Lelki Morzsák

Ima:

 Uram, Jézus,  segíts,  hogy  szüntelenül a  menny  felé  törekedjek,  ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet  titka, az  irgalom titka,  a jóság  titka, az  élet titka.  Te hívsz, te vársz engem  a mennybe, ahol örökre  eltölt az isteni  szeretet. Segíts nekem,  hogy egész  életemben keressem  azt a  szűk ösvényt,  amely menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!

 

Lelki útravaló:

Április 20.

Drága Úr Jézus Krisztus! Te készíts fel minket visszajöveteledre! Jézus mondja: Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mk 13,37)


Hogy teljes képet lássunk, szükséges elolvasni az egész fejezetet. Két fontos mondanivalója van a Vigyázzatok! felszólításnak. Egyrészt Jézus visszajövetelével fog lezárulni az egész történelemben a kegyelmi idő. De a személyes kegyelmi időnk viszont addig tart, míg élünk. Amíg élünk, van lehetőségünk Jézussal élni, őt komolyan venni, vele számolni! A következő fontos mondanivaló ebből következik. Másrészt az Úr Jézusról szóló igaz tanítást tovább kell adni. Szükségük van a gyerekeknek tiszta igemagyarázatra, tanításra, példamutatásra. És itt van a hangsúly a Vigyázzatok! felszólításon! Jézus felszólít minket, hogy szüntelenül vele legyünk kapcsolatban, mert ez a világ minden édes mérgével el akar altatni. S ha mi elalszunk, mi lesz a gyermekeinkkel? Az alvó ember nem tud vigyázni, tanítani, főleg nem vezetni. Tehát ne aludjunk! Ne higgyünk el mindent, amit hangosan kiabálnak. Nem kell sodródnunk a világgal. Olvassuk az Igét, hogy tisztábban lássunk. Csak így tudjuk megkülönböztetni a hamis tanítást. A Sátán nagy fegyvere, hogy értelmetlenné teszi Jézus kereszthalálát. Csak akkor tudunk ennek ellenállni, ha Jézus bennünk él! Dicsőítsük Urunkat vigyázó, hívő életünkkel! Akár jó, akár rossz példát mutatnak a szülők, sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak a gyerekre, mint azt fel tudjuk fogni. (Elisabeth Elliot)

Atyám! Olyan nehéz ebben a világban különbséget tenni jó és rossz között. Ne engedd, hogy a Sátán becsapjon minket a világ színeivel és ízeivel! Adj erőt lemondani a számodra utálatos dolgokról, és így tarts ébren, vigyázva, míg a te szent Fiad visszajön! Jövel, Uram Jézus! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten a nehéz szenvedéseink Ura, de ő a feltámadás Istene is.

(Drew Sappington Florida, USA)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

Ti is el akartok menni?

P. Daniel Ray LC (Jn 6, 60-69 )

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram, növeld hitemet és bizalmamat ezekben a percekben, melyet imádságban veled töltök, hogy ne féljek attól az úttól, melyet kijelöltél számomra!

1. Nehezen elfogadható szavak. A zsidók közül sokan nehezen tudták elfogadni, hogy Jézus egy az Atyával – és, hogy ezáltal Ő is Isten. Néhányuknak Jézus Isteni mivolta túl nagy lépés volt és még nem álltak készen arra, hogy ezt megtegyék. Jézus üzenete egyelőre nem jutott el a szívükig. Tehát amikor Jézus megpróbálta elmagyarázni, hogy miként akarja magát odaajándékozni nekünk az Oltáriszentségben, akkor tiltakoztak. Hit első lépcsőfokán (Krisztus Isteni mivoltának elfogadása) nem tudtak túljutni, így nem értették meg a másodikat (Jézus jelenléte az Oltáriszentségben). Ez a két igazság, melyet kinyilatkoztat, szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ha nem fogadjuk el az egyiket, akkor nehézségeink lesznek a másik elfogadásával is. Viszont, ha növekszik a tudásunk, hitünk és Krisztus iránti szeretetünk, akkor ezeket a lelki életben fellépő nehézségeket egyre könnyebben tudjuk majd kezelni.

2. Ti is el akartok menni? Krisztus meghívása arra, hogy elfogadjuk az igazságot és az Ő szeretetét, mindig csak egy meghívás, sosem kényszer. Nem erőlteti magát ránk. Szabadon dönthetünk arról, hogy elfogadjuk, vagy elutasítjuk, az általa kinyilatkoztat igazságot. Ez ugyanígy van a kegyelmekkel is. Ezután a beszéd után számos tanítvány elhagyta Jézust és soha többé nem csatlakoztak hozzá újra. Arra hívta őket, hogy szabadon kövessék Őt, tehát jogukban állt dönteni. De ezek után vajon képesek voltak-e osztozni a feltámadás örömében? Képesek voltak arra, hogy olyan boldog életet éljenek, mint amilyet Jézus ígért nekik? Vajon megtalálták-e azt, amire a szívük vágyott, és amit a legjobban akartak, ha nem Krisztusnál keresték? Minden döntés Isten kezében van.

3. Uram, kihez mennénk? Péter már hitt Jézus Istenségében. „Azért jöttünk, hogy higgyünk, és meggyőződtünk róla Te Isten vagy”. Minden más, amit Jézus mond vagy tanít, már könnyen elfogadható Péter számára, még akkor is, ha olyan dologról volt szó, amit Péter nem értett teljesen. Ez a bizalom és meggyőződés indította őt arra a kijelentésre, hogy „Uram, kihez mennénk?”. Ha Jézussal járunk az úton, az nagy szenvedésekkel jár, de mi más irányt választhatott volna Péter, ami jobb lett volna ennél?

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, én is azért jöttem, hogy higgyek, és meg vagyok győződve, a Te isteni mivoltodról. Hol máshol találhatnám meg életem értelmét és lelkem békéjét, ha nem nálad.

Elhatározás: Ma minden nehézséget szeretettel fogok fogadni, annak tudatában, hogy ez is Isten tervének része, melyet az irántam való szeretetből alkotott.

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése. 

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 20., szombat

ApCsel 9,31-42

Az Egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útra kelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: „Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. (…)

 

Jn 6,60-69

Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (…) Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Amint megpróbáltatás volt az üldözés, úgy próbatétel a béke ideje is. Mindkét esetben hűségünk próbájáról van szó: ott a fizikai veszélyeztetettség, itt a világ szellemének való engedés, az elkényelmesedés fenyeget. A külső béke sokszor többet árt, mint az üldöztetés; csak az a fajta béke üdvös, amelynek belülről van meg az alapja, s ez az alap nem más, mint az Úr félelme.

Ez a Szentlélek ajándéka bennünk, és életünk minden eseményét, döntéseinket és tetteinket az utolsó ítélet, az örökkévalóság erőterébe helyezi. Amit esetleg a külső üldöztetés válthat ki bennünk, azt az Úr félelmének Lelke mindennapi kegyelmenként megadja: hogy lássuk, mennyire mulandó ez a világ és annak dicsősége. S ez a félelem, amely nem egyéb, mint az Úrra való szüntelen figyelés, megszabadít minden földi félelemtől. Ez tette erőssé a vértanúkat az üldöztetés idején, s ez mozgatta a szenteket az Egyház békés korszakaiban. Ez az egyetlen egészséges félelem, nem is félelem, hanem inkább a teremtmény bensőséges kapcsolata Urával, Istenével.

Békeidőben külön kell imádkoznunk az istenfélelem ajándékáért. Csak ez az ajándék menthet meg attól, hogy az anyagi jólét, tisztes gyarapodás el ne fordítsa szívünket Istentől, hogy a Szentlélek vigasztalását fel ne cseréljük a világ javainak kétes vigaszával. Éppen az mutatja meg, hogy az Úr félelmében élünk-e, vagy pedig abban a rettegő félelemben, amely az elbukott Ádám ivadékainak öröksége, hogy a Szentlélek vigasztalása átjárja-e szívünket.

 

Lelki Morzsák

Ima:

 Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm Neked  mindazt, amivel  mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik  ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy sokan nem szeretnek  Téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 

Lelki útravaló a mai napra

Április 19.

Jöjj, Urunk, reménységed add nekünk, hogy új életünk legyen! Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. (2Tim 4,8)

Maratoni versenyfutás. Elképesztő iramban futni, és végül átszakítani a célszalagot. Elsőként, győztesen, fáradtan célba érni. Minden futó nagy álma, hogy a versenyt megnyerje, ne csak úgy, céltalanul rója a kilométereket. Az nyilvánvaló, hogy mi sem csak azért élünk, hogy csak "úgy legyünk", hanem azért, hogy az életünknek célja legyen, és azt véghez is tudjuk vinni. Pál szerint ez a cél, a feltámadott Jézus Krisztus napja. A megérkezés, célba érés, a megkoszorúztatás napja. Csak annak nem telnek céltalanul a napjai életében, aki várja ezt a napot. Félelmetes és egyben örvendetes is az a nap, mert ugyan Jézus ott ül a bírói székben, de a bűnös ember úgy állhat bírói széke elé, hogy tudja, az abszolút Igazság ítéli meg, akinek a szeretetét szemeink előtt a saját áldozata teszi tökéletessé. A világ változik, az idő gyorsan telik, rengeteg változás megy végbe az életünkben, de az a nap örök célunk marad, és reménységünk, hogy Jézus megkoronázza az övéit. Az ember ebben a világban, amilyen a világ, csak úgy tud tovább élni, ha mélyen hiszi, hogy nem marad olyan amilyen, hanem olyan lesz, amilyennek lennie kell. (Ima a német Losungenből)

Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy az örök életet adod nekünk. Élő reménységet adj szívünkbe, hogy bátran megálljunk a hitben minden baj és kísértés közepette. Hogy amikor újra eljössz, elnyerjük az igazság koronáját az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

Egy gondolat - mára:

 A külső körülmények ellenére is békességünk lehet az Úrban.

(Paudits Zoltán Sükösd, Magyarország)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

A függöny mögött

P. Daniel Ray LC  (Jn 6, 52-59 )

Amikor Kafarnaumban az Jézus élet kenyerének mondta önmagát, a zsidók vitatkozni kezdtek egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram, növekedni akarok a hitben. Segíts, hogy elhárítsak minden akadályt és higgyek benned!

1. Eljött a gyónás ideje. Szent Pál kihangsúlyozta a lelkiismeretvizsgálat fontosságát, amikor a korintusiaknak írt Jézus testének és vérének magunkhoz vételéről a kenyér és a bor színe alatt (1 Kor 11,28-29). Ezt mi is megtesszük minden mise elején a bűnbánati imádságban. Megállunk egy pillanatra, hogy átgondoljuk bűneinket, és bocsánatot kérjünk Istentől mindazért, amit ellene, vagy felebarátaink ellen elkövettünk. Amikor Krisztust magunkhoz vesszük az Oltáriszentségben, megnyitjuk előtte szívünket teljesen, nem csak szívünk egy részét. Jézus teljesen akar minket, és ebből nem enged. Ha bezáródott szívünk, mert halálos bűnt követtünk el, akkor a gyónás szentségén keresztül nyerhetünk bocsánatot (KEK, 1457).

2. „Aki engem eszik". Ezek a szavak felélesztik az érzékeinket. Ez felszólít arra, hogy egy sokkal kézzelfoghatóbb képet alakítsunk ki Jézusról annál, mint amilyet szeretnénk. De ez a fordítás „aki engem eszik", nem egészen egyezik meg a szó görög változatának eredeti jelentésével, ugyanis a görög trogein szó, azt jelenti, hogy rágni. A misében ráébredhetünk, hogy az, amiről Krisztus beszél, az nem kannibalizmus – gyakorlatilag Jézus nem abban a valóságban jelenik meg, mint ahogy 2000 éve a földön emberként létezett, de az akarja, hogy tudatára ébredjünk annak, hogy az Ő jelenléte az Oltáriszentségben mennyire valóságos. A kenyér és a bor csupán egy vékony függöny. Azok, akik a jelenlétét keresik, azok a hit segítségével átlátnak a függönyön és megtalálják Őt. Hit nélkül nem lehet a függöny mögé jutni, és azok sem találják meg Jézust, akik nem ott keresik. Ez egy olyan ajándék, amit kérnünk kell: hogy egyre jobban higgyük Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben. Ez egy olyan ajándék, ami belök minket a függöny mögé és megengedi, hogy szemtől szemben találkozzunk az egyetlen szent Istennel, a mi Megváltónkkal.

3. A szomorú nap Kafarnaumban. Jézus visszatér Kafarnaumba, miután saját városában elutasították. Ez a város az a hely, ahol Jézus meghívta első, hozzá legközelebb álló apostolait: Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost. Itt számos csodát vitt véghez és itt ajándékozta nekünk az Oltáriszentséget. Sajnos itt hangoztak el a mi Urunknak legkeményebb szavai: „És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11,23-24). Hogy ezt a keserű jövőt elkerüljék, egyetlen dolgot kell tenniük: hinni Jézusban. „Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon." (Jn 6,40).

Beszélgetés Krisztussal: Igen, Uram, hiszek benned. Vágyom rá, hogy veled legyek az Örökéletben. Tudom, hogy ezt most is megtapasztalhatom, vagy legalábbis egy részét a Te jelenlétedben az Oltáriszentség előtt. Csak hittel kell keresnem téged.

Elhatározás: A közeljövőben időt szakítok arra, hogy elmenjek gyónni, ha ezt eddig nem tettem meg túl rendszeresen.

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése. 

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

ApCsel 9,1-20

(…) Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: „Ananiás!” Ő pedig így felelt: „Itt vagyok, Uram!” Az Úr így folytatta: „Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.” Ananiás azonban azt felelte: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.” De az Úr azt mondta neki: „Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: „Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.” Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. (…)

Jn 6,52-59

(…) „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” (…)

 

Jézus Krisztus eledele az, hogy Isten akaratát teljesítse, nekünk, hús-vér embereknek viszont önmagát adja eledelül egy fizikai realitással bíró, mégis szellemi-lelki táplálékban. Nem kenyérrel és borral akar táplálni bennünket – hiszen az csak földi életünket táplálná –, de nem is csupán szimbolikusan. Krisztus teste és vére az Eucharisztiában nem pusztán a sejtetés, az emlékezetbe idézés szintjén van jelen, hanem valóságosan, abban az ontológiai mélységben, ahol Isten élete a mi életünk forrása. Minden szentáldozás ebben az isteni életben erősít meg, és Krisztushoz válunk egyre hasonlóbbá. 

Az Eucharisztiában együtt van múlt, jelen és jövő: a Fiú keresztáldozata, amelyet felidézünk, s így jelenvalóvá válik minden szentmisén; a kegyelem áradása, amely ebből a végtelen értékű, kimeríthetetlenül gazdag áldozatból fakad, s táplálja bennünk az új, istengyermeki életet, örök jövőnket készítve elő. Az Eucharisztiában együtt van jelen Krisztus szentségi teste és Titokzatos Teste, az Egyház is, melynek tagjait saját testével táplálja az eucharisztiában, hogy áldozásról áldozásra egyre jobban kibontakozzék bennük az isteni élet, s ugyanattól a szőlőtőtől kapva ezt az életet, új módon, soha nem látott egységre jutva váljanak immár nem csupán egyenként, hanem mint közösség is Krisztushoz hasonlóvá, hogy amilyen a Fő, olyanná legyen a Test is.

Amikor ezekben a napokban egymás mellett olvassuk Jézus eucharisztikus beszédét és az apostoli Egyház történetének első lapjait, mindenekelőtt erre az összefüggésre figyeljünk. Az Egyházhoz való tartozásunkat és küldetésünket is mint ebből a mélységes titokból kinövő valóságokat szemléljük, s így cselekedeteink tanúskodjanak arról, hogy az Eucharisztia által Krisztus mibennünk van, mi pedig őbenne.

 

Lelki morzsák

Ima:

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn tehozzád kiáltok: hallgass meg, Uram! Szálljon fel az én  imádságom, mint a  tömjénfüst a  te  színed elé,  kezeimnek fölemelése  esti  áldozat gyanánt! Hallgass meg engem, Uram! 

 

          

Lelki útravaló:

Április 18.

Úr Jézus Krisztus! Nyisd meg a szemünk, hogy lássuk a te világosságodat! Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre! Nyugodj meg, ó én lelkem, mert jót tett veled az Úr! Megmentettél engem a haláltól, szemem a könnyhullatástól, lábam az elbukástól. Az Úr színe előtt járhatok az élőknek földjén. Mivel fizessek az Úrnak a sok jóért, amit énvelem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. Hálával áldozok tenéked, és az Úr nevét hirdetem. Az Úrnak tett fogadásaimat megadom, az ő egész népe előtt, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Halleluja! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.

Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre! (Zsolt 116)

Jézus ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága." (Jn 8,12)

Egy történet jól megmutatja ennek az igének a mélységét: A keresztes hadjáratok során egy kiváló hadvezér nagyon magabiztosan vezette seregét. Dicsérte katonáit, győzelmeiről éjszakákat tudott mesélni. Egy udvari bolond is velük tartott, ő szórakoztatta a fáradt katonákat. Ő is hallotta a hadvezért estéről estére, s egy alkalommal próba elé állította. Azt mondta, hogy a sikerek ellenére csak akkor hős, ha egy gyertya lángjára képes vigyázni, míg haza nem ér szülőföldjére. A tapasztalt hadvezér igazán könnyűnek találta a feladatot, örömest vállalta. Csatáik végeztével hazaindultak. A gyertya fellobbant, s kezdetét vette a nagy próba. Jöttek útonállók, rablóbandák, csavargók, tomboló szélviharok, esős napok. A hadvezér egyik kezében a gyertya , másikban a kard. A magasztos célok, feladatok után ezért a "semmiért" az életét kockáztatta. A gyertyára figyelt, a lángért harcolt, fáradozott. S megtört a gőgje. Egy egészen más ember érkezett vissza hazájába. Az Ige a mi gyertyánk, s a hitünk a láng. Az Úr Jézus Krisztus, aki lángra lobbanthatja. Nekünk van gyertyánk? S ha már van, ég-e? Úgy küzdünk-e az életben, hogy az Igét fontosabbnak tartjuk magunknál?

Ha Jézusra figyelünk, átértékelődik az életünk. Ami eddig fontos volt, és harcoltunk is érte, az értéktelenné válik, s Jézus értékrendszere lesz a miénk. Azt elhagyjuk, amit ő elhagyott, és amit fontosnak tartott, az nekünk is fontossá válik. Uram, add nekem a szeretetet: vezessen az úton, a hitet, hogy lábam ne inogjon, a reményt, hogy csalódás ne érjen, és szívemben a te tüzed égjen! Ne engedd, hogy lángom ellobbanjon, Amíg olajlámpásodat tartom! (Amy Carmichael, indiai misszionáriusnő)

Menn yei Atyánk! Köszönjük neked Fiadat, a mi fényünket. Add, hogy lángoljunk a te ügyedért! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

Isten velünk van, amikor az élet megráz, és felkavar minket.

(Luis Alberto Jones Chubut, Argentína)

 

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

Az örök élet kenyere

P. Daniel Ray LC  (Jn 6,44-51)

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek”. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram Jézus, a kenyér színében nekem ajándékoztad magad, ennek köszönhetően juthatok el az örök üdvösségre. Segíts, hogy elmémmel megértsem és szívemmel elfogadjam ezt a csodálatos ajándékot!

1. Menjünk a forráshoz. Az Atya, aki Őt küldte, és aki hozzá vezeti a lelkeket. „Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza". Tehát azok a lelkek, akik hallották Krisztus hívószavát és hozzá tértek azon a napon, ők azért tették ezt, mert az Atya megadta nekik a hit kegyelmét. Ha mi hiszünk ma Krisztusban, az csak azért lehet, mert az Atya megadta ezt az ajándékot és elvezetett az Ő szeretett Fiához. Ha kétségeink vannak, vagy gyenge a hitünk, akkor kérnünk kell az Atyát, hogy vigyen közelebb minket Jézushoz és segítsen, hogy teljes értelmünkkel és teljes szívünkkel higgyünk benne.

2. Az Ige testté lett. Jézus Betlehemben született, ami annyit jelent héberül, hogy „a kenyér háza". Egy olyan istállóban született, ahol normális esetben az állatok eledelét tartották. Mielőtt feláldozta magát, hogy az élet kenyere lehessen, emberré lett. Az életét adta értünk és ez a legtöbb és legjelentősebb dolog, amit csak cselekedhetett. Ez az, ahogy az Atya szeret minket: úgy, hogy odaadja magát teljesen, feltételek nélkül.

3. A test kenyérré lett. Az evangéliumból megtudhatjuk, hogy Krisztus megszánta a tömeget és ezért szaporította meg a kenyeret: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” (Mt 15,32). Ez a sajnálat indította Őt arra, hogy az Oltáriszentségben a mi tápláló lelki kenyerünkké váljon. Jézus nem akarja, hogy belehaljunk a lelki éhségbe. Krisztus – a legnagyobb cselekedetet vitte végbe az emberiségért – olyan halandó emberré lett, mint amilyenek mi vagyunk, minden tekintetben, kivéve a bűnt. Az alázatnak még nagyobb cselekedete az emberiség felé, hogy velünk marad a kenyér színében.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, hogy lehet, hogy nem bízom benned? Épp olyan ember lettél, mint amilyen én vagyok. Ezután még egy ennél is nagyobb lépést tettél az alázat lépcsőjén az emberiség szolgálatára: a lelkem táplálékává lettél. Segíts úgy magamhoz vennem az Oltáriszentséget, hogy teljes mértékben tudatosítom magamban: abban Te jössz el hozzám. Kérlek, segíts hálát adnom mindezért!

Elhatározás: Mától kezdve fokozatosan elkezdem felkészíteni a szívemet arra, hogy szeretettel tudjalak fogadni a vasárnapi misén, amikor személyesen eljössz hozzám a szentáldozásban.

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

 

  

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

2013. április 18., csütörtök

ApCsel 8,26-40

(…) S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: „Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!” Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: „Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?” Az így felelt: „Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: „Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törődik? Hisz életét elvették e földön.” Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?” Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: „Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?” Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. (…)

Jn 6,44-51

„Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.« Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. (…)”

Az Atya vonzásának engedelmeskedő kereső ember és a Szentlélek indításának engedelmeskedő, Jézus Krisztus küldetésében járó keresztény egyaránt úton van, s egyszer csak találkozik. Azért vagyunk küldöttek, hogy odalépjünk azokhoz, akik már felismertek szívük mélyén egy bizonyos vonzást, de még nem tudják, pontosan hová is tartanak, hol annak a titokzatos mágneses erőnek a forrása, amelynek hatása alá kerültek. Ehhez, persze, mindenekelőtt az kell, hogy észrevegyük, kik azok a környezetünkben, akikhez oda kell szegődnünk, nem saját kezdeményezésünkből, hanem a Szentléleknek engedelmeskedve. Nem provokációra, gyanútlan járókelők leszólítására, erőszakos térítésre küld a Szentlélek, hanem arra, hogy odaszegődjünk azok mellé, akik keresnek ugyan, de nincsen, aki a mind teljesebb látásra és értésre juttassa őket, s elvezesse Krisztushoz. Ne hárítsuk magunktól ezt a feladatot, mondván, mi nem vagyunk illetékesek, mert nem tanultunk teológiát. Elsősorban nem teológiai tudásra, hanem élő hitre van szüksége ma a körülöttünk élőknek, s ha az Egyház missziós lendülete alábbhagyott, annak nem a teológiai ismeretek hiánya, csökkenése, hanem a mi hitünk gyöngesége az oka.

A másik lecke, amit ma megtanulhatunk, hogy beszélgetésünk abból induljon ki, ami foglalkoztatja azt, akihez odaszegődtünk. Amikor azonban mi kezdünk beszélni, egy percig sem szabad elfelednünk, hogy kit kell hirdetnünk. A harmadik évezredben mi nem sikeres életet, önmegvalósítást, de még csak nem is szellemi-lelki energiáknak köszönhető magasabb fokú tudatállapotot hirdetünk, hanem egy személyt: Jézus Krisztust, az Atya küldöttét, akinek mi folytatjuk küldetését itt a földön. Akit az Atya vonz, annak mibennünk, Krisztus híveiben kell megtalálnia a tanító Krisztust, aki a mi szavaink, tetteink, életünk példája által akarja feltárni a világnak az Atya üzenetét.

 

 

Lelki morzsák

Ima:

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!  Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

 

Lelki útravaló:

Április 17.

Uram, egyedül te vagy jó, igaz és szent. Mindent te adsz, mindent te töltesz be. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál. Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne vond meg tőlem vigasztalásodat. Ámen.

Amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. (2Kor 1,7)

Élesek a csillagok, és nagy a Hold ma felettem. Itt fekszem egy tó partján, a langyos, nagy szemű homokban és csodálom az éjt, és mindent, ami benne van. A tavat és az ölelő karokként körülötte fekvő hegyeket. Ha becsukom a szemem, nem látom. Ekkor csak hallom - a hullámok csobbanását, a fákat simogató szél suttogását és valahol a távolban, emberek érthetetlen beszélgetését. Egyedül vagyok. Talán pont ezért vagyok itt, hogy ne legyek magányos, hogy legyen velem a tó, amit nem csodál most senki, csak én, hogy legyen velem a Hold ragyogása, és ha más nem ér hozzám, érezhessem milyen a szél gyengéd, langyos simogatása. Úgy érzem, átölel az Isten, megérint a széllel, gyönyörködtet a Holddal és óv a hegyekkel. Csak az Isten és én, Teremtő és teremtményei harmóniája. - Hallom, hogy közeledik valaki. Ki lehet? Kinyitom a szemem. Már látom is. Egy ember. Alacsonyabb, mint én, és sötétebb a haja. Más. Mosolyog, és letelepszik mellém, sugárzik a lénye, váltunk pár szót. Már nem vagyok egyedül, mert van velem valaki. Itt ül velem, és nézi a csillagokat, észreveszi a Holdat, élvezi a langyos homokot, és őt is átöleli a szél. Nem vagyok magányos. Itt van velem valaki, aki részese mindennek a csodának, Istennek és teremtményeinek. Ő egy olyan testvér, akiben van valami, ami bennem is. Ezek után már nem leszek egyedül, mert velem van szenvedésben, és együtt vagyunk a vigasztalásban. Az élet legmélyebb értelme: gondját viselhetjük másoknak. (Pablo Casals)

Uram, köszönjük, hogy nem vagyunk, egyedül, hogy szerető testvéreket ad tál mellénk, és hogy szerető Krisztust adtál értünk. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

Bárki lehet a tanítómesterünk, s ez által Isten eszköze.

(Richard Lewis Kalifornia, USA)

 

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

Soha nem tudsz annyira elveszni, hogy ne találjalak meg

P. Daniel Ray LC  (Jn 6, 35-40)

 

Kafarbaumban így tanította Jézus a sokaságot: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.''

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram, erősítsd meg beléd vetett hitemet és bizodalmamat, hogy lássam, Te vagy az egyetlen, akire valóban szükségem van.

1. Az üres sír mutatja Krisztus nagyságát. „Ez olyan, mintha lenne egy hatalmas űr a szívemben, amit nem tölthetek meg akármivel.” – kiált fel a lélek, amely hosszú távollét után tér vissza a szentségekhez. Éhezte és szomjazta Krisztust, és Ő nem engedi, hogy bármi más elfoglalja azt a helyet, ami az övé. Mikor újra és újra találkozunk Krisztussal – az Ő kegyelméből a szentgyónásban, az áldozásban – képesek vagyunk megtapasztalni azokat az ajándékokat, melyeket maga Krisztus ígért meg nekünk. Ha őszintén magunkba tekintünk, mindannyian felfedezhetünk kisebb vagy nagyobb ürességet a szívünkben. Az csakis Krisztus helye lehet, ahova nekünk kell Őt beengedni. De ahhoz, hogy befogadhassuk Őt, keresnünk kell irgalmát és segítő kegyelmeit.

2. Akkor hát mitől félsz? Ha az egyetlen dolog, amire igazán szükségünk van, és amire vágyódunk az Krisztus, akkor mi tart vissza minket attól, hogy hozzá menjünk? Néha a büszkeségünk, a lelki lustaságunk, vagy a felszínes lelki élet. Ezeken az okokon túl az is előfordulhat, hogy azt hisszük, ha nyitunk Krisztus felé, akkor elveszítünk valami nagyon fontosat. Ferenc Pápa húsvéti beszédében a következő gondolatokat címezte hozzánk a félelemről: „Fogadd el tehát, hogy a Feltámadt Jézus belépjen életedbe, fogadd be bizalommal, mint barátot: Ő az élet! Ha idáig távol voltál tőle, tégy egy kis lépést: tárt karokkal befogad téged. Ha közömbös vagy, fogadd el a kockázatot: nem fogsz csalódni! Ha úgy tűnik, hogy nehéz Őt követned, ne félj, bízd rá magad, és legyél benne biztos, hogy Ő melletted áll. Veled van és neked adja a békét, amit keresel és az erőt, hogy úgy élj, ahogy Ő akarja.” (2013. március 31).

3. Meg tudod mondani, hogy hol vannak azok, akik elvesztek? Ezek azok a szavak, amiket Jézus soha nem mondott és nem is fog mondani. Az Atya akarata, hogy Krisztus egy lelket sem veszíthet el, aki benne bízik. Krisztus soha nem hibázik a küldetésében. Ez a mi biztosítékunk arra, hogy Ő soha nem tesz rosszat nekünk és soha nem hagy minket támogató kegyelme nélkül. Nem lesz olyan nehézség, akadály, vagy kísértés, ami túl nagy lenne ahhoz, hogy Jézus Krisztus átsegítsen minket rajta.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, bízom benned. Tudom, hogy a sok szenvedés és az akadályok, melyekkel utamon találkozom, hozzád vezetnek el. Te vagy az, aki valóban képes a szívemet betölteni. Valahogy, rejtélyes módon minden próbatétel ennek a valóságnak a része.

Kérés: Ha akadállyal találkozom a mai nap folyamán – még akkor is, ha ez csak egy kis dolog – el fogok imádkozni egy rövid fohászt Krisztushoz és kérem, hogy adjon erőt átlépni ezen a nehézségen.

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

2013. április 17., szerda

ApCsel 8,1b-8

Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.

Jn 6,35-40

Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Miért engedi Isten, hogy annyi jó szándék, nemes cselekedet kárba vesszen, sőt visszájára forduljon; miért engedi, hogy művét tönkretegyék, szolgáit megalázzák; miért nézi tétlenül, hogy a gonoszság, a rosszindulat, az erőszak diadalmaskodjék? Hiszen eddig azt hittük, hogy ha Isten a mi oldalunkon áll, senki sem árthat nekünk, és ügyét győzelemre visszük. Mindannyiszor, amikor ilyen és hasonló gondolataink támadnak, és úgy véljük, hogy mi jobban meg tudnánk védeni Isten ügyét, ha a helyében lennénk, eláruljuk, hogy még mennyire emberi módon képzeljük el Isten hatalmát. Nem veszünk tudomást arról, hogy Jézus Krisztus a gyűlölet eláradásának órájában adta szeretetének legnagyobb jelét, s a rázúduló rosszindulatot ismét csak visszájára fordította, hogy ahol eláradt a bűn, ott túláradjon a kegyelem. Ez Isten hatalmának titka, és ez az ő ügye győzelmének módja.

Ez nyilvánul meg a jeruzsálemi hívek magatartásában, akik az üldöztetés hatására nem szélednek szét félve és csalódottan, mint Nagypénteken az apostolok, hanem felismerik az új feladatot és lehetőséget, s az eddig belterjes Egyház most missziós Egyházzá alakul.

A meg nem értés, rosszindulat, amely időnként ér bennünket, nem kell hogy elkeserítsen, kedvünket szegje. De az sem volna jó, ha hamis öntudatot keltene bennünk, hogy sértődöttségünkbe zárkózva játsszuk el a mártírt, hanem Isten akaratának jobb megismerésére kell hogy ösztönözzön. Hiszen amit Jézus az utolsó vacsorán a kereszt árnyékában tett, azzal a bűnbocsánat forrását nyitotta meg. Ebből a forrásból született meg az Egyház és a szentségek, s ez a forrás akar feltörni bennünk is, hogy minden körülmények között, akár üldöztetést szenvedve is részt vegyünk Isten üdvözítő tervének megvalósításában.

 

Lelki morzsák

1. Ima:

         Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.   Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni.   Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

2. Lelki útravaló:

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6b)

Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. (2Tim 2,22b)

Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!

Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,5)

Michelangelo sixtusi kápolnájának freskói a legmonumentálisabb ábrázolásai az Isten-ember kapcsolat történetének. A mennyezet középső részében látható az a kép, amely Istent és Ádámot ábrázolja a teremtés pillanata után. Ádám és Isten is egymás felé nyújtják a kezüket, ujjuk majdnem összeér. Odaadással fordulnak egymáshoz, mélyen néznek egymás szemébe. Isten, mintha Ádám lenne öregebb korában: arcán az atyai értés bensőséges kifejezése. Az Isten, amint az emberre figyel.

És az ember, amint Istenre néz. Így teljes a kép. Így tökéletes a kapcsolat.

A képre szimmetrikusan a bűnbeesés képe látható. Tekintetüket a kígyótestű gonoszra irányítják, és kezük úgy nyúl felé, mint az előbbi képen Isten felé. Az ember aszerint cselekszik, amire néz. Aszerint mérlegel, amit látóköre befogad ott. Az ember életében az a kapcsolat válik valósággá, amelyik a legfontosabb, amelyikre a tekintetét függeszti. Hogyan emelje a tekintetét az Istenre, ha már kezével a tiltott gyümölcs után nyúlt? Ha elfordult tőle, hogyan forduljon vissza?

Az Isten néz az emberre. Ha az embernek nincs ereje rátekinteni, ő akkor is figyel. Tekintete a keresztről néz: megbocsátón, várón. A kereszten valósul meg az atyai értés: az a hatalmas, emberhez odahajoló erő, amely megalázta magát, elszenvedte a halált a mi vétkeink miatt. Isten egy pontot helyezett a föld és az ég közé. Egy pontot, amire nézhetünk, s amelyben visszatalálhatunk hozzá, és ismét szemébe nézzünk, hogy a kép teljes legyen.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. / Csúf, de te gyönyörűnek találtál. (Pilinszky János)

Istenem! Nagy vagy te, és mégis rám nézel, halandóra. Add, hogy tekintetem rád nézzen szüntelen.

Ha elfordulnék tőled, mutasd elém keresztedet, hogy bánjam bűnömet, és visszataláljak hozzád! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

3. Egy gondolat - mára:

Isten kedvence vagyok! És te is az vagy! (Nancy Aguilar Washington, USA)

4. Elmélkedés 1 (Regnum Christi): A jel, amely minden képzeletet felülmúl

Húsvét harmadik hete – kedd

P. Daniel Ray LC (Jn 6, 30-35)

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: ,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: »Égi kenyeret adott enni nekik«. Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram, olyan kenyérre éhezem, melyet nem találok meg itt a földön. Add meg, hogy higgyek benned és jelenlétedben az Oltáriszentségben!

1. Mennyei ünnepség. A zsidóknak a kivonulás idején a manna egy Istentől kapott ajándék volt. Napról napra elküldte nekik Isten a mennyből, így az út folyamán soha nem kellett éhezniük, és ez annyi táplálékot adott nekik, melyből elég erőt tudtak meríteni ahhoz, hogy elérjék az Ígéret Földjét. Az út a sivatagon keresztül fáradtságos és hosszú volt, de minden nap kaptak annyi eledelt, ami egész napra elég volt nekik. Az igazi kenyér, melyet az Atyától kapunk – Krisztus az Oltáriszentségben – ugyanilyen a mi lelkünknek. Csillapítja éhségünket és táplál minket, amikor lelki eledel után vágyódunk. Fenntart és megerősít minket, hogy elérjük az örök ígéret földjét.

2. Kérjetek és kapni fogtok! Akik nem éheznek, azoknak nincs szükségük kenyérre, így arra sem, hogy kérjenek. Akik éhesek, azok megvásárolják maguknak, amire szükségük van. Ám minden ember éhezi a lelki táplálékot, amit nem tud egyedül előállítani, és senki nem tudja elkészíteni neki. Az egyetlen forrás, ahol hozzá tud ehhez jutni, ha alázatosan kéri az Atyától, mert csak az alázatos szív képes Őt befogadni. Kitárt kezekkel és szívvel kell az Úr elé menni és úgy kérni Őt „Uram, add meg nekünk ezt a kenyeret minden nap". Ez a kenyér, amelyet az Örökkévalóságból kapunk, oda visz el minket. Kielégíti a legnagyobb éhséget is. Krisztus csak azoknak tudja odaadni önmagát, akik felismerik, hogy szükségük van rá és kérik Őt „Uram, add meg nekünk ezt a kenyeret minden nap!”

3. Keresd és meg fogod találni! Ki tudta azt valaha is elképzelni, hogy egy napon Isten emberként száll közénk a mennyből? Ki tudta azt elképzelni, hogy továbbra is közénk jön, hogy kenyerünk legyen? Van még valami, amit nem tenne meg értünk? Ahhoz, hogy ezt az elképzelhetetlen ajándékot befogadjuk, két dolgot kell szem előtt tartanunk: „Aki hozzám jön…” és „Aki bennem hisz…”. Ahhoz, hogy Krisztushoz menjünk, meg kell mozdulnunk – fel kell kelnünk onnan, ahol vagyunk és el kell mennünk oda, ahol Ő van, elengedni mindent, ami megköti kezeinket, és hagyni, hogy Ő elárasszon minket ajándékaival. Hinni Jézusban azt jelenti, hogy belé helyezzük a hitünket és a bizalmunkat. Ez nem más, mint megmutatni és szavainkkal megvallani Őt a világnak és csodálattal eltelve elfogadni az igazságot, hogy Ő valóban jelen van az Oltáriszentségben.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, a Te jelenléted az Oltáriszentségben valami olyan dolog, amit az elmémmel felfogok, de amiben a szívemmel sokkal jobban kell hinnem. Hiszem, hogy mindig annyi kenyeret adsz nekem, amennyivel soha sem fogok éhezni, és a hit majd mindig oltani fogja szomjúságomat. Segíts, hogy jobban higgyek valós jelenlétedben, amely hozzásegít majd ahhoz, hogy jobban szeresselek.

Elhatározás: Ma meg fogok állni egy katolikus templomnál néhány percig, hogy egy kicsit találkozzak az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal, beszéljek vele és kérjem az erősebb hit kegyelmét.

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

5. Elmélkedés 2 (Barsi Balázs): Húsvét 3. hete - kedd

ApCsel 7,51 – 8,1a

„Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.” Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörgött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban. (…)

Jn 6,30-35

Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: »Égi kenyeret adott enni nekik.«” Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

A Szentírás leginkább elítélő kijelentései mindig a Szentléleknek való ellenállásra, a Szentlélek elleni bűnökre vonatkoznak, s kivétel nélkül mindig a magukat vallásosnak tartó embereket érintik, ahogy a mai Szentleckében és Evangéliumban egyaránt látjuk. A farizeusok és a nép vénei lépten-nyomon Istent emlegetik, de egyre érzéketlenebbek az ő jeleire: vagy csak hivatkozási alapként használják jól kiépített vallási rendszerük olajozott működéséhez, vagy pedig újabb és újabb jeleket követelnek.

Mindkét esetben fennáll a veszély, hogy az Istennel való kapcsolat egyszer csak megszűnik. Az előbbi esetben az ájuláshoz hasonló állapot következik be: a szervezet életfenntartáshoz szükséges funkciói működnek, de hiányzik az értelem, a szellem aktivitása. Ha azonban ez tartósan így marad, az életjelenségek előbb-utóbb megszűnnek. A próféták látomásai, jövendölései éppen ebből a tetszhalott állapotból akarták felrázni a szent népet újra meg újra, hogy visszaállítsák az eredeti, élő kapcsolatot Isten és az ember között, hogy az lássa a megnyílt eget, ahogy István látta.

A másik fajta hozzáállás, a jelek követelése, a szüntelen bizonyítékra várás szintén halálhoz vezet, mert pontosan a hitet, a reményt és a szeretetet öli meg. Két ember szerelmét, szeretetét is meg tudja fojtani az a fajta bizalmatlanság, amely képtelen észrevenni és értékelni a diszkrét, mégis oly beszédes jeleket, s helyettük biztosítékot, garancialevelet vár, s ugyanez mérgezi meg és teszi tönkre az Istennel való kapcsolatunkat.

Jézus ezzel szemben a mai Evangéliumban arról a kenyérről beszél, amely Isten szeretetének legnagyobb jele a világban. Olyan jel, amely fönséges, méltóságában sem sújt a földre, hanem inkább felemel, fel a bizalom és ingyenesség világába, ahol Istent lélekben és igazságban képes imádni az ember.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting