Lelki Morzsák

Nyomtatás
Megjelent: 2013. szeptember 13. péntek

Ima:

Eljöttem hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat, hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 29.

Magasztallak téged, Atyám, hogy kegyelmedben vigyáztál eddig is reám!

Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! (Zsolt 143,2)


Ismerek egy idős asszonyt. Egy faluban él, ahol egyszer hosszabb időt töltöttem.

Akármit tett, vagy mondott, mély bölcsesség volt.

Ahogyan az életéről beszélt nekem, azt gondoltam, milyen kevés ilyen ember van.
Megtanult szeretni, érezni, adni és kapni. Szólni, ha kell és tudni, mikor kell hallgatni.

Istenről úgy beszélt és úgy hallgatott, hogy többet adott akkor nekem, mint addigi életem összes nevelése, hittana vagy ifis tábora.

Mesterem lett, ha rövid időre is. Angyal, hírnök, igaz ember. Már nem él.

Vannak mondatai, amiket ma is fejből tudok, és irányt mutatnak.
És jön ez az ige, és azt állítja, hogy nincs egy igaz ember sem, hogy amit ez az idős ember adott, nem volt semmi.

Lázad bennem ez a gondolat. Ez nem lehet így. Ha valaki, hát ő...
Csendesülök. Mert hát mihe z képest? Kinek volt ő hírnöke az én életemben? Ki előtt kellett igaznak lennie?

És kinek kellett, hogy példát mutasson? Minden viszonyítás kérdése.
Nekem volt igaz, de Istenhez képest olyan kicsiny és hiányos.

Mind azok vagyunk, de vannak ilyen útjelző emberek, akik által Isten megmutatja,

merre kell felé menni, jobbá lenni, igazabbá.

A kevésbé rosszra való törekvés nem tesz kevésbé rosszá.

Csak a tökéletesre való törekvés tesz kevésbe rosszá. (Hamvas Béla)


Istenem, kérlek, ne perelj velem. Ne nézd, milyen sok dolog hiányzik még belőlem.

Áldd meg az életemet, hogy amíg eljuthat, veled jusson el. Ámen.

Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvekből való.

    

Egy gondolat - mára:

 

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) 
(Colette Williams Dél-Ausztrália, Ausztrália)

     

4./ Elmélkedés 1 (Regnum Christi):

 

Élni az alkalommal

2013. május 29. Évközi nyolcadik hét – szerda

P. Todd Belardi LC (Mk 10, 32-45)

 

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.” Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit tegyek nektek?” - kérdezte. „Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy, hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” „Készen” - felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült”. Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Bevezető ima: Uram, ebben az imában Téged szeretnélek hallgatni. Ezt az időt csak veled szeretném tölteni. Taníts imádkozni ebben az elmélkedésben, hogy barátságban legyek veled! Vezess engem a szentség útján dicsőségedbe! Szeretlek téged, bár tudod, hogy szeretetem erőtlen – néha mennyire könnyen elárulom szeretetedet. Uram, mindenekfölött akarlak szeretni.

Kérés: Segíts, Jézusom, hogy mindennapi keresztemet önfeláldozó szeretettel viseljem!

1. Sokkterápia. Jézus állítása megrázta követőit. Meglepődtek és féltek, amikor meghallották, hogy milyen nehéz a mennyek országába jutni. Bár Szent Márk evangélista egy örömteli dolgot is elmond: Jézus előttük járt. Vezet minket, miként a hadvezér vezeti seregét a csatába. Az a tény, hogy Jézus előttük szenvedi el mindezeket, csillapítja félelmüket.

2. Élni az alkalommal. Itt egy különös jelenetet látunk. Jézus kijelenti közeledő szenvedését és halálát. Megértve, hogy ez királyságának kezdetét jelenti, Jakab és János érdekes módon reagál. Elámulva, félelemmel és mégis a krisztusi úthoz vonzódva azt kérik, hogy a jobbján és balján ülhessenek. Bár ebben a kérésben némi hősködést és büszkeséget is láthatunk, vágyódásuk nemes. Mi is hasonló utat szeretnénk követni. Mi is ki akarjuk használni a lehetőséget. Krisztus kihívást állít elénk, és a szentek szeretik a kihívásokat.

3. Alázatos szolgálat. Jézus visszatér alapelvéhez az alázathoz. Nem a pozíció, a kitüntetés, önmagunk dicsősége vagy az elismerés a lényeg. Más szóval nem rólam van szó, hanem az alázatos szolgálatról. Az, aki szolgál, valóban él az alkalommal. Aki keményen dolgozik a csapatért az elismertség vágya nélkül sok gyümölcsöt hoz mindenkinek.

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, segíts mindig szeretettel lennem irántad és mások iránt! Segíts felismernem azokat a lehetőségeket, amikor én szolgálhatok ahelyett, hogy mások szolgálnának nekem!

 

Elhatározás: Ma önzetlenül fogok szolgálni valakinek anélkül, hogy ellenszolgáltatást várnék érte.

 

Forrás: Regnum Christi mozgalom napi elmélkedése.
 

Elmélkedés 2 (Barsi Balázs):

 

Évközi 8. hét - szerda

 

Sir 36,1.4-5a.10-17

Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: ,,Kívülünk nincsen más!” Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.

 

Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek.” (…)

 

A mai Olvasmányban elhangzó ima meglepő rokonságot mutat a Miatyánkkal, mert azt kéri Istentől, hogy nyilvánítsa ki dicsőségét. Ez is bizonyítja, hogy már az ószövetségi szentírásban is a Szentlélek dolgozik, s előkészíti az embert, hogy horizontja az Istenember lelkének méreteire táguljon. Ezzel szemben Zebedeus fiainak kérése merőben földies: nem Isten országának eljöveteléért imádkoznak, hanem az első helyekre pályáznak ebben az országban. Nem Isten akaratának teljesedését kérik, hanem hogy Jézus teljesítse az ő kérésüket, mellyel biztosítékot szeretnének a jövőre. Ők még nem tudják, hogy mivel ez a világ és a mi igazi javunk is csak Isten teremtő akaratán (azaz szeretetén) belül létezik, mielőtt bármit is kérünk, akaratunkat az ő akaratához kell igazítanunk, ahogy Jézus is tette.

 

Azzal, hogy Jézus saját akaratát szüntelenül az Atya akaratához igazította – még a szenvedést és a halált is vállalva értünk –, nem csupán jó példával járt elöl, hanem éppen az Atya akaratába való belesimulásával tette lehetővé, hogy mi is megtehessük azt, amit ő. Ugyanis ezzel az engedelmességgel érdemelte ki nekünk a Szentlelket, ő pedig képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük az Atya akaratát, és akaratunkat ahhoz igazítsuk. Jézus, miután a Getszemáni kertben alávetette akaratát Atyja akaratának, bátran meri kérni: „Atyám, bocsáss meg nekik!” Sőt, már nem is kér, hanem ő maga osztogatja országát, melyet engedelmességével kiérdemelt: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”

 

Csak miután kerestük az Atya akaratát, és akaratunkat alávetettük neki, tudjuk meg igazán, mit is kérjünk. Akkor már nem fenyeget az a veszély, hogy olyan valamit kérünk, ami nem szolgálja az ő dicsőségét és a mi igazi javunkat. S amit ekkor kérünk, azt bizonnyal meg is adja nekünk.

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Lelki Morzsák. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting