Lelki Morzsák

Nyomtatás
Megjelent: 2013. szeptember 13. péntek

Ima:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk  mélyén néha így  szólítunk  meg: Jézus  Krisztus,  nem vagyok  méltó  hozzád,  de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó  jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 31.


Ments meg, Uram!

Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? (Ézs 50,2d)


Sokszor vagyunk úgy, hogy valami oknál fogva nem halljuk Isten hangját.

Isten hallgat - mondjuk. Ingmar Bergman: Úrvacsora című filmjének folytonosan visszatérő motívuma, az Isten csendje.

Ennek lényege, hogy az Úr egyedül hagyta a benne bízókat, mintha nem érdekelnék tovább teremtményei, megváltottai.

A filmbeli szereplők legalábbis ettől az érzéstől szenvednek, az egyedül maradottságtól, feloldás nélküli lelki problémáiktól, az élet kilátástalanságától.

Aztán, ha az ember a kezdeti pesszimista érzésein felülemelkedik és megnézi még néhányszor a filmet,

megérti az írói-rendezői koncepciót: az ember fordult el Isten hangja elől. Az ember az, akinek nincs füle a hallásra.
Az Úr számon kéri népén ezt a "süketséget". Azt kérdezi, hogy talán úgy érzik, eladta őket?

Megkérdezi, miért nem volt otthon senki, mikor meglátogatta őket, miért nem válaszolt sen ki, amikor szólította őket?
A minket mentő isteni szabadításban nem könnyű reménykedni.

Hiszen csak úgy válik az élet részévé, ha átéljük ennek a szabadításnak naponkénti csodáját.

Ha távol tartjuk magunktól, ha süketek vagyunk hangjának meghallására, nem számolunk vele.

Pedig a körülöttünk levő sok-sok hatalom, erő között egyedül az ő hatalma és ereje szabadított meg, emel fel kétségeink közül naponként.

Krisztus szabadságra szabadított meg minket. (Gal 5,1)

Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél, hogy a bút úgy űzd szerte, mint felleget a szél.

Megvigasztal szavad, letörli könnyeinket, új örömre hív minket, új reménységet ad. (EÉ 238,1)



Egyedül erőtlen vagyok, de ha te támogatsz, Uram, szárnyra kelek! Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

Egy gondolat - mára:

 

Isten mindenkit önálló személyiségként szeret. 
(Isabella Meyer Nyugati-fok, Dél-Afrika)

 

 

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

A középszerűségtől a szentségig

2013. május 31. Évközi nyolcadik hét – péntek

P. Todd Belardi LC  (Mk 11,11-26)

Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották.

Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott az átok: "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, amint most a jelenlétedben vagyok, bízom az erődben. Kérlek, hallgasd meg szerény imámat! Légy velem ebben az elmélkedésben, hogy átalakulva hasonlóbbá válhassak Fiadhoz! Tudom, hogy szeretsz engem, hogy Te vagy a szeretet. Tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá!

Kérés: Úr Jézus, erősítsd meg a szentségre való meghívásba vetett hitemet!

1. Mindig megfelelő az idő. Jézus lelkesítő példát mutat hűségével, személyes helyzetétől függetlenül. Sem fáradtság, sem tanítványai fejlődésének hiánya, sem árulás, sem az állandó harc az Őt gyűlölőkkel nem csökkentették Urunk elhivatottságát. Mindig kellő idő volt az Atya akaratának teljesítésére. Mindaddig, amíg Isten segítségével gyengeségeink leküzdésére törekszünk, cselekedeteinknek meglesznek a gyümölcsei. Azonban amikor elhanyagoljuk magunkat és könnyen elfogadjuk gyengeségeinket, állandóan kifogásokat keresünk, és saját akaratunkat erőltetjük, sose lépünk előre. Fel kell hagynunk a kifogások keresésével és el kell kezdenünk felajánlásokat tenni, hogy elhagyjuk bűnös utunkat!

2. A középszerűség elsorvaszt. A középszerűség árt a szépségnek. Amikor csak jók akarunk lenni ahelyett, hogy szentek lennénk, a középszerűség útján haladunk. Krisztus tökéletességet kér: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5:48). A tökéletesség azt jelenti, hogy minden tehetségünket maximálisan kihasználjuk. Valódi szépsége annak van, aki tele van erénnyel. Az ilyen személy a legszebb dísszel ékesítette a lelkét. Teljesen ki kell használni képességeinket!

3. A hit személyes hegyeket mozgat. Néha úgy gondoljuk, hogy egy visszatérő problémát soha nem fogunk tudni megoldani. Mikor jön el végre az a nap? Hinnünk kell, hogy a válasz Isten kezében van. Amikor hiszünk, Krisztus erejével tudunk hódítani. Ne akadályozzuk tovább Isten kegyelmét azzal, hogy gátakat szabunk képességeinknek! Azokat a személyes hegyeket Krisztus erejével kell elmozdítanunk! A mélység felé kell indulnunk, Istenbe vetett hittel és bizalommal.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, add, hogy életem mindig gyümölcsöt teremjen Királyságod számára! Segíts minden áron elkerülnöm a középszerűséget! Erősítsd akaratomat a Te erőd ajándékával, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amelyekre kérsz engem és meghódítsak olyasmit, amire úgy gondoltam, hogy nem lennék rá képes.

 

Elhatározás: Ma megteszek valamit, amit már régóta halogattam.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - péntek

Sir 44,1.9-13

Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában. És voltak, akiknek nem maradt emlékük: kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna, éppígy gyermekeik is utánuk. De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget, a javaik megmaradnak ivadékuknál, és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk, és miattuk gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik.

 

Mk 11,11-26

(…) Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: ,,Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” (…) Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: ,,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus ezt felelte nekik: ,,Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: ,,Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. (…)

 

Az a szent harag, amellyel Jézus kiűzi a templomból az árusokat, még csak érthető, de mit kezdjünk azzal a szavával, amellyel egy teljesen ártatlan teremtményt kárhoztat pusztulásra? Ő, aki a megtört nádszálat nem töri össze, s a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, most miért bünteti így ezt a szerencsétlen fügefát? Biztosan nem hirtelen felindulásból cselekedett, hiszen benne nem laktak megzabolázatlan indulatok, mint bennünk, nem tett semmit meggondolatlanul vagy magáról megfeledkezve, és isteni hatalmát sem használta ártásra, pusztításra. Sokkal inkább jelképes, prófétai cselekedetről van szó, amely csodáihoz hasonlóan Isten országáról hordoz üzenetet. Hiszen Jézus – akinek eledele Atyja akaratának teljesítése volt – nem annyira az édes gyümölcsre éhezett, mint inkább Izrael fiainak hitére. Ezért ezt a fát, amelyen nem találta a majdan bőséges gyümölcsöt ígérő korai termést, ezzel a tettével kiemeli társai közül, s természetes „hivatását” felülmúló feladatot bíz rá, isteni üzenetének jelévé, közvetítőjévé teszi.

 

A természetet Isten a teremtéskor az ember szolgálatára rendelte, az ember bűnével azonban a természet is hiábavalóságnak lett alávetve. Szolgai állapotából csak Isten fiainak dicsőséges kinyilvánulása válthatja ki, amit pedig csak Jézus Krisztus szerezhet meg. Ezért válik Jézus szava által ez a fügefa figyelmeztető, felhívó jellé: Izraelnek már fel kellett volna ismernie, hogy Jézussal elérkezett az Isten országa, beköszöntött az üdvösség ideje, s meg kellett volna teremnie a bűnbánat és megtérés első gyümölcseit.

 

Aki felé Jézus elindul, hogy gyümölcsöt keressen rajta, annak a lehetetlen is lehetségessé, sőt kötelezővé válik. Nem elég természetes adottságainkra, képességeinkre és hajlamainkra hagyatkoznunk, hanem meg kell engednünk neki, hogy ha akarja, felgyorsítsa lelki érlelődésünket, és a hit olyan gyümölcseit várja el tőlünk, melyek önmagunk, természetes énünk felülmúlását követelik.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki Morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting