Lelki Morzsák

Nyomtatás
Megjelent: 2013. szeptember 13. péntek

Ima:

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,  nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm  engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy  bátran megvalljalak  téged,  és irántad  érzett  szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 30.

Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj! Áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!

Jöjj, és töltsd be híveid legtitkosabb szíveit, boldogító égi tűz!

Semmi, semmi nélküled az emberben nem lehet semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep! Öntözd, ami eleped! Seb fájását csillapítsd!

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
a Szentlélek által, aki adatott nékünk. (Róm 5,5)
Ezt a napot az Úristen arra rendelte,
hogy vigadozzunk és örvendezzünk.
Ó, Uram, kérünk, segíts meg,
add, Uram, hogy szerencsével járjunk!
Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket,
magasztallak téged én Istenem!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jóságos,
és szeretete örökkévaló. (Zsolt 118)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Isten szeretete kiáradt szívünkbe
A Szentlélek által, aki adatott nékünk.

Krisztus mondja:

A Pártfogó pedig, a Szentlé lek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre,

és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (Jn 14,26)



Ha az ember nem számol Isten jelenlétével, akkor szánalmassá válik minden vallásos cselekedet.

Ha megelégszik önmaga erejével, hatalmával, kudarcra van ítélve.

Hányszor kell önkritikusan megvallanunk: Uram, nem számoltam jelenléteddel, "egy istenségként" kezeltelek.

Bocsáss meg. Az embernek, akitől ennyi telik, aki ennél többre nem képes,

Pártfogóra van szüksége Isten előtt, és Pártfogóra van szüksége önmaga előtt.

A Lélek vigasztal, amikor tehetetlen önmagunkkal, önmagukban tehetetlen közösségeinkkel kell szembenéznünk.

Nem egy távoli, és elérhetetlen képet mutat arról, milyennek kellene lennie;

a Lélek belülről formálja az embert, és formálja újra és újra az Egyházat is.

Mert a Lélek erőssé, és élővé tesz. Nemcsak tanít. A Lélek képessé tesz a megértésre.

Emlékezzél meg, Urunk, egyházadról! Szabadít sd meg minden gonosztól, tedd tökéletessé a szeretetben.

Gyűjtsd egybe a neked szentelteket a négy világtájról a te országodba, amelyet nekik készítettél. (A 12 apostol tanítása)

Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta nékünk,
hogy aki hittel fordul hozzá, az vele örökké éljen.
Aki hiszi, hogy Jézus újjászülte, az nem vész el soha.
Mivel Isten és Jézus szereti, a fájdalom nem vehet erőt rajta.
Ujjongj, dalolj, örvendj hívő szívem, Jézusod van itt!
El véled, jajgatás és panasz!
Halld szavam, Jézus közel!
Úgy, mint Péter, én sem bízom el magam (ApCsel 10,26 és 47)
Csak az örömöm forrása és vigaszom forrása, hogy Jézus nem felejt el soha.
Ő nem azért jött csupán, hogy a világot ítélje.
Ó nem! Közbenjáróként Isten és ember között
bűnt és adósságot jött törölni ő.
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van,

mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3,18) (Bach: 68. kantáta, 1., 3-5. tétel)



Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket Lelked templomává. Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy megszűnjön benne minden megoszlás, és úgy jelenjék meg a világ előtt, mint igazságod oszlopa és alapja. Add, mindnyájunknak Szentlelked gyümölcseként a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget. Szentlelked szóljon szolgáid ajkával, amikor igédet hirdetik itt és mindenütt. Teremts Lelked erejével egyetértést. Szentlélek, élet Ura és forrása. Bölcsesség és értelem Lelke. Tanács és erő Lelke. Tudás és kegyelem Lelke. Az Úr félelmének Lelke. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

 

    

Egy gondolat - mára:

Mivel Isten az erő lelkét adta nekem, ma is bátor lehetek. 
(Stephen Bishop Észak-Karolina, USA)

      

Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

 ’’Menj!”

2013. május 30. Évközi nyolcadik hét – csütörtök

P. Eamonn Shelly LC (Mk 10,46-52)

  

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

  

Bevezető ima: Uram, Jézus, hiszem, hogy most, a XXI. században hívsz apostolodnak. Segíts, hogy erősebben meggyőződjek hivatásomról! Eszköz szeretnék lenni kezedben ezen a világon. Segíts, hogy olyan sok embert, amennyit csak lehet, elvezessek a Te ismeretedre és, hogy mindenekfölött szeressenek téged!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, mely Érted és országodért lángol!

1. Odafigyelés. Oda kell figyelnünk Krisztusra, aki a bensőnkben szól hozzánk, és arra hív, hogy megnyíljunk, és hirdessük az evangéliumot életünk által. Gondoljuk csak át, mennyi időt foglalkozunk naponta önmagunkkal, nem pedig Krisztussal és az Ő Országával. A keresztségben azt a küldetést kaptuk, hogy ne csak ismerjük hitünket, hanem tegyünk is érte, és azt osszuk is meg másokkal. A vak koldus figyelmesen észrevette, hogy Jézus elsétál mellette; figyelme volt az első lépés a gyógyulása felé.

2. Hívás. Krisztus azt kívánja, hogy olyanok legyünk, amilyen Szent Pál volt: merész a prédikálásban és az igazság védelmezésében. Azt akarja, hogy túllépjünk emberiszonyunkon. Gyakran azon vesszük észre magunkat, hogy mennyire befolyásol az, amit mások gondolnak és mondanak rólunk, és hogy képtelenek vagyunk önmagunk lenni. A világ megpróbál megfélemlíteni azáltal, hogy kinevet minket, és hogy nevetségesnek tűnünk. Ezzel valójában arra akar kényszeríteni, hogy hitünket magánügyként éljük meg Krisztus nélkül és anélkül, hogy bizonyságot tennénk az Ő igazságáról. A mai időkben is úgy kellene tennünk, ahogy Bartimeus tett — sőt még hangosabban kellene kiabálnunk, és azért kiállnunk, ami igaz, és állhatatosan ragaszkodni ahhoz. Ez nagyon sokat kíván tőlünk, de Krisztusnak nem az életébe került, hogy kiállt az igazság mellett?

3. Látás. Bartimeus élete soha többé nem lehetett olyan, amilyen azelőtt volt. Krisztus által bensőleg teljesen megváltozott – sőt még a teste is meggyógyult. Ismét látott. Látni azt jelenti, hogy életünket, és mindent, ami hozzá tartozik, Isten szemszögéből látjuk. Látni azt jelenti, hogy boldogok vagyunk, ha teljesítjük Isten akaratát, bármit is kér tőlünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, kérlek, segíts, hogy meglássam a nagy tetteket, melyeket életemben véghezviszel! Segíts, hogy a kereszt megtapasztalását úgy fogjam fel, mint első esélyt arra, hogy növekedjek az irántad való kapcsolatomban!

 

Elhatározás: Valakivel beszélgetni fogok Krisztus nevéről és példájáról.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - csütörtök

 

Sir 42,15-25

Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, és hadd hirdessem azt, amit láttam! Az Úr szava által lettek az ő alkotásai. Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget, úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása. Nemde az Úr a szentek által hirdeti minden csodatettét? A mindenható Úr erőt adott nekik, hogy megállhassanak dicsősége előtt! Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét, átlát az ő furfangjukon, mert az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idők jelét, tudtul adja a múltat és a jövendőt, és fölfedi a titkok leplét. Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve előtte. Ékessé tette bölcsessége remekműveit, aki öröktől fogva örökké van. Nincs ahhoz sem hozzátenni, sem attól elvenni való, és nem szorul ő senki tanácsára. Mily gyönyörű minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet! Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki, mind különböznek, egyik a másiktól, és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.

 

Mk 10,46-52

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

 

 

Bartimeus, az út szélén üldögélő vak koldus a bűnbeesett embert képviseli, aki valaha a Paradicsomban még látott, tisztán látott, szeretetének szeme azonban megvakult, amikor szakított a szeretet, az igazi világosság forrásával, s jegyesi gyűrűjét visszadobta Felépítőjének, a teremtő Istennek. A lényeg így elrejtve marad a szeme elől. Hiába látja a természet szépségeit, a káprázatos színeket és formákat, nem tudja többé, hogy mindez ajándék, mely Istentől van, az ő üzenetét hordozza.

 

Csak Jézus gyógyíthatja meg vakságunkat a végső igazság kinyilatkoztatásával. Ő nyitja fel szemünket a dolgok mögött rejlő igazi valóságra, melyet az Ószövetség igazai is megsejtettek a sugalmazó Szentlélek hatására. A mai Olvasmányban szereplő részlet Sirák fia könyvéből az ószövetségi ember elragadtatott éneke a teremtés szépségeiről. Gyönyörködésének még sincs semmi köze a panteista életérzéshez és a természetimádathoz, mert a természetről nemcsak azt tudja, hogy natura, hanem azt is, hogy creatura, azaz Isten szavára a semmiből előhozott teremtmény. A világnak ez az abszolút ajándék jellege készteti örvendező énekre a teremtés csodáját szemlélő embert, például Assisi Szent Ferencet, aki meglátta a világ teremtett mivoltán átszűrődő természetfölötti ragyogást, Isten szeretetét.

 

Ezt akarjuk meglátni mi is egyre jobban, ezért Bartimeussal kérjük az Úr Jézust: Add, hogy lássak! Lássunk azzal a régi-új szemmel, amelyet nem kápráztat el a felszín csillogása, hanem felfedezi a színek és formák mögött a te rejtett dicsőségedet. Add, hogy meglássuk, hogy minden, ami a világon van, rólad beszél és a te szeretetedet énekli: végtelen és hatalmas, mégis minden apró fűszálra gyöngéden gondot viselő szeretetedet. Ez a szemlélet és a belőle fakadó dicséret állítsa helyre bennünk a megbomlott harmóniát a Teremtő és a teremtmény, a teremtés és önmagunk között.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki Morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting