engesztelő áldozat és bocsánatkérés a bűnért, ha valaki jogsértéstől tartózkodik. Lisztlángot áldoz, aki szeretetet tanúsít, és hálaáldozatot mutat be, aki alamizsnát osztogat. Az Úrnak tetsző adomány: otthagyni a gonoszságot, és engesztelés a bűnökért: tartózkodni a jogsértéstől. Ne jelenj meg az Úr színe előtt üres kézzel, mert Isten parancsa miatt kell történni mindezeknek. Az igaz áldozata juttat zsíros húst az oltárra, és gyönyörűséges illat az a Magasságbeli színe előtt! Kedves az igaz áldozata, meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról. Jó lélekkel tiszteld Istent, és ne vonj el semmit kezed adományából! Minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik.

 

Mk 10,28-31

Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”

 

A bűnbeesett Ádám Isten előli bujdokolása beépült a mi idegrendszerünkbe, tudattalan világunkba is, ezért az ókori és a modern pogányságot, vagyis azt a fajta vallásosságot, amelyet az ember alkot saját magának, tudathasadás uralja: benne az istentisztelet az imádásból és áldozatból áll, amely az istenséget illeti, de életének más területeit elzárja Isten elől, s nem enged neki beleszólást.

 

Ezzel szemben Isten igéje kinyilatkoztatja nekünk, hogy egész életünk, annak minden mozzanata nem csupán Isten szeme előtt folyik, hanem egyenesen istentiszteletté válik, ha az ő akarata szerint élünk. Erre utal Szent Pál apostol is Rómaiakhoz írt levelében, amikor arra hív fel, hogy adjuk testünket, azaz földi életünk élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, szellemi istentiszteletül. Legfontosabb teendőnk tehát, hogy felszámoljuk a tudathasadásos állapotot keresztény életünkben. Hogy lelki életünk ne mindennapjaink egy vékony szelete legyen csupán, ahol megpróbálunk Isten dolgaival foglalkozni, s magunkat a legkedvezőbb színben feltüntetni, hanem életünk valamennyi területét, felszíni és mélyrétegeit egyaránt a Szentléleknek kiszolgáltatva, az ő vezetése alatt éljünk egészséges keresztény életet.

 

Akkor mi is megízlelhetjük azt a „százannyit”, melyet Jézus ígér a mai Evangéliumban, s melyet mindenkor megtapasztalnak azok a radikális Krisztus-követők, akiknek élete egyetlen hatalmas istentisztelet, a Lélekben felajánlott jó illatú áldozat. Igaz, nem ők szerepelnek a bulvárlapok szenzációhajhász híreiben, nem ők mosolyognak az óriásplakátok reklámfotóiról, s nem az ő életvitelüket állítják elénk példaként a háromszáz részes tévésorozatok, mégis csak az ő osztályrészük az igazán „teljes értékű élet”, mely igaz és meggyőző tanúságtétel Krisztusról, s a leghathatósabb, mert megcáfolhatatlan érv az ő igaza mellett kétezer év óta.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki élet. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting