Jócselekedetekkel várjuk Jézust

Jócselekedetekkel várjuk Jézust

 

Idén november 29-én veszi kezdetét az advent, amely a karácsonyra való lelki felkészülés négy héten át tartó időszaka.

 

advent2

 

Jézus születésének ünnepére az erre az időszakra jellemző katolikus szertartásokkal és szokásokkal készülünk, melynek része a böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedetek.

Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, ekkor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak. A következő században ez a várakozás átalakult: lelkileg a keresztények már a karácsonyra, Krisztus megszületésének ünnepére készültek, az ünnepet megelőző hat héten keresztül. Ebből rövidült le a négy vasárnapot átívelő adventi időszak.

A hagyományos adventi koszorú – melyet három lila és egy rózsaszín gyertya díszít –, a közös karácsonyvárást segíti. A koszorút nemcsak a templomban, hanem a családokban és más közösségekben is elkészítik. A gyertyák színe szimbolikus jelentőséggel bír: a lila a bűnbánatra, a rózsaszín az örömre utal.

A legjellegzetesebb adventi liturgia a napfelkelte előtt tartott hajnali „angyali mise”, a roráté – ez a Szűzanyával való várakozás népi megnyilvánulása.

Az adventi időszakban a templomi oltárokat nem díszítik virággal, az orgona csak az énekek kíséretére szorítkozik, a miséző pap violaszínű miseruhát ölt.

Az advent egyik kedvelt szokása még a keresztény családok közös Szent Család-járása. Ennek során egy kisebb közösség tagjai vagy több család gyűlnek össze hétről hétre más otthonban a Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló kép előtt, hogy együtt imádkozzanak.

Az adventi előkészület során a böjtölés és bűnbánat mellett tettekben megnyilvánuló jócselekedetekkel is készülünk az ünnepre. Ebben az időszakban még inkább figyelünk a körülöttünk élő elesettekre. A hétköznapi jótettek mellett a karitászszervezetek akcióihoz csatlakozva is segíthetünk a rászorulókon.

"Magyar kurír"

Eucharisztia és Oltáriszentség

Eucharisztia és Oltáriszentség

 

Az Oltáriszentség, maga Krisztus. Nem olyan mint Krisztus, hanem maga Krisztus. Nem én mondom ezt a pap, hanem maga Krisztus mondja, hogy ez az én testem, ez az én vérem. Mikor azt mondom, hogy találkozom az Oltáriszentséggel, akkor magával Krisztussal találkozom. Mennyire tudtam, tudom ezt a találkozást megélni, jól felhasználni, táplálkozni belőle? Mennyire tudtam én ebben a találkozásban jelen lenni, őszintén beszélgetni Krisztussal?

Oltáriszentség nélkül az életünk olyan, mint a mai modern kenyerek, ételek. Tele vannak olyan betűkkel és szerekkel, amelyek segítségével tetszetős az adott termék, megtölti a gyomrot, de nem táplál. Felfúj, telítettség érzését kelti, de nem táplál.

A hitét gyakorló keresztény, aki nem él az Oltáriszentséggel, az is ilyen állapotba kerül, fel lesz fújva, tele fogja érezni magát, de belül a lelkében nem lesz semmi tápláló. Külsőre lehetünk szépek, de mit sem érünk, ha belül mihasznák vagyunk.

Eucharist 5

Krisztus azt mondja, hogy ez az én testem, nem azt mondja, hogy a kenyér olyan mint az én testem, hanem hogy ez az..., nézzétek. Szerintem egyikünk sem szereti azt az állapotot, amikor úgy érzi, hogy jól van lakva, de közben nincs a gyomrában, az életében semmi tápláló. Nem hiszem, hogy valamelyikünk is így, be szeretné magát csapni. Pedig sokszor megtesszük, eleget teszünk a vallásunk kötelezettségeinek (ami jó dolog), de közben Krisztust nem hordjuk a szívünkben. (na ez már kevésbé jó, a Szentlélek templomai vagyunk, csak sokszor lélek nélkül)

Ma mit csináltunk egész nap? Imádtuk Krisztust, imádtuk az Istent. Mit teszünk a Szentmisében, szintén imádjuk az Istent. Gondolom senki sem szeretne egy hamis, e- betűkön alapuló Istent imádni? Azt szeretnénk, hogy az Oltáriszentség, tápláljon, töltsön el bennünket. Ha ezt szeretnénk Istentől, akkor mi miért érjük be kevesebbel? Miért elégszünk meg kevesebbel, mint amennyit Isten akar adni nekünk? Mondhatnánk védekezésképp, hogy hát nem tudjuk, hogy kell imádni Istent. A válasz egyszerű, maga az Úr Jézus mondta: ez az én testem, ez az én vérem..., cselekedjétek ezt az én emlékezetemre. Isten azt mondta ez által, hogy azt akarom, hogy így imádjatok engem. Nem kell a hamis áldozat, a képmutató imádság, a megjátszott vallásosság. Így imádjatok engem, hogy magatokhoz vesztek, hogy „meg esztek” engem..., akkor imádtok engemet, ha testetek, életetek részévé tesztek engem.

Jn. 6:35: "én vagyok az élet kenyere", maga Jézus mondja, "aki ebből eszik nem hal meg". Milyen nehéz nekünk ezt elhinni, most mondjátok, hogy á dehogy, hiszen hisszük, azok a tanítványok akik Jézussal voltak megbotránkoznak, sokkolja őket a hír, hogy Jézus a saját testét akarja adni nekik eledelül. Ki is mondják: Kemény beszéd. Ki hallgatja? És vannak akik elmennek, és többé nem térnek vissza. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus saját testét adja eledelül, nem olyan valamit ad, ami olyan mint, hanem valóságosan a saját testét. Én eltudom-e ezt fogadni?

Mintha ezt sugallná, hogy itt van, látjátok ez a sok ember, akik mindent elhagytak értem, de az Eucharisztiát nem tudják elfogadni.( Itt van az a sok ember aki, ma egész nap imádott engem, de engem el-, be tud-e fogadni?) Akik nem akarják az Eucharisztiát, azok Krisztust nem akarják befogadni. Akármelyik más keresztény, vagy nem keresztény gyülekezet lehet tetszetősebb, jobb az éneklésben, jobb a prédikációban, de ha nincs Eucharisztia, akkor semmijük sincs.

És Jézus nem kiabál azok után, akik elhagyják akkor őt, nem mondja azt nekik, hogy bocsi, bocsi, nem így akartam mondani. Fiúk, ha visszajöttök, akkor megváltoztatom a mondanivalómat, hanem az apostolokhoz a 12-höz fordul, és megkérdezi, ahogy ma tőlünk is… Ti is el akartok menni? És mintha a kérdésben benne lenne a válasz is, akkor ott az ajtó. Egyszerű és világos Jézus kijelentése, ha nem akarjátok ezt, nem akartok engem, ha nem akarjátok az Oltáriszentséget, nem akartok engem.

És Péter menti a helyzetet...Péter a kezdő, a tanítvány, nem ért ő sem többet Jézus beszédéből, mint azok akik elhagyják őt, de válaszol. Nem azt válaszolja, hogy, hát persze Mester ez a transzubsztanciáció – ahol a színek megmaradnak, de a lényeg megváltozik – nem, nem ezt mondja, hanem, Uram kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Valójában Péter azt mondja, hogy nem tudom Mester, hogy amit mondtál, hogy fogod véghezvinni – de ha te nem vagy, akkor én nem lennék, de ha te nem vagy, akkor hova mennék.

Eucharist

(Egy katolikus és protestáns vitát folytatott arról, hogy csak látszólag van jelen Krisztus, az Oltáriszentségben, vagy teljesen. A katolikus így érvelt, te barátom azt mondod, hogy ez nem Krisztus teste és vére csak látszólag, Jézus pedig azt mondta, ez az én testem és ez az én vérem. Most légy őszinte, te az én helyemben, most kinek hinnél?)

Péter is azt mondta, fogalmam sincs, hogy fogod csinálni, de bízom benned. Az utolsó vacsora óta minden cselekedetünknek ez a központja, az Oltáriszentség. Az ősegyházban, mindenki hitte, hogy ami az oltáron történik, az maga Jézus Krisztus. Nem kellett megmagyarázni, nem volt kérdéses. Ma sem szabadna kérdéses legyen, a Szentírásban, akik Isten helyett az aranyborjút imádták, azok alatt megnyilott a föld és elnyelte őket. Ha az egyház immár két ezer éve rossz, hamis imádásról tett volna tanúságot, akkor történnie kellett volna eddig valaminek, hiszen Isten a hamis imádatot nem szereti.

Az Oltáriszentség imádata, magunkhoz vétele mindent megér, még az életünk feláldozását is.

Kommunista Kína:

-         "Elzárják a papot, feldúlják a templomot, az Oltáriszentséget kiszórják a földre. A pap látja, de nem tehet semmit, térdre esik és imádja az Oltáriszentséget. Egy 12 éves kislány látja mindezt, és minden éjszaka visszalopózik a templom elé, és a földről a nyelve segítségével, magához vesz egy darabot Krisztus testéből. A pap látja, hogy a kislány újra – újra visszajár, minden este. Tudja, hogy kb. 11 – 12 konszakrált ostya volt a szentségtartóba. És amikor a kislány utolsó este is visszatér, véletlenül zajt csap, a katonák észreveszik, és a puskatussal halálra verik a kislányt."

Szörnyű a történet, de ez is bizonyítja, hogy Jézus mindent megér, testének egyetlen kis darabkája többet ér az életemnél is. Egyetlen kis darabkája meg tudja menteni az életem. Ma este egyetlen kérdés kell bennem motoszkáljon, hogy én rá merem-e bízni életemet Krisztusra.

Mikor Szentáldozáshoz járulunk, tulajdonképpen mindig azt tesszük, rábízzuk éltünket Krisztusra. Sokan azt gondoljuk, hogy amikor a Krisztus teste felhívásra, azt válaszoljuk, hogy Ámen, az egyfajta motorikus vallásos cselekedet, vagy köszönömöt jelent, nem – nem csak azt jelenti, hogy úgy legyen, hanem az Ámen annyit tesz, mint kimondom, hogy rábízom életemet Krisztusra. Ha nem lenne Krisztus, már halott lennék, ha nem lenne Krisztus elveszett lennék.

Tapasztaljuk azt is, hogy a különböző magukat kereszténynek nevező gyülekezetekben, van ilyen, hogy tanúságtétel. Olyankor ne legyen kisebbségi érzésünk, mert nekünk is megvan a mi tanúságtételünk. Az eucharisztia a mi tanúságtételünk. Minden hétköznapi vagy vasár-, és ünnepnapi szentmisén..., hiszen ha megbotlok a keresztény életben, ha valamit elrontok, minden nap megvan újra és újra az esélyem, hogy tanúságot tegyek, azaz eljöjjek szentmisére, áldozáshoz járuljak és megerősítsem a hitemet Krisztusban. Megvan az esélyem, hogy emlékeztessem magam, hogy Krisztus követője vagyok, nem csak egy részidő munkás az Ő imádatában. Nem egy rajongója vagyok Krisztusnak, hanem teljesen az övé, hogy Krisztus nem a divatott jelenti nekem, hanem az örök értéket.

pope-corpuschristi

Szentáldozáshoz járulni és kimondani, hogy Ámen azt kell, hogy jelentse, hogy életemet rábízom Krisztusra, hogy hozzá tartozom, és nincsenek feltételeim.

Ezt cselekedjük a Szentmisében, nem egy hamis imádatot mutatunk be, hanem azt, amelyet maga Isten rendelt és hagyott a számunkra. És ha én a szeretetre szeretettel akarok válaszolni, akkor merjek szentáldozáshoz járulni, és mikor kimondom az Ámen szót, akkor szívemben ez visszhangozzon: Uram rád bízom életem, feltétel nélkül rád bízom.

 Papp Márton, plébános, a lovagrend lelki vezetője

„A sátán gyűlöli a családot”

„A sátán gyűlöli a családot” – egy amerikai exorcista tapasztalatai

 

Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom csinálni – mondta a CNA-nak nyilatkozva a középkorú pap, akinek exorcista „pályafutása” tizenöt éve – röviddel azután, hogy pappá szentelték –, egy szentmise bemutatása közben kezdődött.

rosary2

„A szent Vér átváltoztatásának pillanatában azt kértem az Úrtól, árassza szent Vérét a fiatalokra, és segítse azokat a fiúkat, akiknek papi hivatást szán.” Abban a pillanatban egy tizenhárom év körüli fiú „hátrazuhant és morogni kezdett. Erre nem számítottam” – mondta az amerikai pap, aki a kérdések özönétől tartva inkább névtelenül kívánt nyilatkozni a katolikus hírügynökségnek.

A papot püspöke küldte „gyakorlatra” a Római Egyházmegye hat, hivatalosan megbízott exorcistája mellé, miután az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2010 novemberében úgy határozott, jelentősen növelni kívánja exorcistái számát (amely ma ötven körül lehet a kontinensnyi országban). Azóta naponta három exorcizmuson vesz részt.    

Akikkel találkozunk – mondja –, bukott angyalok, akik jónak lettek teremtve. Az egyházatyák, köztük Szent Jeromos és Szent Ágoston, úgy vélték, ezek az angyalok azért lázadtak fel, mert Isten feltárta előttük a megtestesülés tervét, s ők nem tudták elfogadni, hogy Isten, a tiszta, végtelen szellem emberré legyen. Ezért izgatja őket annyira az ember testi mivolta, és ezért igyekeznek neki szenvedést okozni.

Angyali tudásuk alapján – teszi hozzá – a gonosz lelkek tudják, hogy Isten csak azért engedi sátáni működésüket, hogy az 'engesztelő szenvedés' által üdvösségre vezesse az embereket. Akik így szenvednek, azáltal lesznek szentté, hogy felajánlják áldozataikat, amelyeket Isten elfogad és áldássá tesz az Egyház javára világszerte. Amikor erre emlékeztetjük a gonoszt, őrjöng, mert tudja, hogy veszít. Ezért amíg teheti, minél többet meg akar szerezni. Ha nem tudja megkaparintani a lelküket, legalább az életüket igyekszik pokollá tenni.

„A gonosz lélek általában már a szertartás elején megnyilatkozik a szenvedő emberben, akinek viselkedése erőszakossá válik, arca vagy hangja elváltozik. A gonosz igyekszik félelmet kelteni, de ezzel nem kell foglalkozni. Több kérdést szoktam föltenni neki, pl. hogy mi a neve, mert meggyengíti, ha a nevét is kimondjuk, amikor parancsolunk neki.” Miután elárulta a nevét, a pap megparancsolja, hogy távozzék. Olykor azt is megkérdezi, mikor fog távozni. „Erre, mintha betanulták volna, mind azt feleli: Soha! – Pedig egyszer igenis távozni fognak!” – jegyzi meg a leendő exorcista.

Hozzáteszi, hogy néha be lehet dobni egy-két dolgot csak azért, hogy megalázkodásra késztessük: segítségül lehet hívni szenteket, őrangyalokat vagy akitől a legjobban retteg: a Szűzanyát. Ettől egészen másként kezd viselkedni. A végén sokszor dühös, agresszív kitörésekben nyilatkozik meg; ilyenkor habzik a megszállott ember szája. Ha átok törik meg, az illető az átok során használt tárgyakat kezd kihányni. „Nem valami kellemes látvány, de ilyenkor tudom, hogy hatásos, amit teszünk.”

szuzanya

Az amerikai pap szerint a démoni befolyás oka minden esetben más, ám van egy közös vonás: az érintettek „súlyos sebeket kaptak életük során, elsősorban a családban. Olyan esetekre gondolok, amikor a szülők nagyon rossz döntések – házastársi hűtlenség, abortusz vagy más, családromboló cselekedetek – által beengedték otthonukba a gonoszt. A család: ikon. A család a Szentháromság képmása, ezért a gonosz gyűlöli a családot.”

„Magyar Kurír”

Szent II. János Pál pápa

Szent II. János Pál pápa

 

janos pal3

 

Ferenc pápa tavaly április 27-én szentté avatta II. János Pál pápát. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, október 22-én.

 

Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án Lengyelországban, a Krakkótól 50 kilométerre fekvő kisvárosban, Wadowicében.

Korán árvaságra jutott: édesanyja, Emilia Kaczorowska 1929-ben halt meg. Bátyját, Edmundot, aki orvos volt, 1932-ben, édesapját pedig 1941-ben veszítette el.

1938-ben beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, melyet Lengyelország náci megszállása alatt bezártak. Karol először egy kőfejtőben, majd a Solvay vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben elkezdte tanulmányait az Adam Stefan Sapieha bíboros irányítása alatt álló, krakkói illegalitásban működő szemináriumban. Ebben az időben tagja volt egy szintén földalatti színháznak is.

1946. november 1-jén szentelte pappá Sapieha bíboros Krakkóban. Nem sokkal később Rómába küldték, ahol a francia domonkos szerzetes, Garrigou-Lagrange irányítása alatt tanult. A teológiai doktorátust 1948-ban szerezte meg. Disszertációját A hit értelmezése Keresztes Szent János szerint címmel írta. Tanulmányai időszakában a lengyel emigránsok lelkigondozásával töltötte a nyarakat Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában.

1948-ban visszatért Lengyelországba és különböző krakkói plébániákon, illetve egyetemi lelkészként szolgált. 1951-től folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait, majd az erkölcsteológia és az etika professzora lett a krakkói szemináriumban és a lublini egyetem teológiai karán.

1958. július 4-én XII. Pius pápa krakkói segédpüspöknek nevezte ki. Püspökké szentelésére szeptember 28-án került sor a krakkói Wawel székesegyházban. Püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd). 1964 januárjában VI. Pál pápa kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 26-án bíborossá kreálta.

Karol Wojtyła részt vett a II. vatikáni zsinaton, és fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában.

I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.

janos pal2

II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.

Az egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az Örök Város szinte összes plébániáját meglátogatta. Kétszer látogatott Magyarországra: 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6–7-én.

Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A szerdai általános kihallgatásokon több mint 17 millió ember vett részt pápasága alatt. A 2000-ben tartott nagy jubileumi évben több mint 8 millió zarándok érkezett Rómába.

Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.

A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, Lisieux-i Szent Terézt az egyház doktorává avatta. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.

A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.

II. János Pál pápaságának meghatározó momentuma volt a más vallásokkal való párbeszéd. A világvallások vezetői több alkalommal találkoztak Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért.

Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához. 

II. János Pál pápa vezette át az egyházat a harmadik évezredbe.

2005. április 2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Azokban a napokban zarándokok millió érkeztek Rómába. Temetésére április 8-án került sor.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá, és ünnepét október 22. napjára jelölte ki.

2013 júliusában Ferenc pápa aláírta a szentté avatáshoz szükséges dokumentumot, majd 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján XXIII. János pápával együtt szentté avatta II. János Pál pápát.

janos pal

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Vatican.va / Új Ember / Magyar Kurír

Emlékezés Lóczi Gyulára

Ha meghal a véges, végtelenné válik,

ha elpusztul a ma, jön az örök holnap.

Véget ér a lét, amely szürke elődje

az örök életnek, az áldott valónak.

Lovag Zárug László

 

 Valahová mindig érkezünk...

 

Krisztusban szeretett gyászoló Lovagtársaim!

 

Soraimmal emlékezni szeretnék lovagjelöltünkre, Lóczi Gyulára. A kis, mosolygós, tenni vágyó barátunkra.

A jelölti beszélgetés alkalmával, több órát töltöttünk a plébániai ebédlő csendjében, sok minden szóba került, család, barátok, munka, lovagrend és közös tervek. Jó érzés volt vele beszélgetni, hallgatni élettapasztalatát, amelyet alázattal osztott meg velem. Úgy csüngtem ajkán, néha szótlanul, és éreztem önmagamban, hogy Isten újra egy értékes emberrel áldott meg, engem és a lovagrendet is.

Mosollyal az arcomon próbáltam, eloszlatni kételyeit és aggályait azzal kapcsolatosan, hogy ő vajon meg tud-e felelni a lovagi élet elvárásainak.

Újra éreztem azt, hogy nekem lenne mit tanulnom tőle és nem fordítva. Izgatott volt, kicsinek érezte magát a feladathoz, de a szívében ott égett a tűz. Az a tűz, amely nem perzsel, nem éget, hanem másokért lobog. Gyula szívében ott volt a tenni akarás tüze, élete utolsó pillanatáig.

Tervezgettünk, hogy miben tudna segíteni, hogy látja ő a helyét a Lovagrendünkben. Öröm volt a lelkemben, mikor láttam, hogy szeme lassan – lassan megtelik csillogással. Abban a pillanatban tudtam, megtalálta és megértette. Megértette, hogy szükségünk van egymásra és azt is megtalálta, hogy miben tud ő a mi kis lovagi közösségünk segítségére lenni.

Láttam rajta, hogy nyugodt és boldog. Ezzel a lelkesedéssel, ültünk le ebédelni. Tudom, hogy ez a lelkesedés van most is benne, amikor a földi asztaltól, átült a Mennyei Atya asztalához.

 

Krisztusban szeretett gyászoló Lovagtársaim!

Barátaim! Gyula jelöltünk vidám ember volt, aki mindig szerette élni az életet, megélni minden egyes pillanatát. Jézus szavaival élve ezt az életérzést talán így tudnám érzékeltetni: „Mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. (Jn 13. 1b.)”

Szerette a családját, feleségét és gyermekeit. Isten iránti hálával és alázattal beszélt róluk. Ez az alázat, akkor is megmaradt mikor önmagáról és munkájáról beszélt.

Minket is szeretett, hiszen ez a szeretet késztette őt arra, hogy útra keljen és velünk ünnepeljen a Szűz Anya lábánál. Ez a Krisztusban gyökerező szeretet, szőtte át egész életét, munkásságát. Ez a szeretet volt élete és ez lett – tragikus körülmények közt – az örök jutalma is.

 

gyula

 

 

Tudom, emberileg nehéz elfogadni az események sorát, de a vigaszt és erőt, abban a két személyben kell keresnünk, akik Gyula életének is központi rúgói voltak, Jézus Krisztusban és a fájdalmainkat enyhítő Boldogságos Szűz Anyában.

Hiszem, hogy a magasság elérésére bátorság kell, az embernek le kell győznie önmagát, és Gyula képes volt erre. Legyőzte a halált és velünk ünnepelt és imádkozott a Csíksomlyó hegyén a Szűz Anya lábánál. Most már egy másik ország tagja, ahol nincs fájdalom és gyász, de hiszem, hogy a hegyről hazatérve, mindannyian vittünk szívünkbe egy kis Lóczi Gyulát.

 

Krisztusban szeretett gyászoló Lovagtársaim!

“ Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.(Jn 13. 15.)”

Igen úgy érzem példát adott nekünk, hitről, kötelesség tudatról, szeretetről, lovagi viselkedésről, önfeláldozásról.

Ő volt az, aki arra a kérésemre, hogy lovagként, de jelöltként is legalább két, háromszor kell jönni Erdélyi rendezvényekre, ezt válaszolta “ A magyarországi lovagokat nem kell kímélni, hogy távol vannak. Osszák be idejüket és többször is el tudnak jönni Erdélybe”. Számomra ezek a válaszok jelentették azt, hogy ismét követ találtunk, “szegletkövet”, melyre lehet építkezni.

Tetszett, hogy nem nehézségeit sorolta (biztos voltam benne, hogy vannak azok is), hanem a cselekvés módozatát latolgatta, hogy hogyan? És mikor. Nála ez azt jelentette, hogy itt és most.

Köszönöm ezt neked Gyula. Köszönöm, hogy rövid ismeretségünk alatt megmutattad, milyennek kell lennünk nekünk, Lovagoknak. Fizessen neked Isten az örök boldogsággal.

Záró gondolatként a következő Jézusi mondatot idézem: “Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13. 35)

A Gyulával való bensőséges kapcsolatom fényében ma ezt így fogalmaznám meg: arról fogja megtudni mindenki, hogy mit jelentettél nekünk, hogy mindazt, amit tanulhattunk tőled és mindazt, amire tanítottál visszatükrözzük életünkkel.

Kedves barátunk, Lóczi Gyula, elindultál és haza érkeztél. Ne feledd azonban, hogy ott is küldetésed van, közbenjárni azokért, akik itt harcoljuk életünk harcait. Amikor meg úgy látod, hogy nem bírjuk keresztjeink súlyát, küld huncut mosolyod, hogy tudjuk te ott is velünk vagy.

T. Papp Márton, plébános, a lovagrend lelki vezetője

 

gyula3

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Imáink. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting