Rendkívüli hírek!

Rendkívüli hírek: Nem terjed eléggé Jézus híre!

 

        Jézus híre egyszerre elterjedt Galilea egész vidékén, miután néhányan látták, hogy a tisztátalan lelkeknek parancsol, miután hallották az „új” tanítást, mégpedig hatalommal alátámasztva mindezt, miután hallhatták a tisztátalan lelkekkel való párbeszédét.

De mi Magyarhonban élünk. Magyarhonban, ahol annak terjed el azonnal a híre, ha valahol valaki valamilyen különadót akar bevezetni, ahol annak terjed el azonnal a híre, ha valahol messze tőlünk lelőnek, megkéselnek, felrobbantanak valamit, valakiket. S annak terjed el azonnal a híre, ha hosszú izgalmas hetek után valaki megnyer egy televíziós szuperprodukcióját, tehetségkutató versenyét.

Rossz hírek, jó hírek terjednek, terjengenek, csak mintha Jézus híre kullogna valahol a mindennapok hírdömpingje sorának végén. Jól van ez így? Vagy amúgy magyarosan erre is illik a régi mondás, miszerint „jó bornak nem kell cégér”?

 

kereszt biblia

 

Másképp ismerem Jézust. Másképp ismerem az Urat. Világosan megmondta: „Menjetek és hirdessétek…!” Párbeszédet folytatok Vele, hiszen imádkozó ember vagyok, s párbeszédünkben replikázok: „Menni? Hova, Jézus? Hirdetni? Mit, Jézus? Nem láttalak téged imaházban felolvasni, tanítani. Nem éreztem még, hogy hatalommal tanítanál, s nem úgy, mint az írástudók. Nem hallottalak még téged, Jézus, párbeszédet folytatni démonokkal, hogy megrendülve felfigyeltem volna rá. S nem tapasztaltam még, Jézus, hogy parancsolnál a tisztátalan lelkeknek és azok nagy kiáltással távoznának a fogva tartottakból. Ha megyek is Jézus, mert menni kell (látod mindig úton vagyok), de hírem sajnos nincs Rólad.”

S ekkor feleszmélek üveges tekintetemből, megfáradt, hírektől túltáplált európai-magyar létemből, s megrázom magam. S rádöbbenek. Akár férfiak vagyunk, akár nők, férjjel, férj nélkül, feleséggel, feleség nélkül, de ami közös: a világra van gondunk. (Holott talán már arra sincs, hogy férjünknek/feleségünknek tetsszünk…) Igen, a világra van gondom. S valójában az Úrra! Nos hát... Rá mégis kevés gondunk van. Hát hogy van ez Európa? Hogy van ez Magyarország? Alig lenne valaki, akinek gondja van az Úrra?

„Kit küldjek? Kit küldhetek?” Mély csönd. Lehorgasztott fejek, szemérmesen lesütött szemek, ujjaink zavart babrálása. S egyszer csak… Hátulról valaki fejét felemeli. Tekintete egyenesen előre szegeződik, feláll. „Engem küldj!” Valaki megérzi szíve mélyén a prófétaság karizmáját, melyet az Úr az ő szent népe (magyar népe) körében is bőkezűen osztogat. S a nép körében támadt új prófétának két kérdése van csupán Pásztora és pásztora felé: „Mi az üzenet? Hova menjek?” S ezzel élni kezd a Jó Hír: a Mennyek Országa elközelgett. Köztetek van.

Forrás: Magyar Kurír

Szent Antal - Isten kedves szentje

 

Szent Antal - Isten kedves szentje

 

Hatalmas csodatevő erődben bízva,
hozzád menekülök szükségeimben, testi-lelki bajaimban.

Szíved annyira lobogott Isten és felebarátaid szeretetének tüzétől,
hogy méltó voltál a szegénységben született kis Jézust karjaidon hordozni.

Azért fordulok hozzád teljes bizalommal, és kérlek,
légy közbenjáróm az édes Üdvözítőnél, hogy könyörüljön rajtam mostani szükségemben.

Nyerd meg hát számomra azt a kegyelmet, amelyért alázattal esedezek hozzád: hogy erősítsd meg lelkem és vezess a nekem rendelt úton.
Ha megsegítesz engem, ó, dicsőséges Szent Antal, akkor alamizsnát ajánlok fel a szegényeknek, akiket annyira szerettél a földön.

Ámen.

 

szent antal

Áldott Karácsonyt!

 

karacsonyi udvozle

 

Év végi hálaadás

ÉV VÉGI HÁLAADÁS!

            Fölséges és dicsőséges Isten, hálát adok ma Neked minden kegyelmi adományodért, mellyel a most véget érő esztendőben üdvösségemet munkáltad. Nemcsak az egészen nyilvánvaló jeleket köszönöm, hanem mindent, jót és rosszat egyaránt, mert minden mögött a Te szereteted van, és mindent felhasználsz azok javára, akik szeretnek Téged.
Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy élhetek, hogy tudhatok Rólad! Bocsásd meg nekem, hogy ebben az évben is oly sokszor hálátlanul elfeledtem megköszönni szereteted ajándékait, érzéketlenül elutasítottam közeledésedet, és a Te utad helyett az önzés, a bűn, a kárhozat útját választottam.
Az új esztendő kapujában a magam és az egész emberiség nyomorúságával állok Eléd: könyörülj ezen a békétlen világon! Áraszd ki békességedet a földre, és megtestesülésed szent titkának örömével vigasztald meg annak szegény, elkeseredett és ezért erőszakos lakóit. Bárcsak minden ember tudná, hogy egyedül Te vagy a jövője, Te vagy a reménye, Te vagy az egyetlen és utolsó lehetősége!
Készíts fel, Uram, mindarra, amit az új esztendőben tartogatsz számomra! Szeretném magam egészen átadni Neked. Foglald le egészen értelmemet, hogy állandóan a Te gondolataid birtokában legyek! Foglald le akaratomat, hogy ne akarjak mást, mint Téged és szent parancsaidat! Foglald le emlékezőtehetségemet és fantáziámat, foglald le szenvedélyeimet és vágyaimat, tudattalan világom általam sem ismert, ősi erőit! Foglald le testemet-lelkemet, emberi kapcsolataimat, munkámat és pihenésemet! Foglalj le egészen magadnak engem! Ámen.

Barsi Balázs, Ofm

BUEK 2015

Karácsonyi üzenet!

 

Karácsonyi üzenet

 

Az egyik legnagyobb teológust Karl Barth-ot megkérték, hogy tartson előadást egy egyetemen. Az előadás nagyon kihúzódott, az elődó és a hallgatók is kifáradtak. Éppen ezért az egyetem előljárója egyetlen egy kérdést intézett az előadóhoz. Azt szeretnénk megkérdezni öntől, hogy az összes teológiai meglátásai közül melyiket tartja legfontosabbnak?

A kérdés tökéletes volt, az egyetemisták írószerrel a kezükben készültek a több perces válasz lejegyzeteléséhez. Karl Barth becsukta szemét pár percig gondolkodott, kissé elmosolyodott és a követközőket mondta: „a legnagyobb teológiai meglátásom: Jézus szeret engem, tudom, mert a Szentírás ezt mondja.”

El kell, ismerjem, hogy Jézus evangéliuma, legjobb szerelmi történet, amely valaha íródott!

A szívemből kívánom, hogy mindegyikünk így olvassa. De sokszor találkozom, emberekkel, akik úgy olvassák a szentírást, mint egy szerződést. A szeretettel átítatott sorokban csak paragrafusokat látnak, hogy a jó kereszténynek mit szabad tennie és mit nem.

Éppen ezért vagyok hálás Istennek, hogy minden évben ünnepeljük karácsony ünnepét, ugyanis évről évre eszünkbe juttatja Isten, hogy ő nem könyvelő típus, ő nem vezet listát törvényszegéseinkről, őt nem érdekli a társadalomban betöltött státusunk. Ha Istent ezek a dolgok érdekelték volna, akkor biztosíthatlak benneteket, hogy Jézus Krisztus nem született volna olyan szerény és szegény körülmények között, ahogy Lukács evangélista bemutatja.

Nem? Karácsony a klasszikus szerelmi történet kezdete, minden megfelelő hozzávalóval: elfogultság, üldözés, kockázat és párkapcsolat.

Hasonló a mi éltünk is, hiszen mindannyiunk életében megvannak a pontok, hogy életünk egy szerelmi történetté váljon. Mikor kisgyerek voltam emlékszem, megkérdeztem magamtól, hogy mi lett volna, ha más szülőkhöz születek, vagy más földrészen? De ekkor sohasem ismertem volna meg azt a szülői szeretetet, amelyet szüleimtől kaptam.

Mi lett volna, ha más barátaim lennének, mint most vannak? Talán nem kapnék ennyi szeretetet töllük.

Ha más egyetemet végzek, ha kétkezű szakmát választok, akkor mi lenne az én életemmel? A válaszom, az, hogy nagyon sok értékes embert nélkülöznék, nem tapasztaltam volna meg az őszinte szeretetet és nem lennék ennyire boldog.

Be kell, ismerjem, hogy Karácsony az utak kereszteződése. Karácsony az ahol Krisztus útja keresztezi az emberiség útját. Karácsony a mi legelső igazi találkozásunk Istennel, azzal az Istennel, aki őszintén vágyott ránk. Hiszem, ha nem lenne karácsony, Krisztus születése, akkor sohasem tapasztalhattuk volna meg Isten irántunk érzett szeretetét.

Mária és József, távol az otthonuktól egy birodalmi rendelet miatt, ahol a paraszt lányka életet hoz a világra, szerény körülmények között. Nem volt harsonaszó, sem királyi küldöttség, csak egyszerüen lefektették az újszülötet, gyönyörködtek az arcába, hallgatták kis szuszogását, ahogy egy anya teszi ezt újszülött gyermekével. Itt nem volt egyébb, mint őszinte tiszta szeretet.

Az igazi szeretet elfogadja a szeretettet olyannak amilyen. Isten úgy döntött, hogy szeret minket, pontosan azért amilyenek vagyunk, emberek, nem azért, mert nemesi vérvonal sarjai vagyunk, vagy, mert előnyös az, ha szeret bennünket, nem a társadalomban elfoglalt helyünk miatt. Máriának és Józsefnek sem volt semmijük csupán emberi mivoltuk.

 

christmas

 

Isten türelmesen várt, hogy az Jézus megszülethessen, aki megtestesítette azt az óriási szeretetet, amelyet Isten érez irántunk, nem egy ideig, nem csak akkor, amikor megfelelő, hanem minden lépésünkben, minden lélegzetvételünkkor, minden egyes nap. A szeretetnek ezt a születését ünnepeljük ma éjszaka!

Ki gondolta volna, hogy az isteni és az emberi találkozás egy kis poros judeai faluban fog megtörténni, amit Betlehemnek hívnak. Ki gondolta volna akkor, hogy ott és akkor, egy olyan gyermek születik, aki telve lesz Isten szeretetével és irgalmával és, ezrek és ezrek fogják őt követni, mert benne találkoztak Istennel.

Ez az az éjszka, amikor Isten egy szerelmes levelet küld számunkra. Ez az az éjszaka, amikor Betlehem kis városában Isten és az emberiség egybekel, mint menyasszony és vőlegény az esküvőjük napján.

Ahogy Jézus növekedet és tanított úgy nőtt, ami felismerésünk is Isten irántunk érzett szeretetéről. Jézusban felmismerjük azt, hogy Isten szeretete nem kíván tökéletességet, hogy a megbocsájtás nem elútasítás és diszkrimináció és hogy a feltétel nélküli valóban azt jelenti, és Isten szeretete teljes és állandó.

Ma este mindegyikünket Istennek ez a szeretete öleli át, amelytől sem halál, sem élet, sem hatalmasságok, sem jelen vagy eljövendő, sem erő, sem magasság, sem mélység, sem bármilyen más dolog nem képes elválasztani bennünket.

Sokszor beszélünk békéről, a közösségünkbe, a családunkba, a világba, de a békének nem odakint kell elkezdődnie, hanem külön külön mindannyiunk szívében. A béke ott kezdődik, amikor felismerem, hogy Isten szeret engem és elfogad, ennyi és nem több. A béke karácsony éjszaka kezdődik!

Tudom, hogy karácsony az érzelmek ünnepe is, ilyenkor feltörnek belőlünk az elfolytott érzések, főleg a fájó emlékek, mert elvesztettünk valakit, mert valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Igazat adok mindanyiotoknak, de tudnotok kell, hogy karácsony nélkül az életet elviselhetetlenné válna.

Kijelentésemet egy történettel támasztom alá. Egyik alkalommal, a pásztorjátékot rendeztünk a fiatalokkal. A jászolban fekvő kisdedet egy polyába csavart égő villanykörte jelképezte, amely távolról úgy nézett ki, mint a kisded és a jászolból áradó fényesség. Minden renden zajoltt az előadáson egészen a pásztorok látogatásáig, amikor is az egyik pásztor odasugta a Józsefet játszó fiunak, hogy: „Józsi ezt a nagy cigit mikor oltod ki”. Ő súgni karta, de kicsit hangosra sikeredett, persze mindenki nevetésbe tört ki, legalább negyed óra kellett, hogy összeszedjük magunkat és befejezzük a pásztorjátékot.

Minden darabokra hullott, akkor, mindenki elmozdult, az egyetlen dolog, ami nem mozdult el a helyéről az a jászolban levő bepólyált villanykörte volt, a nevetés, a zürzavar alatt sem hagyta abba a ragyogást.

A jászolban fekvő kisded az én világom világossága, még akkor is, amikor az életemben sokminden elmozdul, vagy zűrzavar támad, mert abban a kisdedben az Isten és az ember találkoznak. A karácsony éjszakáján megszülető Jézus Krisztus a jele, Istennek kezdettől fogva irántunk érzet, végtelen szeretetének.

Karácsony az élő igérete annak, hogy soha nem vagyunk egyedül, magunkra hagyva. Nem számít, hogy hol tartunk az életünkben, nem számít, hogy milyenek a körülményeink, hogy szerencsések, vagy szerencsétlenek vagyunk Isten a tökéletes szerető eláraszt szeretetével az idők végezetéig.

Egy olyan szeretet, amely soha nem szűnik meg ragyogni.

T. Papp Márton, a lovagrend lelki vezetője

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Imáink. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting