Lelki Morzsák

Ima:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a  mi emberi közreműködésünkkel akarsz  csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted  és segítséged megtapasztalható  legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük  azt az utat,  amelyet  te mutatsz  nekünk,  s  amelyen te  vezetsz  minket  az üdvösség felé!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 21.

Vigasztalj, Uram, hogy békességünk legyen!

Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban,

hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban,

azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,4)


Kiket kell vigasztalni? Mindazokat, akik sírnak, szomorúak, meggyötörtek, csüggedtek.

Akiknek az élete valami miatt nem úgy alakult, ahogyan szerették volna.

Akikkel olyan dolgok történtek, melyekről nem is tehetnek.

Olyan élethelyzetekre gondolok, amelyeket nem lehet megválasztani:

hova születünk, minek születünk, milyen betegségeink lesznek, vagy mikor halunk meg.

Mindezt nem választjuk, hanem kapjuk. Ez a sorsunk, amellyel együtt kell élnünk.
Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy vigasztalásra szorultunk,

sőt mindannyian folyamatos vigasztalásra szorulunk, hiszen tört,

kettős létünkben - ahogy Pál apostol fogalmaz az előző versben -

csak az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene s egíthet, vigasztal meg minket.

Ezzel az erővel vigasztaljunk másokat mi is, akik megtapasztaltuk az Evangéliumot, az Örömhírt,

hogy van a vigasz és ez az adomány csak egyre gyarapodik, minél többeket vigasztalunk.

Megismerve Istent a magamévá teszem. Szeretve Istent beléhatolok. (Eckhardt mester)


Köszönöm, Uram, hogy képes vagyok vigasztalni, és képes vagyok elfogadni vigasztalásodat.

Add meg az embereknek az ő vigaszukat más emberekben, hogy minél jobban gyarapodjanak a benned bízók!

Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

Abban a pillanatban, mikor elfordulunk bűneinktől, megtaláljuk Isten

kegyelmét. (Gale Richards Iowa, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Isten szolgáinak szolgálója

2013. május 21. Évközi hetedik hét – kedd  (Mk 9, 30-37)

 

Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de harmadnapra feltámad. Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni. Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek az úton?” Hallgattak, mert egymás között arról tanakodtak, hogy ki nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt s így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette s folyatatta: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Bevezető ima: Uram, taníts, hogy igazán tudjak szeretni a szolgálat által, és így követhesselek téged az önfeláldozásban! Segíts, hogy ne tartsam magam olyan fontosnak, legyőzzem önzésemet, hogy másokat tudjak szolgálni az irántad érzett szeretetből!

Kérés: Uram, add, hogy Te legyél életem középpontja!

1. A prófétai jövendölés. Jézus azért jött e világra, hogy meghaljon a mi bűneinkért és az egész világ bűnéért. Itt kinyilvánítja, hogy hamarosan szenvedni fog, hiszen pont ezért jött, hogy magát áldozatként átadja az Atyának és bűneink terhét magára vállalja. Ez a szolgálat leghatalmasabb tette: életét adta barátaiért. Jézus nyugodt szívvel fogadja az Atya akaratát és megpróbálja felkészíteni apostolait az elkövetkezendő időszakra. De az apostolok szíve még nem kész, hogy levonják a következtetést tanításából. Élvezik a Jézussal töltött időt és nem képesek felismerni a tervet, hogy Jézusnak eltökélt szándéka megmenteni a világot és minket kiengesztelni az Atyával. Nem fogják fel, hogy Jézus ilyen módon akarja szeretetét kinyilvánítani.

2. „Miről beszélgettetek az úton?” Nagyon gyakran megesik, hogy Krisztus közelében akarunk lenni, de egyidejűleg megtapasztaljuk, hogy mennyire eluralkodik rajtunk önzésünk és én- központúságunk. Az apostolokat Jézus rajtakapta, miközben azon vitatkoztak, hogy vajon ki közülük a legnagyobb. Még volt mit tanulniuk, hogy olyanok legyenek, mint Krisztus: szeretni, a másikért föláldozni magunkat, semmit nem keresni saját magunk számára. „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn12,24) Milyen gyakran kell nekünk ezt a lényegi igazságot újra és újra megtanulni Krisztus követése során! Milyen gyakran vagyunk önzőek!

3. Mindenkinek a szolgája. Egy igaz keresztény legyen minden ember szolgája; legyen benne az alázat, az egyszerűség, a lemondás és a szeretet erénye. Krisztus ebben a legtökéletesebb példát mutatta nekünk; amikor elhagyta a Mennyországot, hogy emberként jöjjön közénk és megváltson minket. Megmutatta nekünk, hogyan kell szeretni, amikor megmosta tanítványai lábát, azokét, akik elhagyták és Júdás lábát, aki elárulta Őt. Milyen nehéz a szolgálat és a nagylelkűség szellemében megingathatatlanul élni! Szükségünk van arra, hogy ezzel a hozzáállással éljük meg az önfeláldozó szeretetet, hiszen ez az, amit Krisztus tőlünk kér.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, taníts meg arra, hogy ne aggódjak magam és fontosnak tartott dolgaim miatt! Segíts, hogy örömre leljek az adakozásban, és segíts terjesztenem szeretetedet, amit elhoztál erre a földre. Úgy akarom testvéreimet szolgálni, ahogy Te tetted, egészen a hősies önfeláldozásig. Segíts felfognom, hogy hitünk legnagyobb paradoxonja ez: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja azt.” ( Mt16,25)

Elhatározás: Át fogom gondolni ma a lelkiismeretvizsgálat során, hogy kapcsolataimban nem vagyok-e én-központú és önző, ahelyett, hogy a felebaráti szeretet és szolgálat szellemiségét sugároznám.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 7. hét - kedd

Sir 2,1-13

Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra! Alázd meg szívedet és légy állhatatos, hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; ne légy elhamarkodott a kísértés napján! Viseld el, ha Isten késni látszik; ragaszkodj Istenhez és tűrj, hogy végül is gyarapodjon életed! Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva, tűrd el, szenvedve bár, és viseld békével megaláztatásodat, mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében. Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli; remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz, maradj félelmében, és öregedjél meg benne! Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát; el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek! Akik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok; akik félitek az Urat, bízzatok benne, akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma; akik félitek az Urat, szeressétek őt, akkor szívetek felderül! Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket, és véssétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!

 

Mk 9,30-37

(…) Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: ,,Miről beszélgettetek az úton?” Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: ,,Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.”

 

Abból, hogy az istenes élet néha nehéz, és hogy kitartás nélkül semmit sem ér, téves volna arra következtetni, hogy istenfélelem nélkül, egyáltalán Isten nélkül könnyebb, boldogabb, gondtalanabb élet vár ránk, és sokkal kevesebb megpróbáltatás. Egy darabig lehet önmagunkban bízni, tehetségünkben, erőnkben, pénzünkben. Amíg az istentelen ember fiatal, és nem találkozik túl sok testi szenvedéssel, amíg testét, szépségét, egészségét áruba bocsáthatja különböző gyönyörökért, amíg van pénze és vannak, akik körülrajongják, addig talán igazolva látja életvitelét.

 

Amikor azonban rádöbben, hogy az idő véges, amikor először találkozik súlyosabb betegséggel, amikor elhagyják barátai, egész addigi élete meddőnek és értéktelennek tűnik fel előtte. Korábbi önbizalma elpárolog, és kétségbeesetten keres valakit vagy valamit, hogy belekapaszkodva próbáljon megbirkózni az előtte tornyosuló nehézségekkel. Számára minden szenvedés kétszeresen súlyos: egyrészt a külső fájdalom miatt, amit el kell viselnie, másrészt a miatt a nem kevésbé fájdalmas belső tapasztalat miatt, hogy az egésznek nincs semmi célja, semmi értelme. Ha ekkor megaláztatása mélyén megtanul őszintén imádkozni, akkor még nem késő, de élete végéig bánni fogja, hogy addig Isten nélkül élt.

 

Az Istenben hívő, benne bízó ember ezzel szemben a legnagyobb megpróbáltatás közepette is tudja, hogy a szenvedés mögött egy szerető személy áll, aki növekedését, fejlődését akarja. Ezért egész élete a teremtő és halottakat feltámasztó Istenbe vetett bizalomra épül, tudva, hogy Jézus Krisztus Istene nemcsak az utolsó percig szeret és segít, hanem szeretete hatalmasabb a halálnál, és még az utolsó perc után is képes megmenteni.

Lelki Morzsák

Ima:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és  dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet!  Urunk Jézus, igaz közbenjárónk  az Atyánál! Te jól  ismersz minket és  ismered szükségleteinket. Engedd  csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál,  s ami lelkünk üdvösségéhez  szükséges. Ámen.

Lelki útravaló a mai napra

Május 20.

Uram! Adj most figyelmet, hogy ha szólsz, meghalljam hangodat!

Ti népek, mind tapsoljatok,
harsogó hangon ujjongjatok az Úr előtt!

Felvonul Isten ujjongás közben,
kürtzengéssel jön az Úr.
Zengjetek Istennek, zengjetek!
Zengjetek királyunknak, zengjetek!
Mert az egész föld királya Isten,
zengjetek neki éneket!
Isten uralkodik a népeken,
szent trónusán ül az Isten.
Összejöttek a népek fejedelmei,
Ábrahám Istenéhez,
mert Istené a föld minden uralkodója,
igen magasztos ő!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ti népek, mind tapsoljatok,
harsogó hangon ujjongjatok az Úr előtt! (Zsolt 47)

Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. (Zsolt 119,24)


Semmitmondó emberi szavak. Üres, céltalan, feleslegesen kimondott szavak.
Szavaink, melyek a valóság tor z képét rajzolják. Töredékes és hazug szavak.
Az ember sértő szava, amely sebeket okoz és megaláz.
Isten szava, amely rend és igazság. Szó, amelyhez igazodni lehet. Megváltoztathatatlan szó, amely mértéket és alapot jelent. Tanácsadó szó.
Isten szava, amely ígér. Isten szava, amely felemel és gyógyít. Isten szava, amely gyönyörködtet. Isten szava, amely örömöt ad. A vékony, rossz minőségű papír könnyen magába szívja a tintát, és az átitatja. Milyen művelettel lehet ezt a foltot eltávolítani? Hiába próbálom kivakarni az elrontott betűket, a papír hamarabb szakad ki, a hiba megmarad. A felejtés elmoshatja az emléket oly módon is, hogy eltompult agyam már nem emlékszik arra, amit elkövettem. De hogyan marad az emlékezetem épen úgy, hogy a foltjai eltűnnek? Milyen eszköz lenne hatékony erre a feladatra? Egyedül csak az eleven és átható szó, mely élesebb minden kétélű kardnál: Bocsánatot nyertek a bűneid. (Clairvaux- Bernát)

Áldjátok Iste nt birodalmában, dicsérjétek fenségét, magasztaljátok dicső voltát! Méltóképpen dicsőítsétek, amikor egyesült karokkal nagyságát zengitek!
És a mi Urunk Jézus "felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe". (Lk 24, 50b-51)
Ó, Jézusom, ily közeli már eltávozásod? Eljött már az óra, mikor tőled el kell válnunk?

Nézd forró könnyeinket, amint sápadt arcunkon peregnek.

Lásd, menynyire vágyódunk utánad. Nem segít rajtunk a vigasztaló szó sem.

Ne hagyj még el minket!
"Szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült." (ApCsel 1,9; Mk 16,19)
Ó, mikor jön el? Mikor lesz itt a várva várt idő, amikor megláthatom őt dicsőségében?

Ó, nap, mikor virradsz már fel?

Hogy köszönthessük a Megváltót, hogy csókkal üdvözölhessük a Megváltót.

Bárcsak itt lenne már! (Bach: 11 kantáta, 1-3., 5., 11. tétel)



Én Uram, és én Istenem! Legyen most bennem feléd forduló szavak helyett, feléd forduló csend.

Csend, amelyben meghallom az ajkadon formálódó szót. A szót, amely hozzád emel! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

A kegyelmes elfogadás áldás mind az ajándékozónak, mind az elfogadónak.

(Dorothy O'Neill Dél-Ausztrália, Ausztrália)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

A megszállottság egy nehéz esete

2013. május 20. - Évközi hetedik hét hétfő (Mk 9, 14-29)

 

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, meglepődtek, majd eléje siettek és üdvözölték. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok?” Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” „Ó, te hitetlen nemzedék- válaszolta- , meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte a fiút, úgyhogy az földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. „Mióta szenved bajban?” - kérdezte az apját. „Kicsi kora óta - válaszolta. Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk és légy részvéttel irántunk.” Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz.” A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom, neked, menj ki belőle és ne térj vissza belé!” Az felordított, s heves rángások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s az talpra állt. Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására”- felelte.

Bevezető ima: Uram, Te tudod, milyen erősen hiszek benned, és milyen nagy szükségem van arra, hogy mindenben tőled függjek. Segíts, hogy bizalmam növekedjen, és hogy minden reményemet a Te szeretetedbe és irgalmadba helyezzem a napi teendőim során!

Kérés: Uram, segíts, hogy minden tettemet a Te hatalmadba és kegyelmedbe vetett bizalmam irányítsa, s mindent cselekedetemet átjárja az imádság szelleme és az irántad való teljes bizalom!

1. Lejöttek a hegyről. Jézus és három apostola a színeváltozás hegyéről jöttek le, ahol hihetetlen misztikus élményben részesültek. Most azonban el kellett hagyniuk a hegyet. Nagyon sok volt még a feladat, hiszen a sátán körbejárt a földön és sok volt a problémával küszködő lélek, akik tehetetlenek voltak a gonosszal szemben. Jézusnak először győzedelmeskednie kellet a sátán hatalma fölötti és csak ezután térhetett vissza Atyjához. Nekünk is meg kell újulnunk minden nap az imádságban és az Istenhez való kötődésben, és aztán ki kellene mennünk, hogy magunkat a feladatunknak szenteljük; vagyis, hogy Isten országát itt a világban felépítsünk. Majd a Mennyországban pihenünk.

2. Segíts hitetlenségemen! Olyan gyakran akarunk mi is úgy hinni, olyan erővel, mint ez az ember, hogy Krisztusnak hatalma van, hogy nekünk segítsen, de valami megakadályoz minket, valami visszatart, hogy teljesen megbízzunk Őbenne. Ez az ember és fia már olyan régóta szenvedtek, de ő mégis több hitet, több bizalmat kér, mert tudja, hogy most Krisztus van itt. Nekünk is állandóan kérnünk kell, hogy növelje hitünket, hogy ha a mindennapi próbatételekkel nézünk szembe, béke és nyugalom legyen a szívünkben, hiszen mi magunk is tudjuk, hogy Krisztus velünk van minden nap. „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Tényleg elhiszem ezt?

3.A mi kudarcunk. Az apostolokat meglepte, hogy nem tudták kiűzni a gonosz lelket. Hiszen Jézus megadta nekik a teljes hatalmat a gonosz lelkek fölött és ez működött is. De a tudás most csődöt mondott. Isten kegyelmet ad nekünk, kihívásokat állít elénk, hogy a gonoszt és a bűneinket legyőzhessük. Azonban minél előrébb jutunk életünkben, annál jobban kell növekednünk a hitben, a reményben és a szeretetben, és nem szabad egy helyben maradnunk. Mindig több kegyelemért kell imádkoznunk, hiszen a sátán erősebben és hatalmasabban támad, mint bármikor. Az igazi, hittel teli ima kell hogy a mi legfőbb fegyverünk legyen mindennapi kihívásainkban és megpróbáltatásainkban.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, add, hogy napról napra egyre jobban higgyek benned. Engedd, hogy az ima embere legyek – olyan ember, aki minden bizalmát beléd és a Te jelenlétedbe helyezi. Segíts felismernem, hogy senki nem árthat nekem, ha Te velem vagy!

Elhatározás: Elmélyítem az imádságomat; nem az érzéseimre fogok figyelni, hanem sokkal inkább hitben, reményen és szeretetben fogok imádkozni.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 7. hét - hétfő

Sir 1,1-10

Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van, és vele volt mindig, öröktől fogva. A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait ki tudná megszámlálni? Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét ki tudná megmérni? Isten mindent megelőző bölcsességét ki tudná megvizsgálni? Mindennél előbb teremtette a bölcsességet, s a bölcs értelem öröktől fogva van. A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok. Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét, és ki ismerte meg fortélyait? Ki előtt tárult fel, ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága, és ki értette meg sokféle útját? Egy a fölséges, mindenható Teremtő, a hatalmas király, a szerfölött félelmetes: Isten, aki trónján ül és országol. Ő teremtette azt a Szentlélek által, ő az, aki látta, számba vette s megmérte, és kiöntötte minden művére, minden testre az ő adománya szerint, és adta azoknak, akik szeretik őt.

 

Mk 9,14-29

(…) Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: ,,Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?” Az ezt válaszolta: ,,Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.” Jézus így szólt hozzá: ,,Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: ,,Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: ,,Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. (…)

 

Az ősegyház Sirák fia könyvét olvasva és magyarázva tanította a keresztségre készülőket az igazi vallásosságból fakadó életfelfogásra és a jó erkölcsre. A Szentírás nem tudományos leírást ad, hiszen nem is azt akarja kinyilatkoztatni, amit az ember értelmével képes megismerni, hanem azt, amit soha meg nem ismerhet, legfeljebb sejteni képes. Ezért a Biblia keletkezése óta akármennyit gyarapodott is a természettudományos tudásunk, fejlődött a technikánk, semmi okunk sincs rá, hogy kevésbé csodálatosnak lássuk a világot, mint ahogy azt a Szentírás ókori szerzője látta és láttatta. Sőt, minél több összefüggést, törvényszerűséget ismerünk fel a világegyetemben, annál inkább van okunk csodálni azt, aki mindezeket végtelen bölcsességében megalkotta.

 

Sajnos, az ember a bukott Ádámtól örökölt értéktelen és értelmetlen életvitelét követve ma is azt gondolja, hogy büntetlenül visszaélhet az Istentől kapott képességeivel és hatalmával, s hogy a Földért – melyet Isten a gondjaira bízott a teremtés hajnalán – senkinek nem tartozik elszámolással. Amikor pedig azt tapasztalja, hogy elvetette a sulykot, és a természet visszaüt a mohó és meggondolatlan beavatkozások után, csak a felszínen próbálja orvosolni a bajt, persze sikertelenül, mert a mélyben, az Istennel való kapcsolatban romlott el valami.

 

Jézus Krisztusnak nemcsak azért volt hatalma a legmegátalkodottabb gonosz lelkek felett is, mert Isten benne teremtett mindent, hanem azért is, mert ő mint ember mindent a teremtő Atya szeretetében nézett, iránta való hálaadással viszonyult mindenhez. Ezért Jézus neve – melynek tiszteletét hathatósan terjesztette a mai nap ferences szentje, Sienai Szent Bernardin –, valahányszor hittel kimondjuk, az ő jelenlétébe helyez minket, és segít a teremtett világot és minden történést úgy szemlélnünk, hogy Isten csodálatos ajándékát lássuk meg benne.

Lelki Morzsák

Ima:

Jöjj el, Szentlélek Isten!  Jöjj el, éltető Lélek!  Jöjj el, Jézus  Lelke! Jöjj el, aki jelen voltál a megtestesüléskor. Jöjj el, aki a feltámadáskor új életet adtál az Úrnak! Jöjj  el, Szentlélek, az apostolok és az  Egyház Lelke! Jöjj,  segítsd az  Egyház  minden tagját  a tanúságtételben  és  az evangélium hirdetésében!  Jöjj, adj  új  lendületet a  keresztényeknek  az evangélium felfedezésére és életté váltására! Jöjj, adj bátorságot  hitünk hirdetésére! Jöjj el, megbocsátás  Lelke és egységet  adó Lélek! Jöjj  el, hitünk éltetője és erősítője! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Lelki útravaló a mai napra

Május19.

Add, hogy ne csak hallgatói, de cselekvői is legyünk akaratodnak. Ámen.

Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet. (Zsolt 50,16-17)


Bűnös, mert gyilkolt, mert más házastársát elcsábította, mert hazudott, mert rágalmazott - Krisztus szabadítása nélkül egyenes az út a kárhozat felé. Vannak bűnösök, akik akkor is ezen az úton maradnak, ha "szájukra veszik Isten szövetségét", vagyis Istenről, az ő akaratáról beszélnek, mert csak beszélnek.
A bél és a sárkány című régi héber szöveg elbeszéli, hogy Dániel próféta hogyan bizonyította be a királynak, hogy a bálvány, amit a király imád, hamis: hatalmas, kézzel faragott bálvány állt egy annak felállított szentélyben. A király abban a hiszemben volt, hogy azt a rengeteg ételt, amit a szobor elé tesznek áldozati ajándékul, azt mind a szobor eszi meg, mintha élő lenne. Nem kételkedtek abban, hogy a szobor egy élő isten, mely képes enni, meghallgatja imádságukat, emberi vagy akár isteni tettekre képes. Dániel próféta elrendelte, hogy tegyenek minden ételt a szobor elé, szórják fel a templom padlóját liszttel, majd zárják le pecséttel. Másnap nem volt étel a szobor előtt, de rengeteg apró lábnyom látszott a lisztben. A bálvány papjai lopták el az éj leple alatt, hogy ne derüljön ki csalásuk a szoborral kapcsolatban. Dániel tehát bebizonyította, hiába imádják istenként a szobrot, az csak élettelen tárgy marad, ami képtelen bármit is tenni. Az olyan embert, aki csak beszélni képes Istenről, anélkül, hogy értené és megélné azok értelmét, és tettekkel is Isten szolgálatába állna, a fent elbeszélt bálványhoz hasonló élettelen szobornak látom - nem tud mit kezdeni Isten igéjével. Kemény feddés ez nekünk. Mit kezdenénk azonban Isten feddése nélkül, melyben féltő szeretete nyilvánul meg? "Vigyázz, gyermek, ne tévedj el, de ha már eltévedtél, megmutatom a hozzám visszavezető utat!"

Szavakat hangoztatnak, de lelket nem adnak. (Kempis Tamás)


Uram, segíts, hogy ne csak bábok legyünk, hanem élő gyermekeid. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

3./ Egy gondolat - mára:

 

Isten ereje a gyávákat bátor bizonyságtevőkké tudja formálni.

(Drew Sappington Florida, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

A Szentlélek ereje

2013. május 19. Pünkösdvasárnap

 

P. Jeffrey Bowker

 

Jn 20,19-23

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."

 

Bevezető imádság: Uram, ma azt ünnepeljük, hogy az Egyháznak ajándékoztad a Szentlelket, amelyet a kereszten való türelmes szenvedésed által nyertél meg számunkra. Segíts nekem hinni és bízni abban, hogy az Ő ereje engem jobb apostollá tehet országod számára, hogy tüzet tud csiholni ott, ahol langyossá lettem, segít megszabadulnom kényelmességemtől, és vissza tudja állítani keresztségem ártatlanságát. Így a lelkem tisztábbá és értékesebbé válhat, hogy minden napon szolgálhasson és tisztelhessen téged.

 

Kérés: Jöjj Szentlélek, tölts el lelkemet kegyelmeddel és gyújtsd lángra bennem szereteted tüzét!

 

1. Az ajtó zárva volt. „Te félsz… Mennyire fáj nekem a te félelmed… Ne félj!” Ezek azok a szavak, melyeket Jézus intézett Kalkuttai Teréz anyához, mikor ő a Szeretet Misszionáriusai megalapítására szóló hívást akarta követni. Pontosan mi is tartja vissza Jézus követőit a megtérés és odaadás útján? Lelki restségünk és hiányzó buzgóságunk mögött nem is annyira személyes hibáink és az emberi erényekben való hiányosságaink bújnak meg, mint a megfeszített és feltámadt Úr dinamikus erejével szembeni vakságunk. Saját magunk készítette börtönünkből csak akkor szabadulhatunk, ha szívünket teljesen megnyitjuk a Krisztusba vetett hitünk előtt: Tökéletes bizalom – a zűrzavaros jelen és a bizonytalan jövő ellenére. Tökéletes remény – felhagyunk azzal, hogy először tökéletesek akarunk lenni, mielőtt cselekednénk. És tökéletes isteni bizakodás – amennyiben mások bűneit és saját személyes kudarcainkat félretesszük, melyek nem engednek elszakadni az életről alkotott rövidlátó elképzeléseinktől. Krisztus ma is eljön zárt ajtókon keresztül, és arra kér minket, hogy nyissuk ki ezeket az ajtókat a feltámadott Úrnak a Szentlélek erejének megtapasztalása által.

 

2. Békesség nektek! Fontos, hogy megvizsgáljuk a mi „békénket” és lássuk, hogy ez ugyanaz a béke-e, mint amit Krisztus gondol. Néha összekeverjük a békét az elégedettséggel és megelégedéssel. Bizonyos múlandó megelégedések életünk részét képezik, és ezekért hálásnak kell lennünk. De ha csak önmagáért keressük, akkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy túlharsogjuk a Lélek életét, amely mélységes békét és megelégedettséget akar hozni életünkbe. A pünkösdnek elsősorban arról kell meggyőznie minket, hogy az ima és a rendezett élet lehetővé teszi számunkra, hogy állandó kapcsolatban legyünk a kegyelem forrásával és az isteni sugallattal.

 

3. Vegyétek a Szentlelket! A bűnbánat szentségében a Szentlélek működése által nyernek bocsánatot bűneink. A papok Krisztust jelenítik meg e szentségben. Hisszük, hogy Isten irgalmassága új reményt és változást hoz lelkünkbe. Akkor miért nem hisszük, hogy ugyanaz a kegyelem hős szentekké tehet minket, akik a győzedelmeskednek a megpróbáltatások idején, türelmesek a nehéz kapcsolatokban és eredményesebbek az apostolkodásban? Krisztus biztosít minket arról, hogy az Ő ereje soha nem hagy el minket, így semmi okunk, hogy életünk néhány rossz tapasztalata miatt visszahúzódjunk. A Szentlélek Krisztushoz hasonlóvá akar változtatni minket azáltal, hogy lelki értelemben hordozzuk az Ő sebeit, és kinyilatkoztatjuk Őt a hitetlen világnak.

 

Beszélgetés Krisztussal: Ó Jézusom, miután megmutattad nekem sebeidet, látom szemedben a reményt, hogy megtérek és felfogom, hogy milyen tökéletes és legyőzhetetlen a Te szereteted irántam. Te azt akarod, hogy minden döntést, melyet meghozok, minden reményt, melyet elfogadok, és minden küldetést, melynek átadom magamat, e szeretetre alapozzam. Jobban akarok bízni a Szentlélek erejében, mely meg tud változtatni engem, mint a saját erőfeszítéseimben. Rád akarok hagyatkozni mindennapi személyes találkozásainkban. Add, hogy az isteni kegyelem forrása legyen az én igazi táplálékom, s többé már ne múlandó élvezetekkel és hasztalan becsvággyal tápláljam lelkemet!

 

Elhatározás: Ezen a héten minden nap felírom az összes megvilágosodást és sugallatot, melyet a Szentlélektől kapok, és megpróbálok készségesen, bizalommal és nagylelkűen azok szerint is cselekedni.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 
Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 2013. május 19., vasárnap

Pünkösdvasárnap

ApCsel 2,1-11

Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. (…)

 

1Kor 12,3b-7.12-13

Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által. (…) A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.

 

Jn 20,19-23

Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”

 

A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével. Ez az azonosság mélységes tanítást hordoz magában. Jézus az utolsó vacsorán nyilatkoztatta ki Isten szentháromságos benső életének titkát, hogy az Atya szereti a Fiát, és átadja magát neki a Szentlélekben, a Fiú viszontszereti az Atyát, és átadja magát neki a Szentlélekben. Ebbe a folytonos isteni önátadásba vonta bele emberi egzisztenciáját is, amikor másnapi kivégzését hódolattá és áldozattá alakítva egész emberségét, haláltusáját és halálát is beemeli Isten legbensőbb életébe. Ez Jézus legnagyobb „szentlelkes” tette, s ez az ő megdicsőülése is, mely akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az Atya feltámasztja őt a Szentlélekkel.

 

Ha azonban a legnagyobb jézusi tett, az Atyának bemutatott és értünk felajánlott áldozat szentlelkes esemény, akkor ebből az következik, hogy az utolsó vacsorai önfelajánlás már a Szentlélek végleges eljövetele, kiáradása az emberi testre! Vagyis a Pünkösd lényege, magja az utolsó vacsorán, az Eucharisztiában nyilvánult meg, ez a mai, lángoló, különféle nyelveken szóló kiáradás csak annak következménye. A Szentlélek elsődleges megnyilvánulása az Egyház életében is a szentségeken keresztül történik, legfőképpen a szentmisében történő Lélek-lehívás, az epiklézis által, és csak ezután jönnek a csodás gyógyítások, a nyelveken való szólás és a többi karizmák. Hiszen mindezek csak erre a földi életre szólnak, a konszekráció pillanata azonban azzal a pillanattal van kapcsolatban, amikor a Lélek a dicsőséges örök életre támasztotta fel Krisztus testét, vagyis a szentmisében a pap szolgálata által itt és most megkezdődik a holtak feltámadása és a Szentlélekben végbemenő újjáteremtés.

 

Ó, áldott úrfelmutatások! Lángnyelvek és szélzúgás helyett csöndes alámerülés az isteni jelenlét tengerének roppant mélységeibe.

Lelki Morzsák

Ima:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a lelkeknek is, akiket  rám bíztál.  Isteni Ige,  Te magad  vagy bennünk  az örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság, amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem.

 

Lelki útravaló a mai napra

Május18.

Add, Uram, hogy ne csak olvassam igédet, de értsem is, és eljusson hozzám üzenete! Ámen.

Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! (1Kir 8,52)


Sokszor úgy gondolkodunk Istenről, mintha ő is ember lenne. Ember, akinek ha éppen nincsen kedve, akkor nem hallgatja meg mások panaszait. Ember, aki csak fél füllel figyel oda ránk, mert saját gondolatai és dolgai foglalkoztatják őt, hiszen az sokkal fontosabb számára, mint más baja. Embernek tekintjük, aki számtalanszor, ha meg is hallgat minket, nem siet, hogy feltétlen nyakát törje a mi megsegítésünkre. Embernek, aki talán kényszeredetten simítja el problémáinkat.
Nem! Ő nem ilyen! Ő a mi Atyánk, aki szeretettel figyeli minden lépésünket. Figyel minden cselekedetünkre, és nem mulaszt el meghallgatni egyetlen kérő szót sem! Nagyon fontos számára az, hogy gyermekei életének útját - a mi u tunkat - egyengesse. Nem fáradt odafigyelni ránk, és nem untatják segélykiáltásaink! Nem tagadja meg tőlünk segítségét. S nem csupán a kiáltást hallja meg, hanem a halkan elsuttogott panaszt is, a bennünk gyötrődő, kiszabadulni nem tudó elfojtott hangot is, a ki nem mondott szót is. Ne aggodalmaskodjunk tehát, mert mindenki, aki az Úrhoz fordul, meghallgatásra lel!

Éppen a legegyszerűbb igazságokat érti meg a legkésőbb az ember. (Ludwig Feuerbach)


Megváltó Urunk! Ne hagyd, hogy a ránk váró terhek alatt összeroskadjunk! Add, hogy hozzád tudjunk kiáltani segítségért, és ne a magunk erejében bízzunk! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten egyszerű "igen"-t vár tőlünk.

(Paudits Zoltán Sükösd, Magyarország)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Te kövess engem!

2013. május 18. Húsvét hetedik hete – szombat

P. Paul Campbell

 

Jn 21, 20-25

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?" Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: "Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

 

Bevezető ima: Uram, köszönöm az időt, melyet veled tölthetek. Segíts, hogy fáradhatatlanul rád figyeljek. Szükségem van a veled töltött időre, hogy ne veszítsem szem elől a célt, hogy feléd haladjak, az életem lényege felé. Növeld bennem a hitet és segíts, hogy kövesselek ma téged!

 

Kérés: Uram növeld a hitemet, reményemet és szeretetemet!

 

1. A tanítvány, akit Jézus szeretett. Miután Jézus megjövendölte Péter vértanú halálát, együtt sétált Péterrel a parton. Péter Jánosról kérdezte Jézust, aki követte őket. Az evangéliumban János megnevezte magát, mint azt a tanítványt, akit Jézus szertetett. Úgy tűnik, mintha János életének és Jézussal való találkozásának leglényegesebb pontja az lett volna, hogy Jézus szerette őt. Ez János identitásává vált. Milyen gyakran elmélkedem Jézus irántam való szeretetéről? Mennyire ápolom ezt a szeretetet?

 

2. Uram, és ő? Jézus Péter kérdésére kérdéssel válaszol. Mit törődsz te azzal, hogy mi lesz Jánossal? Krisztus tanítványaival való kapcsolata mély és személyes. Mindeniknek saját feladata és küldetése van, amit be kell teljesítenie. Sokszor elvonja a figyelmünket az, hogy magunkat másokhoz hasonlítgatjuk, vagy azon töprengünk, hogy ők vajon követik-e Krisztust vagy nem. A magunk másokkal való összehasonlítása (adottságaikkal, küldetésükkel) sokszor a saját büszkeségünk jele. Nekünk megvan a saját küldetésünk és senki nem tud helyettesíteni minket. E helyett tehát a saját küldetésünkre kellene koncentrálnunk, a feladatra, ami még előttünk áll és, amit még el kell végeznünk.

 

3. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. János mindennek tanúja volt, ami az evangéliumban történt. Az ő tanúságtételét a hívők egy csoportja adta át nekünk és az Egyház garantálja számunkra, hogy igaz. Az evangéliumok tulajdonképpen Jézus tetteit és szavait mondják el. A hitünkre kell hallgatnunk, amikor a Szentírást olvassuk és nem szabad hagynunk, hogy a modern interpretációk, amelyek mindent kétségbe vonnak, megtévesszenek. Amikor a Szentírást olvassuk, Isten szavát halljuk. Ezzel a hittel olvasom-e a Szentírást?

 

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm életed tanúságtételét, amelyről a Szentírásból értesülhetek. Növeld hitemet! Segíts, hogy nagyobb szenvedéllyel olvassam és elmélkedjek szavaidon! Tudom, hogy a Szentíráson keresztül szólni akarsz hozzám. Segíts, hogy ma kövesselek téged!

 

Elhatározás: Ma segítek valakinek, hogy imádságos lélekkel elolvasson egy részletet a Szentírásból.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 
Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 7. hete - szombat

 

ApCsel 28,16-20.30-31

Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett. Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: „Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem. Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.” Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.

 

Jn 21,20-25

Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán a keblére borult, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Amikor tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: „Uram, és ő?” Jézus azt felelte neki: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te csak kövess engem!” Ezért a testvérek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mindezekről, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amelyeket ha egyenkint mind megírnának, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

 

Akik a Szentlélekben az Úr iránti szeretet teljességére jutottak, azok Szent Pálhoz hasonlóan bilincset viselnek, ha láthatatlanul is, s bizonyos értelemben egészen egyedül, kizárólag az Úrral vannak. Ez a magány, az Úrhoz való kizárólagos tartozás azonban nem jelent bezárkózást és elszigetelődést. Miközben mozgástere fokozatosan szűkült, cselekvési lehetőségei egyre korlátozottabbak lettek, Pál belülről egyre szorosabban és kizárólagosabban kapcsolódott Krisztushoz, és egyre nagyobb belső szabadságban, egyre bátrabban és akadálytalanabbul tanított Jézusról. Többé már nem ő járt-kelt a világban, hanem hozzá mentek, ő pedig fogadta: elfogadta, befogadta azokat, akik felkeresték, s Krisztussal való azonosságának egyre nagyobb mélységével ajándékozta meg őket.

 

A halálra úgy tekintett, mint boldog hazaérkezésre a mennyei hazába, de nem sürgette azt, hanem hagyta, hogy az Úr használja még itt a földön, testvérei javára. A módot és az időpontot Istenre bízta, mint ahogy Péternek is meg kellett tanulnia, hogy ezek nem rá tartoznak, az ő dolga csupán az, hogy kövesse Jézust. Ez a követés pedig mindegyikünk esetében mást és mást jelent. A mai nap szentje, a kapucinus Cantalicei Szent Félix például negyvenkét éven át egyszerű alamizsnagyűjtőként élt a 16. századi Rómában: nappal úton volt, az éjszakák nagy részét pedig imádságban töltötte. Élete ártatlan és áttetsző volt, az Úr pedig rendkívüli kegyelmekkel halmozta el: elragadtatások, jövendölések, betegek gyógyítása…

 

Az Úr követésének egyre bensőbbé válásával párhuzamosan egyre szélesebbre kell tárnunk szívünk kapuját, egészen addig, míg csak magunk kapuvá nem válunk, hogy Jézus rajtunk keresztül léphessen be a világba. A szentek élete és halála mind kis Pünkösd: Jézus Krisztus visszatérése a Lélek erejében.

 

Lelki Morzsák

Ima:

Urunk, irgalmas Isten,  adj nekünk alázatosságot,  reményt és erős  hitet! Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts  egymáshoz tiszta szeretetben  közelednünk,  mert  ez  minden  parancs  foglalata  és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május17.

Nyisd fel a szemem hálaadásra, Uram!

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van a sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. (Ézs 40,27)


Olvastam egy könyvet a hangyák életéről. A kutató, aki a témával foglalkozik, életéből addig 30 évet töltött e kis lények vizsgálatával. Gyermekként már figyelte őket, feladatokat adott nekik, mérte a reakció-idejüket, a problémamegoldó képességüket. Felnőttként sem tudta másként elképzelni az életét, a hangyák kutatója, ismerője lett. Mikor ennyi idő után megkérdezték tőle: mégis mi az oka ennek a különös, kitartó érdeklődésnek, elgondolkodott. A riporter azt várta, hogy valami olyan megdöbbentő tudományos felfedezésről hall majd a válaszban, ami továbbvezetheti a szakmai beszélgetést. A felelet azonban megdöbbentő volt: sokszor gondolok arra, hogy ők (mármint a hangyák), mit látnak belőlem, hogyan érzékelik a világot. Kicsit mi is időnként ebből a "hangyapersp ektívából" vizsgáljuk Istenünket. Időnként, mintha mi is tornyot építenénk Urunk vizsgálatára, mint Bábel tornyának építői. Ha így teszünk, rossz úton járunk. Urunk nem kutató, akit szórakoztat életünk, aki mint valami idomár, azzal foglalkozik, hogy felülről, biztonságos távolból ugráltat minket. Szerető Atyánk ő, akiben bízva, benne reménykedve járhatjuk életünk "hangya-útjait", tudjuk, megsegít minden bajban, hiszen annyira szeret, hogy Fiát adta értünk.

Isten mindig készséges, de mi nem. Isten közel van hozzánk, de mi távol vagyunk tőle. Isten belül van, mi kívül. Isten otthon van bennünk, és mi idegenek vagyunk. (Eckhardt mester)


Úristen, mennyei Atyánk! Tőled kapunk szüntelenül mindenféle jót bőséggel, és te őrizel meg minket kegyelmesen naponként minden gonosztól. Kérünk téged, add nekünk Szentlelkedet, hogy mindezt teljes szívünkkel, igaz hitben felismerjük, és kegyes jóságodért s irgalmadért hálát adjunk most és örökké. Jézus K risztusért, a te Fiadért, ami Urunkért. Ámen. (Luther)

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Krisztus testének minden tagja értékes.

(Karenn Voorhees Kansas, USA)

     

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Szeretsz-e engem?

2013. május 17. Húsvét hetedik hete – péntek

P. Paul Campbell

 

Jn 21, 15-19

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Aztán harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: „Szeretsz-e engem?”, és azt felelte: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” Ekkor így szólt: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”

 

Bevezető ima: Uram, segíts, hogy félretegyem minden aggodalmamat és nyugtalanságomat! Segíts, hogy csak a Te jelenlétedre figyeljek! Segíts, hogy meghalljam a hangodat, amely a szívem mélyén szól! Segíts, hogy megértsem és megtegyem, amit kérsz tőlem!

 

Kérés: Uram, segíts, hogy szenvedélyesebben szeresselek és szolgáljak neked!

 

1. Szeretsz-e engem? Ez a jelenet a feltámadás után játszódik. Péter háromszor tagadta meg az Urat a Kálváriára vezető úton, de Krisztus iránta való szeretete nem változott. Ez adott erőt Péternek, hogy ellenálljon az elkeseredés és az elkedvetlenedés kísértésének. Jézus félrevonta Pétert, hogy kérdezzen tőle valamit. Nem azért kérdez, mert kíváncsi a válaszra, hanem azért, hogy segítsen Péternek észrevenni a szeretetet, amelynek mélyen gyökeret kell vernie az ő életében is. Krisztus Péter iránti szeretetének kell a legbiztosabb ponttá, meggyőződéssé válnia Péter szívében, ez fogja arra ösztönzi őt, hogy teljesítse feladatát az Egyházban. Milyen az én Krisztus iránti szeretetem? Ez a szeretet-e a fő szenvedélye az életemnek?

 

2. Legeltesd juhaimat! A Jó Pásztor más pásztor után néz, aki vigyáz nyájára. Ez nyugtalanítja őt mennybemenetele előtt. Olyan pásztorokat akar, akik elmennek, megkeresik az elveszett bárányt és vállukra veszik. Ma is sok elveszett bárány van az én környezetemben is, akinek szüksége van útmutatásra és vezetőre. Szeretem-e Krisztust? Kész vagyok-e az életemet is feláldozni a nyájért, amelyet Ő bízott rám?

 

3. Kövess engem! Krisztus meghívja Pétert, hogy kövesse őt a keresztúton. Milyen más volt ezt hallani a feltámadás után. Krisztus előtte is meghívta követőit, hogy apostolok legyenek, vegyék fel keresztjüket és kövessék őt. De ez valami elvont dolgot jelentett számukra. Egészen Nagypéntekig nem értették miről beszél. Később azonban minden tiszta és világos lett. Péternek a vértanúságban kellett követnie Krisztust. Csak a szeretet tette erre képessé.

 

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, segíts, hogy szeresselek téged! Teljes szívemből, teljes lelkemből és minden erőmmel szolgálni akarlak. Add nekem a Te szeretetedet! Ültesd mélyen a szívembe, hogy én is úgy szerethesselek téged, ahogyan Te szeretsz engem! Adj erőt, hogy legyőzzem a félelmeimet és adj erőt, hogy mérlegelés nélkül tudjam átadni magam neked és a küldetésnek, amelyet rám bíztál!

 

Kérés: Ma valamilyen áldozatot hozok a tisztítótűzben szenvedő lelkekért.


Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 
Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Húsvét 7. hete - péntek

 

ApCsel 25,13-21

(…) Fesztusz említést tett a királynak Pálról: „Félix itt hagyott egy fogoly férfit, akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. (…) A vádlók előálltak, de (…) csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.”

 

Jn 21,15-19

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Aztán harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: „Szeretsz-e engem?”, és azt felelte: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” Ekkor így szólt: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”

 

A Pünkösd előtti utolsó két napon a két főapostolt állítja elénk a Szentlélek, hogy ők legyenek Krisztus végsőkig kitartó követésében példaképeink. Pálnak a császárhoz való fellebbezésével kezdetét veszi utolsó útja, mely a vértanúságba vezet. Péternek maga Jézus jövendöli meg, hogy vértanúhalállal dicsőíti meg az Istent. Mire azonban Rómába érnek, mártírhaláluk színhelyére, már nem csupán követői Krisztusnak, hanem egyben megjelenítői is. Ahogy Szent Pál mondja: „Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Péter pedig halála módjában hasonul Urához: „Ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat” – ahogy ő szélesre tárja karjait a kereszten. Ebben a tökéletes azonosulásban a megfeszített és feltámadott Krisztus iránti szeretetük elnyeri teljességét. Többé már nem csupán Jézus nyomában járnak, hanem élő tabernákulumként hordozzák jelenlétét.

 

Pünkösdnek ez a végső értelme és célja: a Szentlélek nemcsak Krisztus követőjévé tesz, hanem magává Krisztussá akar alakítani bennünket. Jézus Krisztus a Szentlélekben jött vissza, hogy bennünk és általunk legyen jelen a világban. Testével táplál az Eucharisztiában és Lelkével éltet, hogy mi az ő Testévé, szentségi jelévé formálódjunk. Valamiképpen minket akar élő ostyává változtatni, hogy embertársaink számára az ő jelenlétének ne csak hirdetői, hanem hordozói is legyünk, ahogy a mai nap szentje, a ferences Baylon Szent Paszkál, akinek egész élete az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus körül forgott.

 

Isten szentjei azonban bizonyos tekintetben még az Eucharisztiánál is nagyobb ajándék az Egyháznak és általa a világnak. Az Oltáriszentség ugyanis megszűnik az utolsó napon, Krisztus rejtőző jelenlétét a színről színre látás váltja fel, a szentek azonban megmaradnak, s közösségükben Krisztus jelenléte dicsőségesen kinyilvánul és tökéletes fokra emelkedik.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting