Lelki Morzsák

Ima:

Mindenható  Úristen,   aki  gondviselésed   eszközeiül  gyarló   embereket választván,  ily   módon  is   kitünteted   isteni  hatalmadat   a   világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és  minden hatalom kútfejét:  annak általad  rendelt egyházi és világi képviselőit  köteles engedelmességgel tiszteljem, s  így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 

   Lelki útravaló a mai napra

Április 25.

Urunk, védj meg minket minden napon és légy nekünk jó Pásztorunk! Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet. (Zsolt 33) Áldom az Urat mindenkor, dicsérete mindig ajkamon van. Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosok és örülnek. Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat és meghallgatott, és minden félelemből kimentett engem. Örömre derülnek, akik rátekintenek, és nem pirul el az arcuk. Kiáltott a nyomorult: az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. (Zsolt 34)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen. Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet. Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (1Pt 1,3)

Tavasszal az ember csupa várakozás. A tavaszra várni öröm. Átélni, ahogy megújul minden, ahogy kipattannak az első rügyek a faágakon, vagy ahogy az első hóvirág áttöri a még kemény földet apró fejecskéjével. Amit a mindennapokban tapasztalunk, átélünk, életünk egyik meghatározója. Meghasonlott emberek, tönkrement, kiégett kapcsolatok. S talán egy-egy pillanatban eszünkbe jut: Hol ronthattuk el? Ahogy küzdeni próbálunk ezek ellen, gyakran kerülünk ki vesztesként. Egyre több a lemondó, reménytelen ember. Isten szembesít minket zsákutcáinkkal, hitetlenségünkkel, amikor Jézusban tükröt tart elénk. De ez nem azért van, hogy még rosszabbul érezzük magunkat, hanem hogy lássuk: van kiút. Isten mindig tesz valami újat. Amikor lankad a népe, megfáradunk, megkeseredünk, akkor segít. Csodában részesíti a megöregedett, meghasonlott, alvó népét is. A tavasz szele megújít, felfrissít. Isten szeretete nem fáradt el. Magához ölel, megújít, újjászül, s így tudjuk szeretetét visszatükrözni. Isten újjáteremtő akarata, hogy nem hagyja veszni az embert, Jézus halálában és feltámadásában lett nyilvánvalóvá. Ezzel Isten népe új alapra helyezheti életét, új távlatok, célok nyílnak meg előtte.

Csodákhoz nincs szükségünk mesékre, csak szemre, amivel észrevesszük őket, és szívre, amivel megértjük azokat. (Jörg Zink) Mindenható Isten, aki egyszülött Fiad élete árán felemelted az elesett emberiséget: engedd, hogy híveid örvendezzenek abban a reménységben, hogy akiket megmentettél az örök haláltól, kegyelmedből újjászületetten, új életben járnak. Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Ne erőlködj, csak engedd, hogy Isten szeressen.

(Thomas Dury (Colorado, USA)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

Mi következünk

P. Patrick Langan LC

 

Mk 16,15-20

Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

 

Bevezető ima: Uram, köszönöm, hogy időt szánsz a velem való együttlétre. Sok világi dolog vonz, de Uram, Te ragadod meg leginkább figyelmemet. Benned van reményem, és szeretlek téged. Talán nem értem igazán, mit jelent szeretni, talán nem úgy szeretlek, ahogy kellene, de valóban szeretlek.

 

Kérés: Uram, segíts arra figyelnem, amit tehetek másokért, hogy megismerjék szereteted!

 

1. Krisztus. Ha Krisztus áldást ad, valami történik. Amikor az élesztőt három adag liszttel összedagasztjuk, akkor az egész tésztát megkeleszti. Amikor Jézus megáldja a kenyeret, az megsokasodik. Amikor megáldja az Oltáriszentséget, akkor valóban jelen van benne értünk. Krisztus megáldja apostolait. Engem is és a munkámat is meg akarja áldani. Ezek nem csak a múltbeli események, mivel Isten Igéje élő szó ma is. Hogyan eszközölhetem ki magamnak, családomnak, szeretteimnek és a munkámnak Krisztus áldását? Csak annyit kell tennem, hogy kérem áldását és hiszem, hogy ezt meg tudja és meg is akarja nekem adni. A többiről már Ő fog gondoskodni.

 

2. Apostolok. Képzeljük el az apostolokat, ahogy Krisztus mennybemenetele után beszélgetnek. András ezt mondhatta Péternek: „Péter! Krisztus azt mondta, hirdessük az Ő örömhírét minden népnek.” „Igazad van András, el kell mennünk a következő városba!” - helyeselne Péter. „Nem”- vitatkozna vele András. „Athénba és Rómába kell mennünk!” Péter talán ellenezné: „Athén és Róma? De hát nem is ismerünk ott senkit!” Talán András így próbálná meggyőzni őt: „Péter, Jézus azért akarta, hogy itt Jeruzsálemben kezdjünk prédikálni, mert ez a legnagyobb zsidó város. Viszont megmutatta, hogy a pogányok is meghívást kaptak az Egyházba. El kell mennünk a fővárosokba, a legbefolyásosabb városokba, hogy az ottaniak is hallják az üzenetet, amit Jézus ránk bízott.” Az apostolok félelmeik ellenére is engedelmeskedtek Krisztusnak, és új helyeken hirdették az örömhírt.

 

3. Mi. Most mi következünk. Ahogy régen, ma sem könnyű apostolnak lenni. Minél öregebbek leszünk, annál nehezebbé válik. Ennek ellenére most rajtunk a sor! A történelem fordulópontján élünk. Tudom, hogy Krisztus megáld engem. Tudom, hogy küld engem. Félek, de tudom, hogy arra kér, vegyek példát az első apostolok hűségéről. Arra vár, hogy elkezdjek tanúságot tenni, s így megáldhasson mindent, amire az Ő nevében vállalkozom.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy eljöttél. Köszönöm, hogy erőt adtál az apostoloknak, hogy ellenálljanak és kitartsanak. Most én következem. Add meg nekem a kegyelmeket, amikre szükségem van az örömhír hirdetéséhez.

 

Elhatározás: Egyszer élek. Ezért ma megvizsgálom, hogy hogyan használom fel az időmet és elhatározom, hogy változatok valamelyik rossz szokásomon, amellyel elpazarolom időmet.

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése.

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 25., csütörtök

1Pét 5,5b-14


Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak. Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket – miután kissé szenvedtünk – tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen. Szilvánusz, a hű testvér által – úgy gondolom – röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen.


Mk 16,15-20


Azután ezt mondta nekik: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

 

Egy levél sok esetben semmit sem mond azoknak, akik kívül állnak azon a kapcsolaton, amelyben az a levél megszületett, azoknak viszont, akik benne vannak, egy egész világot jelent. Nekünk, akik ugyanabba a közösségbe tartozunk, mint Szent Péter és Szent Márk, nem szabad a levél végén olvasható, esetlegesnek tűnő üdvözleteket úgy olvasnunk, mintha ránk egyáltalán nem tartoznának. Éppen ellenkezőleg, egy egészen alapvető hittitkot, misztériumot tárnak elénk. 

 

Milyen hitbeli materializmus az, ha azt hisszük, hogy csak mi köszönthetjük egymást egy levél, egy telefon, egy találkozás alkalmával, néha „szent csókkal” erősítve meg egymást az örök haza felé vezető úton? Odaátról is kapunk üdvözletet, éppen itt és most. A főapostol, Szent Péter az ő „fiával”, Márkkal együtt szelíden fölénk hajolva és imádságával átölelve így szól hozzánk: „Kegyelem neked, aki Jézus Krisztusban vagy, kegyelem neked, Jézus választottja, aki még Babilonban, az istenellenes világban élsz! Köszöntünk téged mi, akik már a mennyei Jeruzsálemben vagyunk.”

 

Szent Péter és Szent Márk ma is ott vannak a megdicsőült Jézussal az Atya dicsőségében, mint a megdicsőült Egyház tagjai. De nincs három Egyház: dicsőséges, szenvedő és zarándokúton lévő – egyetlen Egyház van, a szentek közössége. A hit, ha igazi, átlépi a csupán szemmel látható, szűkös világ kereteit, és Isten szentjeinek világába vezet.

 

De miért nem szólnak hozzánk füllel hallható módon Isten szentjei? Mert már mindent elmondtak nekünk szavaikkal, írásaikkal és életük példájával. Szent Márk beszéde hozzám az ő evangéliuma. Ha itt ülne velem szemben, többet ennél akkor sem mondhatna. A szentek mostani hallgatása Isten csöndjének visszhangja. Beszédes ez a csönd, a legszemélyesebb, legszeretetteljesebb módon megelevenedik benne mindaz, amit valaha is leírtak okulásunkra, különösen is a szent evangélisták.

 

�oyx�� (�� mélyiségek is visszatértek a katolikus hitre. Amikor pedig az osztrákok uralma ellen lázadók mintegy húszan fegyverrel támadtak rá – az egyik gyilkos későbbi vallomása szerint –, minél kegyetlenebbül ütötték, arca annál örvendezőbbé vált. Nem csoda, hiszen Jézus Krisztus, akit hűségesen hirdetett, s aki betöltötte életét itt a földön, lett osztályrésze és örök jutalma a mennyben.

 

Lelki Morzsák

Ima:

Uram,  Jézus,  te  sosem  kerested  az  emberek  tetszését,  hanem  minden jócselekedeteddel egyedül a  mennyei Atya  akaratát teljesítetted.  Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s  felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés  lehetőségét. Taníts meg engem arra,  hogy ne keressem  nagyravágyóan az első  helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

          

Lelki útravaló a mai napra

Április 24.

Uram, add minden népnek, minden nyelvnek, minden nemzetnek örök evangéliumodat! Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. (Zsolt 57,10)



Egy fénykép van előttem. A háttérben egy nagy szökőkút látható és felhőkarcolók, az előtérben egy csoport, köztük én is. Mellettem áll sokféle ember, a legkülönbözőbb helyekről. Van itt magyar és ausztrál, sötét bőrű afrikai lelkésznő és lengyel diáklány is, vagy egy gyönyörű dél-amerikai szépség, és a sokat beszélő ázsiaiak, meg a mindig mosolygó amerikaiak közül is páran. Aztán az is eszembe jutott, hogy ők mind keresztények, ráadásul evangélikusok, mint én. Volt olyan, amikor együtt áhítaton vettünk részt, amit mindig más tartott. Egy afrikai lelkésznő táncolt és énekelt, így dicsérte az Urat. Egy másik afrikai fiú megrázó imát mondott el országáért, amiben háború dúl már évek óta; egy fiatal tanár pedig olyan hévvel beszélt az általa kiválasztott igér ől, hogy bár nem igazán értettem, miről volt szó, mégis éreztem, mi a célja, annyira kifejezők voltak a mozdulatai. Mi, magyarok, pedig elénekeltünk egy népdalt, énekeskönyvünk 130-as énekét. Nagyon jó volt velük. Megérintett, hogy bár alig töltöttünk együtt pár napot, mégis olyan volt, mintha már régen ismertük volna egymást. Volt bennünk közös. Amikor ott végignéztem rajtuk, és amikor itt a fényképen végignézek rajtunk, csak örömmel telik meg a szívem, és boldog vagyok, mert tudom milyen jó érzés együtt énekelni az Úrnak különböző népek és nemzetek között. Rengeteget tanultam. Krisztus testének legkülönbözőbb tagjaival találkozhattam a Krisztusban.

Milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet! (Bruno Ferrero)

Atyánk, köszönjük, hogy jó a testvéreinkkel egységben lenni. Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

A bizonyságtétel szavakban és tettekben nyilvánul meg.

(Janice Davies Illinois, USA)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

A hitet is megjutalmazzák, ahogy a kisgyermeket

P. Alfonse Nazzaro LC

 

Jn 12,44-50

Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.''

 

Bevezető ima: Uram, köszönöm a hit ajándékát! Milyen áldottak vagyunk, hogy megkaptuk ezt az ajándékot. Remélem a végtelen irgalmad, mert nélküled elveszett vagyok. Szeretetem jeléül neked áldozom imádságom idejét.

             

Kérés: Uram, újítsd meg hitem azokon a napokon, amikor nem hiszek, amikor kételkedem, és amikor magamat eléd helyezem. Segíts, hogy higgyem, Te vagy minden, amire szükségem van. Segíts bíznom véredben; vezess ki a sötétségből a hiten keresztül!

 

1. A hit ajándéka. A Katekizmus így tanít: „A hit ingyenes ajándék, amit Isten ad az embernek.” (KEK 162). Gondoljuk csak végig: mit ér az ajándék, ha nem használjuk? Ha kapunk egy ajándékot, használnunk is kell; a hitet is gyakorolnunk kell. A gyakorolás azt jelenti, hogy sokszor elismétlünk valamit, s így sajátítunk el, vagy tökéletesítünk egy képességet. A képesség, amelyet keresünk az, hogy teljes szívünkből, teljes elménkből, testünkkel és lelkünkkel szeressük Istent. Ahhoz, hogy tökéletesítsük ezt a képességünket, állhatatosan kell gyakorolnunk hitünket.

 

2. A hit jelentése. A Szentírás mindig Krisztus csodáján keresztül mutat rá a hit jelentésére. Emlékezzünk csak a századosra: Jézus maga is elcsodálkozott a hitén. Szolgája megbénult és nagy fájdalmai voltak, de ő így szólt Jézushoz: „Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.” (Lk 7,7). Mi ezt mondjuk a Szentmisén, mielőtt magunkhoz vesszük Jézust: „Uram, nem vagyok méltó, …, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem.” Amikor ezt mondjuk, mennyire hisszük, hogy valóban meggyógyulunk? Valóban hiszünk ezekben a szavakban? A hit azt jelenti, hogy valamibe, vagy valakibe helyezzük minden bizalmunkat. Én minden nap Jézusba helyezem a bizalmam? Csak az Istentől kapott kegyelemből tudunk a tökéletesen és vakon bízni.

 

3. A hit áldozatot kíván. Ha hiszel valamiben, vagy valakiben, akkor azért tenni is kell. Emlékezzünk Szent Jakab szavaira: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?” (Jak 2,14) „Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2,17). Hogy tehetjük élővé a hitünket? Hogy tehetjük azt mindennapjaink részévé? A szeretet és a jócselekedetek segíthetnek, hogy jobban megbecsüljük a hitet, és hogy még inkább megérthessük azt. Néhányan talán úgy érzik, hogy több hitre van szükségük, mások pedig, hogy nekik egyáltalán nincs hitük. Jézus azt mondja, ne féljünk hinni benne, mert Ő megszabadít. De akkor miért félünk még mindig a nehéz pillanatokban? Miért kételkedünk olyan gyakran? Sokszor egyszerűbb kételkedni, mint hinni, ezért kell tetteinken keresztül erősíteni hitünket.

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm ezt a napot! Tudom, hogy a hit a szereteted örök és hatalmas ajándéka. Segíts, Uram, hogy ne tartsam magától értetődőnek ezt az ajándékot. Uram, akkor is szeretlek, ha nehéz, vagy ha nem láthatlak. Uram, köszönöm, hogy lelkembe ültetted a hit utáni vágyat, hogy irgalmaddal is csodát művelsz bennem. A hitben kereslek téged, Uram, ha sötétben járok: Te vagy a fény az éjszakában. Mindenhatóságodba vetett hitem segít, hogy megtaláljam az utat. Emlékeztess rá, és gyógyíts, amikor több hitre van szükségem, és ha magányosnak érzem magam! Jézus, köszönöm kitartó szereteted, amit lelkembe helyeztél. Segíts ma, hogy ezt a szeretetet a Te dicsőségedre ajándékozhassam tovább! Mindegy, ki vagyok, vagy mit tettem, Te nem fordítottad el arcod, hűséges vagy akkor is, ha én nem. Jézus, köszönöm!

 

Elhatározás: Ma közelebbről megvizsgálom napom egy részét, hogy felismerjem benne az Isten kezét, amivel életemet alakítja, és gyengeségeimet gyógyítja.

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése.

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 24., szerda

 

ApCsel 12,24 – 13,5a


Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket. Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.


Jn 12,44-50

Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.”

Az utolsó ítéleten mindaz, aki hallotta az evangéliumot, saját magát ítéli meg, mert Isten megjelenésekor lelkiismerete olyan világossággal fogja megvilágítani földi életútját, hogy azt többé homályba borítani, eltorzítani, erőszakkal meghamisítani nem lehet. Aki viszont már most Jézus Krisztusnak és az ő tanításának ítélete alá helyezi napjait, élete minden eseményét, minden területét, az már átment az ítéleten. 

 

A pap számára csak ez a gyakorlat lehet a hiteles igehirdetés alapja. Jaj annak az igehirdetőnek, aki magától beszél, s nem az Atya igéjét hirdeti, hanem saját zavaros benső világából meríti gondolatait. A Szentlélek arra küld bennünket, hogy Krisztust hirdessük, s az örök életet, amelyet az Atya kinyilatkoztatott általa. Ahhoz, hogy az Úr igéje egyre szélesebb körben terjedjen, ahogy a mai Szentleckében olvassuk, mindenekelőtt arra van szükség, hogy előbb bennünk terjedjen, áradjon szét, töltsön be minket egészen, s mintegy túlcsordulva érjen el másokhoz is. 

 

Erre mutatott példát a mai nap ferences vértanú szentje, Sigmaringeni Szent Fidél, a már fiatalon híres elzászi ügyvédből lett kapucinus szerzetes, aki nem a szavak mestere akart lenni, hanem az igazság Igéjéhez akart hűséges maradni. Hitszónokként olyan hitelesen és meggyőző erővel hirdette az Anyaszentegyház tanítását, hogy hatására az osztrák fennhatóság alatt élő svájci protestánsok közül sokan, köztük neves és befolyásos személyiségek is visszatértek a katolikus hitre. Amikor pedig az osztrákok uralma ellen lázadók mintegy húszan fegyverrel támadtak rá – az egyik gyilkos későbbi vallomása szerint –, minél kegyetlenebbül ütötték, arca annál örvendezőbbé vált. Nem csoda, hiszen Jézus Krisztus, akit hűségesen hirdetett, s aki betöltötte életét itt a földön, lett osztályrésze és örök jutalma a mennyben.

 

Lelki Morzsák

Ima:

 

Ó, Krisztus,  Jó Pásztor,  aki  életedet adtad  a nyájért,  te  keresésére indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát  viselik, és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe. Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket  és meghalj, hogy nekünk életet  adj. Veled együtt  meghaltunk, hogy  megigazuljunk. Veled  együtt  feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!

  

          

Lelki útravaló a mai napra

Április 23.

Az ÚR szeretete betölti az egész földet! Ámen. Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt! (Ézs 57,19)



Az ember lényege legmélyéből vágyakozik a békességre. De nem mindig ismeri annak a jónak a természetét, amire vágyik. Ahogyan el akarja érni a békességet, nem mindig az Isten útja az. Sálóm (héber szó) - békesség; jelentése: érintetlenség, tökéletesség, sértetlenség, a teljesség ténye, dolgok eredeti állapotának helyreállítása, épség, jó egészség; hitelező kifizetése, fogadás, fogadalom teljesítése. Nem csupán szövetség, amely lehetővé teszi a nyugodt életet; vagy békesség, mint a háborúval ellentétes tartalmú időszak, hanem a mindennapi létezés jóléte; annak az embernek az állapota, aki összhangban él a természettel, önmagával és Istennel. Konkrétan: áldás, nyugalom, dicsőség, gazdagság, üdvösség, élet. A békesség győzelem, valamilyen ellenség felett.
Az ember lényege legmélyéb ől vágyakozik a békességre. Az egyetlen igazi békét Jézus Krisztusban kaphatjuk meg: Ő legyőzte a bűn hatalmát, az ember legnagyobb ellenségét. Ezért Krisztusban helyreállt a teljes béke. Őbenne van áldás, nyugalom, dicsőség, gazdagság, üdvösség és élet.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban! Ámen (Szószéki áldás)

Úr Jézus, te, aki békességet, áldást, nyugalmat, dicsőséget, gazdagságot, üdvösséget és életet szereztél nekünk, kérünk, töltsd be mindennapjainkat! Add, hogy rád figyeljünk, hogy békességszerző munkádat hálás szívvel befogadjuk, és veled éljünk egész életünkben! Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Hogyan használja Isten keresztyén barátaimat a "csiszolásomra"?

(Paula Geister Michigan, USA)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

Csak Istenre figyelni

Szent Adalbert püspök és vértanú (Az Esztergom-budapesti főegyházmegyében)

John Simoneau (János atya) LC

 

Jn 15,18-21

Búcsúbeszédében Jézus így szólt az övéihez: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

Bevezető ima: Uram, bárcsak mindenki szeretne és becsülne engem! Sokszor azért teszek dolgokat, hogy mások észrevegyék és értékeljék az erőfeszítéseimet. Rendszerint attól félek, hogy félreértik a cselekedeteimet. Tudom, hogy Te szeretsz, de jólesik éreznem mások szeretetét is. Uram szeretlek, és mégis úgy tűnik, hogy félek mindenemet odaadni, nehogy embertársaim ne szeressenek. Add meg a kegyelmet, hogy egyedül Téged szerethesselek! Soha ne számítsak másoktól vigasztalásra csak Tőled!

 

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy az ima- és szentségi életemmel mérjem a veled való kapcsolatom erősségét – ahogyan azt Szent Adalbert is tette –, ne pedig azzal, hogy mit viszek véghez.

 

1. Istennel való kapcsolatom alapja a keresztségem. Egy csepp víz, egy pár elmondott szó, és az egész világ megváltozott. Talán nem is vetted észre, csak most hallasz róla. Talán nem is voltál tisztában az óriási veszéllyel, amelyben éltél, de valaki, aki szeret, megadta a lehetőséget, hogy megkereszteljenek. Az Esztergom-budapesti főegyházmegyében Szent Adalbert napját ünnepeljük. A szent föltűnik, majd eltűnik, mint egy villanás a magyar történelemben, mégis ő volt az, aki megkereszelte Gézát és fiát, Vajkot. Ő csak egy eszköz volt, nagyon egyszerű; egy misszionárius, tele buzgósággal; egy szemlélődő, aki mindig imádkozott. Ez az egyszerű keresztelő lett a kezdete a magyarok istenkapcsolatának.

 

2. Mindent odaadni Isten Országáért. Szent Adalbert missziós elhivatottsága istenkapcsolatán, nem pedig az emberek elismerésén nyugodott. Mindent odaadni a hivatás ajándékáért cserébe, hatalmas tanúságtétel. Adalbert elhagyta otthonát, életvitelét, kultúráját, hogy Krisztust hirdesse. Mindenek fölé helyezte ezt az ajándékot. Üldözték, megtagadták és kicsúfolták. Újra és újra megpróbálta. Azután kérelmezte, hogy hadd vonuljon el a szemlélődő életbe öt évre, hogy imádkozzon a lelke üdvéért. Rájött, hogy minden, amit kapott ajándék, és egész tevékenysége kizárólag arra szolgált, hogy ezt a kincset megossza másokkal. Nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak, tesznek vagy mondanak. Mindig azon fáradozott, hogy Isten Országát terjessze. Rövid magyarországi látogatása is alkalom volt számára, hogy egy egész nemzetet Isten barátságába vonjon a keresztség által.

 

3. Vérét ontotta. Szent Adalbert munkája hiteles volt, mivel vérét ontotta. Nála volt az igazság és erről meg is volt győződve. Istennel való kapcsolatunk a mindenünk! Képes lennék föladni érte mindent, akár életemet is, hogy megőrizzem és továbbadjam ezt a kegyelmet? Ontsuk mi is a vérünket, nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem hozzáállásunkkal! Fájdalmasabb az igehirdetés, Krisztus iránti szeretetünk felvállalása akkor, amikor ezért kigúnyolnak. Inkább nem borzoljuk mások kedélyeit. Mindenkinek egy meggyőző tanúságot kell adnunk a hitünkről!

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, engedd, hogy fölfedezzem: irántam való szereteted az igazi kincsem, nem pedig a különböző dolgok, amik velem történnek. Tudod mennyire nehéz megtapasztalnom Téged, amikor gyenge vagyok, amikor elesem, amikor támadások érnek hitem miatt, vagy kritizálnak. Segíts, hogy ne azokra figyeljek, amit mások gondolnak vagy mondanak rólam, hanem arra, hogy Téged és embertársaimat szeressem! Meg kell, hogy ismerjenek és tapasztaljanak, ahhoz, hogy szeressenek és szolgáljanak Neked. Csak így lehet a világot jobbá tenni. Ne engedd, hogy kiábránduljak a szeretetedből, ha nem látom a munkám gyümölcseit!

 

Elhatározás: Uram, ma egy olyan cselekedetet ajánlok föl Neked, amit mások nem vesznek észre.

 

A hit szemével látni Krisztust

P. Alfonse Nazzaro LC

 

Jn 10,22-30

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

 

Bevezető ima: Jézus, hiszem, hogy valóban az Isten Fia vagy. Köszönöm neked a hit ajándékát. Te eljöttél értünk, elveszett bárányokért, hogy megtalálj, és hazavigyél minket. Köszönöm Neked! Rajtad keresztül megtudhatjuk, kik vagyunk, és hogy milyen kedvesek vagyunk számodra.

 

Kérés: Uram, segíts, hogy higgyek benned! Segíts, hogy higgyek feltétel nélküli szeretetben, amit megmutattál a kereszten. Segíts, hogy meghalljam hangod, ha éjjel szólítasz! Válaszként szeretetedre taníts meg irgalomból és együttérzésből szeretni!

 

1. Tétovázás. A tétovázás egy állapot, vagy a határozatlanság, a kétség jele. Milyen gyakran tétovázunk, és várunk arra, hogy Krisztus nagy dolgokat hajtson végre az életünkben! Vagy éppen kételkedünk benne, hogy minket, esendő bűnösöket meg tud menteni. Nem tudjuk elhatározni magunkat, hogy higgyünk Krisztusban? Már elmondta nekünk, és művein keresztül meg is mutatta, hogy kicsoda Ő. Azt szeretné, ha úgy hallgatnánk rá, mint a juhok pásztorukra, és követnénk Őt. Csak így várhatjuk az örök életet. A határozatlanság boldog izgalommal is járhat, ha például egy döntésre, vagy egy kiútra vagyunk kíváncsiak. Mi az élet értelme? A valódi megváltás és az örök élet a mennyei Atyánál. Ma is, mint minden nap boldog izgalommal kellene várnunk örök életünket. Jöjj el, Jézus!

 

2. Krisztus látni. Krisztus mindig szorosan mellettünk áll. Mi vakít el minket, hogy nem látjuk Őt? Hol kellene változtatnunk? Földi életünkben érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg a dolgokat. Ahhoz, hogy lássuk az Urat, lelki kapcsolatban kell állnunk vele: a Szentlélek az emberi érzékszervek helyébe lép. Ahogy létrejön ez a kapcsolat, mindenhol az Urat látjuk: embertársunkban, a felebaráti szeretet műveiben és a természet szépségében. Végül saját magunkban is felfedezzük. Ha meglátjuk magunkban Krisztust, olyan békét és biztonságot tapasztalunk meg, amin keresztül már könnyedén felismerjük Őt.

 

3. A valódi siker. Krisztus békéje eljön közénk, ha nyitottak vagyunk, és elkezdjük a megváltáshoz vezető utat szemlélni. Gondoljunk csak arra, ahogy tavasszal a víz életet és jó termést hoz. Hiszünk az élő vízben. Ez az élő víz békét és harmóniát teremt Krisztussal. Feltöltődünk általa, és segít békében, sikeresen munkálkodnunk. Krisztusban hinni, és benne maradni: ez jelenti a sikert és a gazdag termést. Szeretnénk szomjunkat az élő vízzel oltani, bízni Istenben és Krisztus nevében gazdag termést hozni. Jöjj el, Jézus!

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, olyan sokszor hívtál engem. Sokszor szándékosan nem hallottalak meg, mert nem hittem, hogy terhemet vinni tudod. Segíts ma, Uram, hogy higgyek benned! Segíts, hogy tanúd lehessek; segíts, hogy én is juhaid között lehessek, hogy így követhesselek téged! Ha néha úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, segíts az imában keresnem téged, és felismernem szavaid, amelyeket hitem ébrentartásáért küldtél nekem, hogy így eljuthassak benned és általad az örök életre. Bocsáss meg, Uram, ha tehetetlenül állok, még akkor is, ha tudom, hogy Te meghallgatnád kérésemet! Uram, maradj mindig a közelemben, mutasd meg nekem utadat, és adj nyitott szívet, amivel szereteted örök tűzét befogadhatom. Égjen szívem a vágytól, hogy megismerjelek, és fényed legyek mások számára! Add nekem a remény lelkét, érints meg szereteteddel, vedd el kétségeim, szégyenem, bűnöm és fájdalmaim! Légy az eső, mely megtisztít engem, és a szél, ami felszítja tüzem! Erősítsd fel bennem a gyengéd hangot, melyben szereteted suttogod nekem! Uram, szeretnélek mindig megtalálni, és nálad lakni!

 

Szándék: Ma legalább egy emberrel az Isten végtelen szeretetéről és irgalmáról fogok beszélgetni.

 

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése. 

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 23., kedd

 

ApCsel 11,19-26


Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.


Jn 10,22-30

Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

 

Hitünket nem úgy óvhatjuk meg, hogy elrejtjük, szívünk mélyére temetjük, hanem ellenkezőleg: úgy, ha megvalljuk. Az élő hit a tanúságtételek során tettekké válva erősödik és fejlődik, ahogy arról a mai Szentlecke is tanúskodik. Az Egyház az üldöztetésben sem pásztor nélküli nyáj, amely pánikszerűen menekül – hiszen éppen most hallja legtisztábban a jó Pásztor hangját, s azt követi.

 

Ehhez kapcsolódóan a mai nap szentje, Szent Adalbert püspök élete arra tanít, hogy pásztor is csak az lehet Krisztus Egyházában, aki mindenekelőtt figyelmes füllel hallgat az egyetlen Pásztor hangjára. Ezt a hangot hallotta meg a fiatal Vojtech, amikor súlyos betegségbe esett, melyből felgyógyulva a szülei által neki szánt világi pálya helyett az Úr szolgálatára szentelte magát, felvéve az Adalbert nevet. Ezt hallotta meg a nép szavában, amikor püspöknek választották. Ezt a belsejében szóló hangot követte, amikor bencés szerzetes lett, de ugyancsak az Úr szavát ismerte fel abban, amikor a mainzi püspök, majd a pápa másodszor és harmadszor is Prágába rendelte. Ennek a hangnak engedelmeskedve jött Magyarországra is, hogy megkeresztelje Géza fejedelmet és fiát, Vajkot, majd pedig lengyel és porosz földre misszionáriusnak, hogy végül vértanú halállal dicsőítse meg Urát.

 

Nekünk is a Jó Pásztor hangját kell meghallanunk a nyáj fölé rendelt pásztorok, az Egyház elöljárói szavában; a lelkiismeretünkben, úgy, hogy a szentírásolvasás és elmélkedés által érzékennyé tesszük szívünk fülét az Úr finom, de határozott indításaira; és embertársaink szavában, mikor örömükkel-gondjukkal hozzánk fordulnak, így adva értésünkre, hogy a világnak is Krisztusra van szüksége, hogy egy akol legyen és egy pásztor.

 

etet ad@#�ei�$(�� sznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Hitünket nem úgy óvhatjuk meg, hogy elrejtjük, szívünk mélyére temetjük, hanem ellenkezőleg: úgy, ha megvalljuk. Az élő hit a tanúságtételek során tettekké válva erősödik és fejlődik, ahogy arról a mai Szentlecke is tanúskodik. Az Egyház az üldöztetésben sem pásztor nélküli nyáj, amely pánikszerűen menekül – hiszen éppen most hallja legtisztábban a jó Pásztor hangját, s azt követi.

Ehhez kapcsolódóan a mai nap szentje, Szent Adalbert püspök élete arra tanít, hogy pásztor is csak az lehet Krisztus Egyházában, aki mindenekelőtt figyelmes füllel hallgat az egyetlen Pásztor hangjára. Ezt a hangot hallotta meg a fiatal Vojtech, amikor súlyos betegségbe esett, melyből felgyógyulva a szülei által neki szánt világi pálya helyett az Úr szolgálatára szentelte magát, felvéve az Adalbert nevet. Ezt hallotta meg a nép szavában, amikor püspöknek választották. Ezt a belsejében szóló hangot követte, amikor bencés szerzetes lett, de ugyancsak az Úr szavát ismerte fel abban, amikor a mainzi püspök, majd a pápa másodszor és harmadszor is Prágába rendelte. Ennek a hangnak engedelmeskedve jött Magyarországra is, hogy megkeresztelje Géza fejedelmet és fiát, Vajkot, majd pedig lengyel és porosz földre misszionáriusnak, hogy végül vértanú halállal dicsőítse meg Urát.

Nekünk is a Jó Pásztor hangját kell meghallanunk a nyáj fölé rendelt pásztorok, az Egyház elöljárói szavában; a lelkiismeretünkben, úgy, hogy a szentírásolvasás és elmélkedés által érzékennyé tesszük szívünk fülét az Úr finom, de határozott indításaira; és embertársaink szavában, mikor örömükkel-gondjukkal hozzánk fordulnak, így adva értésünkre, hogy a világnak is Krisztusra van szüksége, hogy egy akol legyen és egy pásztor.

Lelki Morzsák

Ima:

 

Urunk, irgalmas Isten,  adj nekünk alázatosságot,  reményt és erős  hitet! Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts  egymáshoz tiszta szeretetben  közelednünk,  mert  ez  minden  parancs  foglalata  és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad! 

 

  

          

Lelki útravaló a mai napra

Április 22.

Tedd szívünket termékeny szántófölddé! Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. (2Kor 9,10)



A hit magja, mely az emberi szívben csírázik ki, nagyon kicsinek és jelentéktelennek tűnik. Olyan, mint a mustármag, amely kisebb minden más magnál, mégis hatalmas fává terebélyesedik. Ez a mag nem más, mint Isten igéje, mely elhintve az emberi szívekbe, felébred, növekszik és erősödik. Más, aki ültette, más, aki öntözte; más a vető, és más az arató. Pál apostol arra figyelmeztet: az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Mint minden magától növekedő vetésnél, a magvető elveti a magot a szántóföldbe, aztán telnek a hetek, hónapok, de nem tudja, hogyan történik a növekedés, Isten láthatatlan titka marad. Ehhez a láthatatlan növekedéshez Isten táplálékot is ad, olyat, amely nélkülözhetetlen a le lki-szellemi fejlődéshez. Jézus erről így beszélt: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Az evangélium igéiben olyan mennyei eledelt kapunk, amely a lélek éhségét hivatott megelégíteni hittel, reménységgel és szeretettel. És ne feledjük azt a felfoghatatlan, mégis legfontosabb táplálékunkat, melyet Krisztus saját testének és vérének szétosztásával hagyott ránk: az örök élet táplálékát. A hit növekedése nem öncélú: nem válhat a hívő saját céljainak, üdvének önző eszközévé; nem is kizárólag Isten dicsőségére történik mindez, hanem mások javára, üdvének munkálására. Ezért vannak a hitnek gyümölcsei, hogy a hitben még gyengébbek részesülhessenek annak áldásaiból.

Nem elsősorban a hited és látványos jó cselekedeteid üdvözítenek, hanem a szereteted, amellyel ezeket valóra váltod. (Simon András)

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy sokszor nem figyelünk oda igédre. Lelkünk ilyenkor olyan, mint a sziklás föld. Nyisd meg szívünket igéd meghallására, és add, hogy termékeny talajba hulljanak a te mennyei magjaid! Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Mindaz, ami engem aggaszt, Istennek is számít.

(Raúl Rocha Gutiérrez Buenos Aires, Argentína)

 

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

Isten hív: Oszd meg velem szeretetem boldogságát!

2013. április 22. Húsvét negyedik hete – hétfő

P. Alfonse Nazzaro LC

 

Jn 10,11-18

Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."

 

Bevezető ima: Uram, hálát adok neked életemért, és azért, hogy megmutatod, mit kívánsz tőlem. Oda akarom adni érted az életem! Önmagamat meg akarom tagadni, és keresztemet a vállamra venni, hogy téged kövesselek. Ezzel tudom megmutatni, hogy szeretlek téged.

 

Kérés: Úr Jézus, mutasd meg nekem, hogy mit kell életemből elhagynom ahhoz, hogy hűségben követhesselek téged!

 

1. Hallgatni Isten hívására: Jézus mondja: „Én vagyok a jó pásztor.“ Meghalljuk, amikor ezt mondja nekünk? Isten azt kéri tőlünk, hogy mint a Feltámadott követői keressük az Ő szeretetét, és magunk is szeressünk. Isten azt mondja, hogy halló fülekkel és nyitott szívvel kell figyelnünk rá, hogy csak utána vágyakozzunk. Azáltal, hogy figyelmesen hallgatjuk Őt, és szívünket megnyitjuk felé, visszakapjuk az e világi dolgok által elrabolt szabadságunkat. Isten örül, ha látja, hogy ragaszkodunk szeretetéhez és követjük hívását. Az Ő boldogsága abban áll, hogy megosztjuk másokkal szeretetét. Nyitottaknak kell lennünk, és figyelnünk kell az Ő szavára!

 

2. Önmegtagadás. Valóban meg kell halnunk önmagunk számára. Nem élhetünk igazán, ha nem értjük Krisztus halálának valódi értelmét, amellyel lehetővé tette számunkra a megváltást. Álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát Istennek ezért az áldozatért! Így áldása száll ránk, és képesek leszünk a megváltásra figyelni. Minden nap le kell mondanunk önmagunkról azáltal, hogy a világ legkülönbözőbb dolgairól lemondunk. Az áldozat önmagában nem sokat ér, sokkal inkább, ha azt Krisztus iránti szeretetből tesszük, azzal a céllal, hogy legyen önuralmunk, és erősítsük akaratunkat. Ha le akarjuk győzni a világ nehézségeit – a gyűlöletet, a bűnt – először önmagunkat kell legyőznünk. Krisztus arra hívott, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel keresztünket és kövessük Őt. Ez olykor nagyon nehéz, de ha tekintetünket egyedül a megváltásra irányítjuk, tudatossá lesz bennünk, mit jelent valóban a megváltottság tudatával élni az életünket. Ha ez a mi célunk, ennek a világnak a dolgai elveszítik jelentőségüket; már nem lesznek olyan fontosak, és képesek leszünk függetleníteni magunkat azoktól. Ez része a szentségre vezető útnak.

 

3. Befogadni. Gyakran készítünk magunknak egy trónt, amelyről uralni akarjuk ennek a világnak a dolgait, és erőseknek akarunk látszani. Miért olyan fontos számunkra ez a trónus? Hiszen ez az Igazság és a kegyelmi élet útjában áll, ezért megakadályoz minket abban, hogy eljussunk arra, amit Isten készített nekünk. Nem csak ettől a földi tróntól kell elszakadnunk, hanem ezt le is kell rombolnunk. Minden egyes ilyen trón elutasításával Isten egy ajándékának befogadására leszünk képesek. Kérnünk kell ezt tőle, és kitárni szívünket, hogy be tudjuk fogadni kegyelmeit. Ahogyan egyre inkább befogadjuk Isten ajándékait, egyre jobban növekszik bennünk egy új élet. Folyamatosan ragaszkodnunk kell ehhez az új élethez – a Krisztusban való élethez. Szakítsunk időt arra, hogy hálát adjunk Jézusnak azért az új életért, amellyel minden nap megajándékoz minket!

             

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, tudom, hogy mindenható vagy, és Te vagy az én pásztorom. Uram, vezess engem! Olykor úgy gondolom, hogy túl sok rajtam a világ terhe, és a szégyentől levert vagyok. Segíts nekem Jézusom! Segíts, hogy olyan ember legyek, aki másokért él, nem csak önmagáért! Segíts, hogy a bárányod legyek, aki követ téged még a nehézségekben is! Mutasd meg nekem Uram, mit vársz tőlem: mutasd meg, hová kell mennem, mit kell tennem, és hogyan kell tennem? Mutasd meg nekem azokat az embereket, akiknek ma segítenem kell, hogy életemet mások szolgálatáért szentelhessem. Jézus, ez a világ nem ismer és nem is szeret téged; ez a világ nem akar téged. Nem akarja, hogy megismerjelek, szeresselek és kövesselek téged. Uram, én azonban tudom, hogy Te pásztorként életedet adtad nyájadért, és azt is tudom, hogy nálad van az élet. Segíts nekem elfogadnom azt az életet, amit nekem szánsz, és, hogy fénnyé tudjak válni ebben a világban!

 

Elhatározás: Ma megpróbálok két áldozatot meghozni Istenért, legyenek azok akármilyen kicsi dolgok.

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.

 

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 22., hétfő

ApCsel 11,1-18

 

(…) Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: „Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: „János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni.” Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”

 

Jn 10,11-18

 

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

 

A Szentlélekben való újjászületésnek, az örök életbe való belépésnek leghitelesebb bizonyítéka, amikor az ember önként odaadja az életét. Ezt egyedül az ember tudja megtenni a földön, mert csak ő kapott képességet, hogy ne csupán valamit adjon embertársának, hanem önmagát adja, szeretetből. A szeretetből fakadó és a szeretetben történő önátadás az egész világmindenség egyedülállóan nemes, tiszta eseménye, minden mást felülmúló tett, melyben a leginkább megnyilvánul a szentháromságos egy Isten való hasonlóságunk. 

 

A bűnbeesés azonban éppen itt ütötte a legnagyobb sebet, s a szeretetkapcsolatokba beférkőzött a számítás, a kisajátítani akarás, a másik ember eszköznek tekintése. Szeretetünk görcsös és sokszor féloldalas próbálkozásaiban önközpontúságában megragadt, sebzett lényünk vergődése nyilvánul meg. Félünk ettől az önátadástól, mert ebben az is benne van, hogy meg kell halnunk magunknak. Amikor Jézus arról beszélt, hogy van hatalma odaadni az életét, már eljövendő halálára utalt. Mégis hangsúlyozta, hogy nem elveszik tőle az életét, hanem ő maga adja oda. Odaadja, nem pedig eldobja magától: visszaadja az Atyának.

 

Az önajándékozás minden más ajándékozásnál nagyobb örömmel jár, ugyanakkor vérrel verítékezéssel is. Mert ezen a világon minden ajándékozó gesztust félre lehet érteni, rosszra lehet magyarázni, el lehet utasítani és vissza lehet vele élni, amikor pedig önmagunkat ajándékozzuk, mindennél nagyobb kiszolgáltatottságot vállalunk. Mégis megéri: ha emberileg sikertelennek tűnik is, Istennek való önátadásunk nem vallhat kudarcot. Végső soron nem másra kaptuk a Szentlelket, a Szeretet Lelkét, hogy mintegy egész valónkat összefoglalva adjuk át életünket az Atyának a Fiú által a Szentlélekben, mindenekelőtt azokon keresztül, akiket Isten ránk bízott.

 

Lelki Morzsák

Ima:

Úr Jézus,  aki jelen  vagy az  Oltáriszentségben. Te  papjaidon  keresztül akarod folytatni jelenlétedet  közöttünk. Add,  hogy szavaik  mindig a  te szavaid legyenek, tetteik mindig a te tetteid, életük hűségesen tükrözze a te életedet. Legyenek olyan emberek, akik népük nevében szólnak  Istenhez, az  embereknek  pedig   Istenről  beszélnek.  Ne   féljenek  attól,   hogy szolgálniuk kell, úgy  szolgálják az Egyházat,  ahogyan arra az  Egyháznak szüksége van. Legyenek  olyan emberek,  akik az örökkévalóról  és az  örök életről tesznek  tanúságot korunkban.  Hiszek,  Uram, erősítsd  bennünk  a hitet!

 

 Lelki útravaló a mai napra

Április 21.

Uram! Hozzád menekülök. Köszönöm, hogy bár szívem elítél engem, te nagyobb vagy az én szívemnél. Ámen. Bocsásd meg vétkeinket. (Mt 6,12)



Vesztembe rohanok, mint Júdás; űzött vadként menekülök vétkem elől. Nem lelek nyugalmat, szívem elítél. Távol érzem magam Istentől. Még eszemben a mondat: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, de nem látok messzebb vétkemnél, szívem pedig kérlelhetetlen bírám marad. A tengeren járva süllyedni kezdek, már nem látom Jézus arcát, és hívó hangját sem hallja meg fülem. Alattam a tátongó mélység. Rémülten nézem végig, ahogyan összecsapnak fejem fölött a hullámok. Végem van. Elsüllyedek az önvád mocsarában, már nincs erőm küzdeni az életemért. Bénultan fekszem a tenger mélyén, élettelenül, békétlenül, reménytelenül. Egy alakot látok a víz felszínén. Kitárt karral áll. És eszembe jut, hogy ki ő. Ő az, aki jelen volt formálódásomnál anyám méhében, életem minden rezdülésénél. Emlékszem, mindig arról b eszélt, hogy nagyon szeret és örül, hogy élek. Szüntelenül próbált emlékeztetni, hogy nem kell belepusztulnom bűneim terhébe, mert ő már megtette azt. Azt is mondta, hogy szeretné, hogy ez a tény tudatosuljon bennem, és határozza meg életemet. Bátor, tudatos és boldog életről beszélt. Akkor mégis mi keresnivalóm van itt, a tenger mélyén?! Bízzatok az új utakban, és haladjatok előre! Isten azt akarja, hogy a földjén áldássá legyünk. Aki egykor életet lehelt belénk, oda vezet bennünket, ahová akar, és ahol szüksége van ránk. (Klaus Peter Hertzsch)

Drága Urunk! Köszönjük, hogy életre hívsz, és biztatsz igéddel, hogy kegyelmet találunk érted és általad. Add, hogy bele merjünk kapaszkodni ígéretedbe, legyőzve kicsinyhitűségünket és elítélő szívünket. Vágyunk növekedni a bűnbocsánat örömében, s ezáltal a te, mások és önmagunk szeretetében. Kérünk, add, hogy kegyelmedből élő gyermekeidként a bűnbocsánat örömhírét közvetíthessük még sóvárgó testvéreink felé . Ámen.

 

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten utáni éhségemet mivel csillapítom?

(Karen S. Wylie Texas, USA)

     

Elmélkedés  (Regnum Christi):

 

Krisztus ismeri az Ő juhait!

2013. április 21. Húsvét negyedik vasárnapja

Jó Pásztor vasárnapja – Papi és szerzetesi hivatások vasárnapja

P. Steven Reilly LC  (Jn 10, 27-30)

 

„A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.

Bevezető ima: Uram, folytatjuk a húsvéti öröm ünneplését. Ez az elmélkedés egy kiváltságos pillanat arra, hogy megtapasztaljuk ezt a boldogságot. Felajánlom hitemet és teljesen átadom magamat neked!

Kérés: Uram segíts ráébrednem arra, hogy Te mindenkinél jobban ismersz és végtelenül szeretsz engem!

1. Isten nem órásmester. A felvilágosodás filozófusai és tudósemberei az értelem rabjai voltak. Az univerzumban nem láttak mást, mint logikát és törvényszerűséget; Istent pedig egy órásmesterhez hasonlították, mondván: Isten teremtett egy Rolex-minőségű univerzumot, amiben most elégedetten hagyja a teremtményeit, hogy a tervhez hűen zavartalanul „működjenek”. A fizika tökéletes és kérlelhetetlen törvényei megszabadították Őt a teremtményekkel való törődés terhétől – így egy az Ő mennyei irodájában tett látogatásunkkor egy vakáción levő Istennel szembesülnénk, aki „éppen horgászáson van”. Istennek ez a deista („A gép forog, az alkotó pihen”) felfogása nem egyeztethető össze azzal az Istennel, Akit mi imádunk. A mi Istenünk egy állandóan jelenlevő Isten, aki bizalmas barátként törődik az Ő gyermekeivel. Az Ő szeretete végtelen intenzitású. Bárki fenyegeti is szerető Isten juhát, azt a saját felelősségére teszi, vagyis annak a ténynek kétségbevonhatatlan voltában, hogy: „Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.”

2. Ismeri juhait. Ennek a szerető Atyának van egy Fia, Aki az Ő létezésének tökéletes visszatükrözője: „Én és az Atya egy vagyunk.” A Fiú egy pásztor, akinek szeretete, akárcsak az Atyáé, intenzív és személyes: „Ismerem (őket)”. Nem az emberi kategóriák teszik az isteni valóságot igazsággá. Az emberi pásztor, végső soron, arra lenne keményen kényszerítve, hogy úgy gondoljon a juhaira, mint egyénekre. Amikor rájuk tekint, egy nyájat lát bennük. Amikor beszél róluk, az a szó, hogy „juhaim” egyszerre fogja jelenteni az egyéneket és a nyájat (vagyis az egyének összességét). De Jézus a Pásztor, aki nem hasonlítható egyetlen emberi pásztorhoz sem, éppen úgy nem, ahogy az Ő Atyja, aki a Teremtő, és nem hasonítható semmilyen órásmesterhez. Jézus számára mindegyik juh egy individuum, akit egyedi szeretettel szeret. Amikor Krisztus elé mész, nem kell magadon viselned semmiféle névtáblát. Ő tudja a nevedet!

3. Tegyük hozzá a saját részünket is! Ha Jézus senkihez sem fogható Pásztor, akkor nekünk is különleges juhokká kell lennünk, akik semmilyen más nyájhoz sem hasonlíthatók. A juhok lelelkesedése a következő fűcsomóért, az olyan, mint a pásztor hangja, ami alig elegendő ahhoz, hogy egy nyájban tartsa össze őket. A pásztorkutya ugatása, segítsége lényeges elem a nyáj összetartásához, összetereléséhez. Ezzel szemben Krisztus nyájának nincs szüksége effajta kényszerítésére, ugyanis az imában halljuk az Ő hangját (vö. „juhaim hallgatnak szavamra”)! Csak sohase unjunk bele abba, hogy Krisztus áldott nyájához tartozunk! Mindig figyeljük, és méltányoljuk az Ő szavát!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te vagy az én Pásztorom. Nélküled semmit sem akarok. Mindig a Te pásztorbotodra és terelővessződre fogom szegezni tekintetem. A bátorságom sohasem fog meginogni, ha velem vagy!

Elhatározás: Ma megmutatom és használom családom javára a lelki értelemben vett vezetői képességemet.

 

Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése. 

 

 

Elmélkedés  (Barsi Balázs):

 

2013. április 21., vasárnap

 

ApCsel 13,14.43-52

 

A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.” (…) Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. (…)

 

Jel 7,9.14b-17

 

Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül, fölöttük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság, mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

 

Jn 10,27-30

 

„Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

 

A katakombák sírüregeiben is némaság honol, csakúgy, mint a pogány sírokban. A keresztény vértanúk szája ugyanúgy örökre elnémult, mint a nagy pogány költőké. A mártírok koporsóiból ugyanúgy nem jön üzenet, mint az Istent káromlók és Istent tagadók nyughelyéről. Akkor hát honnan tudja János, hogy a nagy szorongatásból jöttek már Jézus Krisztus királyi trónjánál vannak, isznak az élő vizek forrásaiból, és maga Isten töröl le a szemükről minden könnyet?

 

Onnan, hogy látta Krisztus sírjában az ott hagyott lepleket, és látta a megdicsőült, feltámadt Krisztust, aki sebeit megmutatta tanítványainak, így igazolva, hogy a szeretetből vállalt szenvedés erősebb, mint a halál. Krisztus szeretete nincs alávetve a halálnak és alvilágnak, hanem a halál és az alvilág van alávetve Krisztus szeretetének. Azokat, akiket Jézus, az Élet Ura a nevükön szólít s akik hallgatnak szavára, azokat senki és semmi, még a halál sem ragadhatja ki az ő kezéből. Lehet, hogy a jövőnk felől kétségek és bizonytalanságok gyötörnek, lehet, hogy a különböző szociológiai felmérések, statisztikák és előrejelzések félelmet keltenek bennünk, de örök jövőnk miatt nem kell aggódnunk.

 

Most még úton vagyunk, s megeshet, hogy Krisztus nevéért megaláztatást és üldöztetést kell szenvednünk, mint Pálnak és Barnabásnak a mai Olvasmányban, vagy éppenséggel e világ mulandó javai kísértenek meg bennünket, de tudjuk, hogy van szeretet, amely természete szerint örökkévaló, amely mindig újra letörli könnyeinket, derűt hoz elboruló lelkünkek, örökké megmaradó eledellel táplál, és szomjunkat örök életre szökellő vízforrással oltja. Most még vannak könnyeink, elsötétüléseink, félelmeink, éhségünk és szomjúságunk, de a szentségek vétele által már megízleljük az eljövendő dicsőséget, már most részesei vagyunk az Úr bűnön és halálon aratott végső győzelmének, és megtapasztaljuk, hogy „az igaz lelkek az Úr kezében vannak”.

 

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting