Irgalmasok, mint az atya - Misericordes sicut pater

 

Ferenc pápa imája az irgalmasság rendkívüli szentévére

 

"Irgalmasok, mint az atya"  - "Misericordes sicut pater"

 

 

Urunk, Jézus Krisztus, Te megtanítottál minket, hogy irgalmasok legyünk, mint a mennyei Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja. Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.

Szeretettel teli tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírásra fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Add, hogy valamennyien személyesen hozzánk szólónak halljuk szavaidat, melyeket a szamáriai asszonynak mondtál: „Ha ismernéd Isten ajándékát!”

Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátás és az irgalmasság által mutatja meg. Add, hogy az Egyház a világban a Te látható arcod legyen, feltámadt és megdicsőült Uráé.

Te azt akartad, hogy papjaid is gyöngeséggel legyenek felruházva, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak. Add, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki.

Küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat.

Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké.

Ámen.

 

logo1

 

Lovagi üzenet Adventra!

 

MINDENKI  KIVÁLASZTOTT ISTEN SZEMÉBEN

 

" Örömöm sokszorozódjék a Te örömödben,

Hiányosságom váljék jósággá benned!

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,

gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”  

 Weöres Sándor

Advent

Az asztalokon lévő ádventi koszorúkon vasárnapról vasárnapra meggyullad egy-egy gyertya, jelezvén, hogy nemsokára eljön a várva várt nap, a karácsony, 2015 karácsonya.

Vajon milyen várakozás van a szívünkben? Mit is várunk tulajdonképpen? Egy néhány napos nyugalmat az egész éves rohangálás után? Talán gyermekeink, unokáink látogatását, karácsonyi megemlékezését? A hozzátartozóink, ismerőseink által a számítógépeken egy gombnyomással a világ minden tájára elküldhető  e-maileket,  esetleg a telefonunkon csipogó SMS-eket? Vagy az  ismerőseinkkel, barátainkkal, lovagtársainkkal való találkozást?

Próbáljuk a lelkünket is ádventi, várakozó hangulatba helyezni. Bármennyire hihetetlen, ez karácsony előtt is lehetséges.  És ha az Isteni szeretet, békesség kíséri az ádventi napokat, akkor nem kifosztottnak, hanem már a karácsonyi  ajándékozás előtt meggazdagodottnak érezhetjük magunkat, függetlenül a karácsonyi kavalkádtól, esetleges magán-, illetve munkahelyi problémáktól.

Csak költünk, költünk

Weöres Sándor idézete visszhangzik  bennem,  a szeretet ünnepének közeledtével, miközben  zsong a város, az ország, a világ.

A fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepe és profitja a karácsony. Már október vége felé tele voltak a városok  a karácsonyi vásári előzetesre való felhívással. Csak költsünk, költsünk… Merthogy ilyenkor lehetőségeinken túl is költekezünk. De miért? Nagyon sok olyan bolt van, amely éves forgalmának nagyobb részét, az év utolsó két hónapjában hozza össze. Számolunk, osztunk, szorzunk, mennyi a keretünk és hány felé kellene ajándékozgatnunk. Ezt még tudomásul is vennénk, de a nagy kérdés csak ezután jön, hogy mit? Hiszen olyan nehéz lehetőleg olcsó, de ötletes, praktikus ajándékokat találni. A fejtörést követi a fejfájás, egészen karácsonyig. A kiadós  ünnepi ebéd  elfogyasztása után nem csoda, ha jön a leeresztés, sok esetben a csalódás.

Sokan úgy érzik, csak  sok hű-hó  volt semmiért. Elfogyott  a tartalék pénz is, úgy érzi az ember, hogy kifosztották…

 Ez az egész, ok az ürügyre

Az igazi öröm, bizonyára nem az  ajándékok mennyisége és értéke alapján fog sokszorozódni a megajándékozottban.  Vagy az év közbeni lelki-, érzelmi   hiányosságainkat akarjuk a másik felé anyagiakban kompenzálni?

Az ajándékozási mizéria  kapcsán  Édesanyám, aki már mindezt a Mennyországból nézi, különféle helyzetekre vonatkozó  kedvenc mondása jutott eszembe, miszerint ez az egész, ok az ürügyre.

Hozzuk ki belőle a legjobbat

Persze ez nem törvényszerűen baj. A pr egyik alapja, hogy történjen bármilyen esemény is, amikor már tudjuk, nem lehet megváltoztatni, akkor abból próbáljuk a lehető legjobbat kihozni. Ha már itt a karácsony, amely ünnepe  a világ sorsát eldöntő és befolyásoló Jézus megszületésének, még ha el is tárgyiasítják, akkor is  próbáljunk olyan szeretetet adni, amely nem felszínes,  nem időszaki, nem kampányszagú, hanem mélyen, lelkünk legbelsejéből fakadó, és őszinte felüdülést jelent az adónak és a kapónak is. Magyarán, olyan JÉZUSI!

Tegyünk jót

A másik pr alap, hogy tegyünk jót, és beszéljünk róla. Annyi rossz hír jut el hozzánk naponta, annyi minden elkeseríthet, elkedvetleníthet bennünket, a klímaváltozástól a migránskérdésig, a bizonytalan politikai helyzetig, hogy egy idő után már nem is tudunk reményteljesek lenni. Nem tudunk miben bízni, elveszejtjük jövőképünket, még az a jobbik eset, ha csak a földi létre vonatkozóan, deha már a hitünk is meginog,  és Istenben sem bízunk, akkor már nagyon nagy a  baj.

80-20-es törvény

Kinek mi a fontos? Az újságírónak, ha olvassák, a kommunikátornak, ha hallgatják, a gyártónak, ha megveszik az áruját, a tervezőnek, ha megvalósult az álma, a kivitelezőnek, ha felépült a projekt, a legtöbb embernek az, hogy aki számára fontos, kitünteti figyelmével. Persze itt is vannak aknák, egyrészt mindenkinek a saját baja a legfontosabb,  másrészt, szeretnénk a másikat kisajátítani. Merthogy működik a 80-20-as törvény, időnk és energiánk 80 %-át  a környezetünkben lévők 20 %-a köti le.

Nem könnyű mindenkire és mindenre, aki ezt igényli, időt szentelni, netán szakítani, esetleg szánni. Ezért alap,  a jó időbeosztás, és a jó fontossági sorrend kialakítása. Sokak szerint arra van időnk, amire akarjuk. Persze ez nem teljesen így van, de sok az igazság benne.

Citromból limonádét

Mindenből a lehető legjobbat kell kihozni, és a jóról beszélni kell. Egy hasonlat szerint, ha az élettől citromot kapsz, csinálj belőle limonádét és kínálj meg belőle másokat is. Ne a citromból, a limonádéból! Ezért kell a jó dolgokról, jó dolgokért síkra szállni, mert ez másokat is belelkesíthet. Ők is mondhatják, én is szeretnék pozitívan hatni környezetemre, hogy Isteni békességet árasszak, örömüzenetet hirdessek, csak jó dolgokról beszéljek, embertársaimon segítsek. És ez akkor működik jól, ha az ember nem maga a cél, hanem csak az eszköz, a jó, Isten szerinti célok elérésében. Isten nem égből naponta leszálló angyalokon keresztül  végzi munkáját, nekik más feladatuk van, hanem rajtunk, esendő embereken keresztül. Vállalva a nem kis hibaszázalékunkat is.

Bármit is teszünk, ezt egyedül nem nagyon tudjuk sikerre vinni. Szükségünk van egymásra, hittestvéreinkre, lovagtársainkra. Valakinek, a célra törőket meg kell személyesítenie, vezetnie, ezért van szükség vezetőkre, priorra, kancellárra, kormányzóra. iránymutatókra.

Minden6ó

Evan, a Minden6ó filmben kérdezi, hogy miért ő a kiválasztott, erre Isten azt válaszolja neki, hogy mindenki kiválasztott. A segítésre mindenki kiválasztott.

Mint a filmből tudjuk, az apró rögtönzött kedvességek teszik igazán boldoggá az életet, mások életét is. És ezek nem feltétlenül pénzbe, vagy sok pénzbe kerülnek.

Az egyedülállóknak, magánosoknak a karácsony a legszomorúbb ünnep. De nagyon sok családban levőnek is. Merthogy lehet valaki családban is magányos. Sokan próbálják ajándékokkal pótolni az elmaradt szeretetet, de ez mind csak pótszer. Az igazi szeretet pótolhatatlan. Lehet egyszerű, szerény a karácsony, de ha a szívben Isteni szeretet és békesség honol, akkor ez minden gazdagságnál, mulandó csillogásnál többet ér.

Szeretetbe csomagolt  ajándék

Karácsony közeledtével ajándékozzuk meg szeretteinket kitüntető figyelmünkkel, szeretetünkkel. És ha e mellé veszünk valami csekély, vagy jelképes ajándékot is, ez külön öröm.

Próbáljunk meg egy vagy több arra rászorulón segíteni a környezetünkben. Kezdjük el már karácsony előtt, az adventi időszakban, de nyugodtan folytathatjuk utána is az apró, rögtönzött  kedvességek osztogatását. Mindannyian kiválasztottak vagyunk a segítésre, de nem csak a segítésre.

Áldott Ünnepeket

Az idő  felgyorsult, legalább is úgy érezzük. Mint ahogy a feldobott követ a gravitáció felgyorsítja a becsapódás előtt, az idő gyorsulását is hasonlóképp éljük meg. Hisz már itt is van mindjárt a 2016. Új esztendő. De furcsa is leírni.

Karácsony legyen ok az ürügyre a segítésben, a minőségi időnkből, apró rögtönzött kedvességünkből. És az elkövetkezendő új esztendőben ezt folytassuk. Békés, boldog karácsonyt és új évet  pedig ne csak kívánjunk, hanem az Isteni szeretetet továbbsugározva adjunk!

  lovag Durkó Sándor László 

karacsony3

Jócselekedetekkel várjuk Jézust

Jócselekedetekkel várjuk Jézust

 

Idén november 29-én veszi kezdetét az advent, amely a karácsonyra való lelki felkészülés négy héten át tartó időszaka.

 

advent2

 

Jézus születésének ünnepére az erre az időszakra jellemző katolikus szertartásokkal és szokásokkal készülünk, melynek része a böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedetek.

Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, ekkor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak. A következő században ez a várakozás átalakult: lelkileg a keresztények már a karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készültek, az ünnepet megelőző hat héten keresztül. Ebből rövidült le a négy vasárnapot átívelő adventi időszak.

A hagyományos adventi koszorú – melyet három lila és egy rózsaszín gyertya díszít –, a közös karácsonyvárást segíti. A koszorút nemcsak a templomban, hanem a családokban és más közösségekben is elkészítik. A gyertyák színe szimbolikus jelentőséggel bír: a lila a bűnbánatra, a rózsaszín az örömre utal.

A legjellegzetesebb adventi liturgia a napfelkelte előtt tartott hajnali „angyali mise”, a roráté – ez a Szűzanyával való várakozás népi megnyilvánulása.

Az adventi időszakban a templomi oltárokat nem díszítik virággal, az orgona csak az énekek kíséretére szorítkozik, a miséző pap violaszínű miseruhát ölt.

Az advent egyik kedvelt szokása még a keresztény családok közös Szent Család-járása. Ennek során egy kisebb közösség tagjai vagy több család gyűlnek össze hétről hétre más otthonban a Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló kép előtt, hogy együtt imádkozzanak.

Az adventi előkészület során a böjtölés és bűnbánat mellett tettekben megnyilvánuló jócselekedetekkel is készülünk az ünnepre. Ebben az időszakban még inkább figyelünk a körülöttünk élő elesettekre. A hétköznapi jótettek mellett a karitászszervezetek akcióihoz csatlakozva is segíthetünk a rászorulókon.

"Magyar kurír"

Advent lángjai

Advent lángjai

 

Kis fenyőkoszorú, a közepén négy gyertya,

friss erdei illatban, izzó gyertyalángok,

a gyertyák közös léte, mint egy homokóra,

közösek a hetek és közösek az álmok.

 

Várják a hétvégét, dalol a vasárnap,

övék a lángolás, övék a főszerep.

Szívük melegével, vad vággyal lobognak,

Advent vasárnapján lelkükből szeretnek.

 

Elindul a kis láng, hogy bejárja a földet,

és sok hasonló lángnak a fénye kiárad.

Emlékeket gyújtani annak, aki feled,

reményt sugározni a rideg, zord világnak.

 

Mert örömhírt közölni a legnemesebbet,

megváltás fényében, megváltottnak lenni,

Újszülöttet köszöntünk a legszentebbet,

gyertyáknak kis lángja segít befogadni.

 

Első héten csak egy ég, egymagában hirdet,

a másodikban izzó társa bátorítja.

A harmadik vasárnap, három gyertya éghet,

s a negyediket végre, három láng szólítja.

 

A lángocskák sajnos nem égnek örökké,

Advent Szent ünnepe, gyorsan tova illan.

A szeretet angyala már az álmoké,

s a koszorú haldoklik csapzottá váltan.

 

lovag Zárug László

adventi gyertya

Eucharisztia és Oltáriszentség

Eucharisztia és Oltáriszentség

 

Az Oltáriszentség, maga Krisztus. Nem olyan mint Krisztus, hanem maga Krisztus. Nem én mondom ezt a pap, hanem maga Krisztus mondja, hogy ez az én testem, ez az én vérem. Mikor azt mondom, hogy találkozom az Oltáriszentséggel, akkor magával Krisztussal találkozom. Mennyire tudtam, tudom ezt a találkozást megélni, jól felhasználni, táplálkozni belőle? Mennyire tudtam én ebben a találkozásban jelen lenni, őszintén beszélgetni Krisztussal?

Oltáriszentség nélkül az életünk olyan, mint a mai modern kenyerek, ételek. Tele vannak olyan betűkkel és szerekkel, amelyek segítségével tetszetős az adott termék, megtölti a gyomrot, de nem táplál. Felfúj, telítettség érzését kelti, de nem táplál.

A hitét gyakorló keresztény, aki nem él az Oltáriszentséggel, az is ilyen állapotba kerül, fel lesz fújva, tele fogja érezni magát, de belül a lelkében nem lesz semmi tápláló. Külsőre lehetünk szépek, de mit sem érünk, ha belül mihasznák vagyunk.

Eucharist 5

Krisztus azt mondja, hogy ez az én testem, nem azt mondja, hogy a kenyér olyan mint az én testem, hanem hogy ez az..., nézzétek. Szerintem egyikünk sem szereti azt az állapotot, amikor úgy érzi, hogy jól van lakva, de közben nincs a gyomrában, az életében semmi tápláló. Nem hiszem, hogy valamelyikünk is így, be szeretné magát csapni. Pedig sokszor megtesszük, eleget teszünk a vallásunk kötelezettségeinek (ami jó dolog), de közben Krisztust nem hordjuk a szívünkben. (na ez már kevésbé jó, a Szentlélek templomai vagyunk, csak sokszor lélek nélkül)

Ma mit csináltunk egész nap? Imádtuk Krisztust, imádtuk az Istent. Mit teszünk a Szentmisében, szintén imádjuk az Istent. Gondolom senki sem szeretne egy hamis, e- betűkön alapuló Istent imádni? Azt szeretnénk, hogy az Oltáriszentség, tápláljon, töltsön el bennünket. Ha ezt szeretnénk Istentől, akkor mi miért érjük be kevesebbel? Miért elégszünk meg kevesebbel, mint amennyit Isten akar adni nekünk? Mondhatnánk védekezésképp, hogy hát nem tudjuk, hogy kell imádni Istent. A válasz egyszerű, maga az Úr Jézus mondta: ez az én testem, ez az én vérem..., cselekedjétek ezt az én emlékezetemre. Isten azt mondta ez által, hogy azt akarom, hogy így imádjatok engem. Nem kell a hamis áldozat, a képmutató imádság, a megjátszott vallásosság. Így imádjatok engem, hogy magatokhoz vesztek, hogy „meg esztek” engem..., akkor imádtok engemet, ha testetek, életetek részévé tesztek engem.

Jn. 6:35: "én vagyok az élet kenyere", maga Jézus mondja, "aki ebből eszik nem hal meg". Milyen nehéz nekünk ezt elhinni, most mondjátok, hogy á dehogy, hiszen hisszük, azok a tanítványok akik Jézussal voltak megbotránkoznak, sokkolja őket a hír, hogy Jézus a saját testét akarja adni nekik eledelül. Ki is mondják: Kemény beszéd. Ki hallgatja? És vannak akik elmennek, és többé nem térnek vissza. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus saját testét adja eledelül, nem olyan valamit ad, ami olyan mint, hanem valóságosan a saját testét. Én eltudom-e ezt fogadni?

Mintha ezt sugallná, hogy itt van, látjátok ez a sok ember, akik mindent elhagytak értem, de az Eucharisztiát nem tudják elfogadni.( Itt van az a sok ember aki, ma egész nap imádott engem, de engem el-, be tud-e fogadni?) Akik nem akarják az Eucharisztiát, azok Krisztust nem akarják befogadni. Akármelyik más keresztény, vagy nem keresztény gyülekezet lehet tetszetősebb, jobb az éneklésben, jobb a prédikációban, de ha nincs Eucharisztia, akkor semmijük sincs.

És Jézus nem kiabál azok után, akik elhagyják akkor őt, nem mondja azt nekik, hogy bocsi, bocsi, nem így akartam mondani. Fiúk, ha visszajöttök, akkor megváltoztatom a mondanivalómat, hanem az apostolokhoz a 12-höz fordul, és megkérdezi, ahogy ma tőlünk is… Ti is el akartok menni? És mintha a kérdésben benne lenne a válasz is, akkor ott az ajtó. Egyszerű és világos Jézus kijelentése, ha nem akarjátok ezt, nem akartok engem, ha nem akarjátok az Oltáriszentséget, nem akartok engem.

És Péter menti a helyzetet...Péter a kezdő, a tanítvány, nem ért ő sem többet Jézus beszédéből, mint azok akik elhagyják őt, de válaszol. Nem azt válaszolja, hogy, hát persze Mester ez a transzubsztanciáció – ahol a színek megmaradnak, de a lényeg megváltozik – nem, nem ezt mondja, hanem, Uram kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Valójában Péter azt mondja, hogy nem tudom Mester, hogy amit mondtál, hogy fogod véghezvinni – de ha te nem vagy, akkor én nem lennék, de ha te nem vagy, akkor hova mennék.

Eucharist

(Egy katolikus és protestáns vitát folytatott arról, hogy csak látszólag van jelen Krisztus, az Oltáriszentségben, vagy teljesen. A katolikus így érvelt, te barátom azt mondod, hogy ez nem Krisztus teste és vére csak látszólag, Jézus pedig azt mondta, ez az én testem és ez az én vérem. Most légy őszinte, te az én helyemben, most kinek hinnél?)

Péter is azt mondta, fogalmam sincs, hogy fogod csinálni, de bízom benned. Az utolsó vacsora óta minden cselekedetünknek ez a központja, az Oltáriszentség. Az ősegyházban, mindenki hitte, hogy ami az oltáron történik, az maga Jézus Krisztus. Nem kellett megmagyarázni, nem volt kérdéses. Ma sem szabadna kérdéses legyen, a Szentírásban, akik Isten helyett az aranyborjút imádták, azok alatt megnyilott a föld és elnyelte őket. Ha az egyház immár két ezer éve rossz, hamis imádásról tett volna tanúságot, akkor történnie kellett volna eddig valaminek, hiszen Isten a hamis imádatot nem szereti.

Az Oltáriszentség imádata, magunkhoz vétele mindent megér, még az életünk feláldozását is.

Kommunista Kína:

-         "Elzárják a papot, feldúlják a templomot, az Oltáriszentséget kiszórják a földre. A pap látja, de nem tehet semmit, térdre esik és imádja az Oltáriszentséget. Egy 12 éves kislány látja mindezt, és minden éjszaka visszalopózik a templom elé, és a földről a nyelve segítségével, magához vesz egy darabot Krisztus testéből. A pap látja, hogy a kislány újra – újra visszajár, minden este. Tudja, hogy kb. 11 – 12 konszakrált ostya volt a szentségtartóba. És amikor a kislány utolsó este is visszatér, véletlenül zajt csap, a katonák észreveszik, és a puskatussal halálra verik a kislányt."

Szörnyű a történet, de ez is bizonyítja, hogy Jézus mindent megér, testének egyetlen kis darabkája többet ér az életemnél is. Egyetlen kis darabkája meg tudja menteni az életem. Ma este egyetlen kérdés kell bennem motoszkáljon, hogy én rá merem-e bízni életemet Krisztusra.

Mikor Szentáldozáshoz járulunk, tulajdonképpen mindig azt tesszük, rábízzuk éltünket Krisztusra. Sokan azt gondoljuk, hogy amikor a Krisztus teste felhívásra, azt válaszoljuk, hogy Ámen, az egyfajta motorikus vallásos cselekedet, vagy köszönömöt jelent, nem – nem csak azt jelenti, hogy úgy legyen, hanem az Ámen annyit tesz, mint kimondom, hogy rábízom életemet Krisztusra. Ha nem lenne Krisztus, már halott lennék, ha nem lenne Krisztus elveszett lennék.

Tapasztaljuk azt is, hogy a különböző magukat kereszténynek nevező gyülekezetekben, van ilyen, hogy tanúságtétel. Olyankor ne legyen kisebbségi érzésünk, mert nekünk is megvan a mi tanúságtételünk. Az eucharisztia a mi tanúságtételünk. Minden hétköznapi vagy vasár-, és ünnepnapi szentmisén..., hiszen ha megbotlok a keresztény életben, ha valamit elrontok, minden nap megvan újra és újra az esélyem, hogy tanúságot tegyek, azaz eljöjjek szentmisére, áldozáshoz járuljak és megerősítsem a hitemet Krisztusban. Megvan az esélyem, hogy emlékeztessem magam, hogy Krisztus követője vagyok, nem csak egy részidő munkás az Ő imádatában. Nem egy rajongója vagyok Krisztusnak, hanem teljesen az övé, hogy Krisztus nem a divatott jelenti nekem, hanem az örök értéket.

pope-corpuschristi

Szentáldozáshoz járulni és kimondani, hogy Ámen azt kell, hogy jelentse, hogy életemet rábízom Krisztusra, hogy hozzá tartozom, és nincsenek feltételeim.

Ezt cselekedjük a Szentmisében, nem egy hamis imádatot mutatunk be, hanem azt, amelyet maga Isten rendelt és hagyott a számunkra. És ha én a szeretetre szeretettel akarok válaszolni, akkor merjek szentáldozáshoz járulni, és mikor kimondom az Ámen szót, akkor szívemben ez visszhangozzon: Uram rád bízom életem, feltétel nélkül rád bízom.

 Papp Márton, plébános, a lovagrend lelki vezetője

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Imáink. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting