Szobor Gábor atya emlékére

 
Szoborszentelés Kovásznán
 
 
Újból híveire tekint néhai Kovács Gábor címzetes esperes, kovásznai plébános (1944, Farkaslaka–2016, Kovászna). A „kicsi magyar közössége” által oly nagyon szeretett és megbecsült Gábor atyának a katolikus templom kertjében állított mellszobra vigyázza tovább nyáját, nemzetét. A szobrot szombat délután Tamás József püspök, a magyar felekezetek vezetői, hívei közméltóságok jelenlétében leplezték le.
 
Kovács Gabor szobor
 
           A jelenlévőket Péter Arthur kovásznai plébános köszöntötte, majd a mellszobor leleplezése következett. Kovács Gábor kovásznai munkásságát Tamás József püspök, az egykori osztálytárs méltatta. Farkaslakán van egy megálló a Tamási-emlékműnél. De nem mindig ezért áll meg ott, azért is, mert a közeli temetőben van eltemetve Kovács Gábor. Szeretet és ragaszkodás vette körül földi életében, most szoborba öntve jelenik meg, hogy idézze mindazt, amit a közösségért tett, mert sok mindent meg lehet csodálni munkásságából. Nehéz időkben kőből, fából épített plébániát, ravatalozót, templomot javíttatott, de építette a lelkek templomát is. Maradjon közöttünk Gábor testvérünk, emlékét őrizze a mellszobor – hangoztatta a püspök.
A mellszobor megáldása, a miatyánk és üdvözlégy elimádkozása után Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese, a kovásznai belvárosi református egyházközség lelkésze szólt a jelenlévőkhöz. Nagyon sokszor voltak együtt az utóbbi 15 esztendőben, de sohasem gondolta volna, hogy „az én maroknyi népemmel együtt” rá fogunk emlékezni. Kovászna népe méltán lehet hálás, hogy a Fennvaló ilyen plébánossal áldotta meg. A szoborral állítottak emléket neki, de hitvallása, munkássága követésével is emlékezni kell rá – mondta az esperes.
Gyerő József polgármester beszédé­ben hangoztatta: kell hogy legyenek vezéregyéniségeink, akik munkásságuk által a közösség példaképeivé válhatnak. Ma a teljes kovásznai magyar közösség ilyen példaképe néhai Kovács Gábor plébános – szögezte le a városvezető.
Gyerő a kovásznai unitáriusok nevében is tiszteletét fejezte ki az elhunyt iránt – utalva arra, hogy az ökumenizmust valló plébános sokat segítette közösségét.
Az ünnepség zárómozzanataként a katolikus egyházközség kórusa Kercsó Ferenc kántor vezényletével A lévita énekel című művet adta elő. Énekük alatt a jelenlévők virágokkal, koszorúkkal tisztelegtek Gábor atya előtt. A leleplezést szentmise, majd Mária-áhítat követte.
Gábor atya szobrának állítását a katolikus közösség kezdeményezte, a munkában részt vállalt a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartománya is. Jánó Árpád kormányzó érdeklődésünkre lovagi szerénységgel mondta el, miért: az atya 41 éves munkásságának emlékére. Kovács Gábor pirogránit mellszobrát az elhunyt jó ismerője, barátja, a dombóvári Varga Gábor alkotta.
A mellszobor körüli történéseket megelőzően a közösség keresztutat végzett A magzat keresztútja emlékparkban, ugyanott szabadtéri oltár és kápolna szentelésére is sor került.
 
Bokor Gábor

Szent László szobor Imecsfalván

 
KETTŐS ÜNNEP IMECSFALVÁN
 
 
 
          Kettős ünnepet ült a kis orbaiszéki, többségében római katolikus település szombaton. Egyrészt a Kisboldogasszonynak szentelt templomban megtartották az éves búcsús szentmisét, hisz szeptember 8-át Szűz Mária születésnapjaként tartja számon az egyház. Másrészt a Szent László-emlékévben (a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. éve) Szent László-mellszobrot avattak a templomkertben. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Tamás József segédpüspök volt, ő szentelte fel a frissen leleplezett szobrot, a dombóvári Varga Gábor pirogránit alkotását, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend adományát.
 
szent laszlo imecs

        Tamás József segédpüspök szentbeszédében elmondta, a liturgia három földi születést tart számon: a Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és a Szűzanyáét. Mária születésnapjára illik ajándékot adni, és boncolgatta, mi lehet a legmegfelelőbb. A legjobb és legszebb ajándék, amit adhatunk, ragaszkodásunk, szeretetünk, köszönetünk kifejezésre juttatása. Erre szükség van most, amikor a gonosz egyre inkább próbál elszakítani bennünket Istentől.
A szentáldozat bemutatása után Papp Márton imecsfalvi plébános köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a búcsús ünnep széppé tételéhez, valamint a szoborállításhoz. Bejelentette, hétfőn elkezdik a templomban a felújítási munkálatokat. Ér­deklődésünkre utóbb elmondta, a megyei tanács által kiírt pályázatból restaurálják a főoltárt és két mellékoltárt, valamint a szószéket.
A templomi szolgálat, amelyen részt vett a környékbeli katolikus papság, valamint az adományozó lovagrend orbai­széki tagsága, a pápai és magyar himnusz eléneklésével ért véget.
A templomkertben a mellszobrot Jánó Árpád, a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend Márton Áron Tartományának kormányzója és Papp Márton, a lovagrend priorja, helybeli plébános leplezte le, majd Tamás József segédpüspök szentelte meg. A főpap kifejtette: a nagy király uralkodása sorsdöntő volt népünk életében, hisz kivezette a magyarságot a vészből, megmentette a külső ellenségektől. Hatása népe körében az idő folyamán egyre népszerűbbé tette. A szobor a mindennapi életben olyan jelképpé válik, amely nagy királyunk követésére buzdít. Arra, hogy mi is szellemi és lelki gyepűinken iskoláinkat és templomainkat megvédjük, legyőzzük a ránk törő veszedelmeket, amelyek le akarnak zülleszteni, el akarnak üldözni szülőföldünkről. Végül azzal a buzdítással zárta beszédét, hogy Szent László példáját követve cselekedjünk Istenért és közösségünkért, és áldást kért a szoborra és népünkre.
A kettős ünnepen közreműködött a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-templom kórusa Gergely Gábor kántor vezetésével, valamint szavalattal Haraly Henrietta. Az ünnepség lejártával a szobrot megkoszorúzta az imecsfalvi származású, a településről több mint fél évszázada elkerült Vitos Márton, az egykori tanító fia.
 
Szekeres Attila (Háromszék)

Búcsú Kovács Gábortól - Búcsúztató prédikáció

 

Búcsú Kovács Gábor atyától - Búcsúztató prédikáció

 

          Közzétesszük Bartos Károly plébános úr búcsúztató beszédét, amely elhangzott Kovásznán, 2016. február 16-án. Köszönet érte Boros Vilmos plébános úrnak.

 

Prédikáció

 

20160216 110047

 

Karácsonyi üzenet

Karácsonyi üzenet

 

      Csukott szempillája mögött nyugalom vette őt körül, de tudta, amint szemeit kinyitja, vége szakad a békességnek és elkezdődik a harc. Nem bánta, ezért jött és készen állt elfogadni mindent, amit az Atya elhatározott.
De most, születése pillanatában, át akart mindent érezni, minden mosolyt és szeretetet mely áradt feléje, inni akarta a boldogságot, erőt akart gyűjteni az élethez.
A szalmának kifejezetten jó illata volt és a marhák puha meleg leheletükkel betakarták. Egy tiszta hang énekelni kezdett, tudta, Édesanyja az. Felnézett rá és a két szempát összefonódott egy életre. Egy földi életre.
Lelki Édesapja ott forgolódott a tűzhely körül, próbált szikrát csiholni egy kovakővel. Meg- megszületett néha egy aprócska szikra, nevetve elbújt a rőzse közé, reményt keltve, hogy mindjárt ropogni fog a tűz. Aztán kialudt és a munka kezdődött elölről. A kisded gondolatban megdorgálta a szemtelen szikrát, az elszégyelte magát és nem pajkoskodott többé, engedelmesen lángra lobbantotta az apró ágakat. Gyantaillat töltötte be a kicsi istállót, a lángnyelvek megvilágították a békés családot. Most minden szép és jó volt, az éjszaka csendjét semmi sem zavarta meg. Elaludtak.
A távolban, pásztorok vigyázták a nyájat, a buzgóság azonban elnyomta őket is, fáradtak voltak a napi munka után. Nemsokára angyali hang ébresztett őket, jó hírt mondva: „Megszületett a Megváltó!” Csodálkoztak, de kétely nem volt bennük, tudták, indulni kell, látni kell, meg kell bizonyosodni és tovább kell adni a jó hírt!Hamarjában túrót, sajtot csomagoltak, korsóba friss tejet töltöttek, egy kisbárányt ölbe vettek. Úgy haladtak az úton, mint aki tudja merre kell menni. Szivükkel látták az útat, a hit világított nekik.
A kisded a jászolban feküdt és nagyon várta a pásztorok érkezését.
Halkan megreccsent az ajtó és beléptek az egyszerű, megilletődött emberek. Az öregebbik letérdelt, jól megnézte magának a gyereket és csodálkozva tapasztalta, hogy rakoncátlan könnycsepp siet le az arcán, követve a ráncok árkait.
- Olyan szép ez a gyerek és valami jó érzés úgy eltöltött, hogy könnyezem, én ilyen boldog soha nem voltam! Gyertek ti is, társaim, nézzétek, Isten elküldte nekünk Fiát! – mondta és nem értette honnan ez a bölcsesség, honnan tud ő ilyen dolgokat?
A kisbojtár is odament, vitte a báránykát és nem tudva, mit is kell tenni ilyenkor, hát arcon csókolta a gyermeket, az meg ránevetett.
Az öröm és a békesség végleg betöltötte szívüket, nem is csodálkoztak a három újabb vendég érkezésekor, pedig fényes királyok voltak azok, bársonyba, selyembe öltözve. A pásztorok tudták, hogy egyetlen földi király sem ér fel azzal a picike királlyal, aki bájosan, mosolyogva néz rájuk a jászolból.
Karácsony közeledik, a betlehemi istállóból ma is erő és béke sugárzik felénk, a kegyelem ma is árad, csak be kell tudni fogadni.
Nem a bőségesen terített asztal, az ajándékok sokasága, a roskadozó fenyőfa jelenti a Karácsonyt. Bűnbánatban megtisztult szívünk, el nem mulasztott jótetteink, kedvességünk, szeretetünk jelenti az igazi ünnepet! A koldus, akit esetleg meghívunk ebédre, talán maga Jézus, aki bejönne szívünk rejett kamrájába.
Lehet, hogy az a koldus nem jó illatú, lehet, hogy kapcájából olvad a hó, bepiszkítva szönyegünket, lehet, hogy fogatlan szájával szürcsöli a levest és csámcsogva rágja az ételt, lehet...ám olyan nehéz lesz őt ismét kiengedni a hidegbe. Aki egyszer találkozott, úgy, igaziból a Megváltóval, az már nem tud nélküle élni, annak már csak jónak lehet lenni.
Nézzünk szét jól a fényesen kivilágított városok terein, sok a szegény, egyedül élő ember. Elkínzott szemeikből Jézus ragyog ránk majd és tudni fogjuk, hogy segítenünk kell rajtuk. Talán egyszer hozzánk is le fog hajolni valaki, hogy segítsen. Talán egyszer mi magunk is leszünk szegények és elhagyatottak és vágyódni fogunk az igazi Karácsonyra.
Jézus mindenkiért vállalta a születést, a halált, a feltámadást, ő a mi bizonyosságunk az örök életre. Csak azt kéri tölünk, hogy legyünk jók. Ne csak Karácsonykor. Ha nem voltunk jók, ha nem tudtunk jót tenni, kezdjük el most, legyünk áldás embertársainknak és ha nincs pénzünk, nem tudunk mivel segíteni, hát adjuk önmagunkat.


Szülessen meg a Megváltó végre a szivünkben!

Kolozsi Noémi- Bernadette - Kovászna

karacsony 2016

In memoriam Kovács Gábor plébános

In memoriam Kovács Gábor plébános!

 

            Nagy tisztelettel és szeretettel gondolunk a néhai Nt. Kovács Gábor kovásznai plébánosra. A Magyar Katolikus Rádió munkatársa által készített interjúban egy derűs, hitében erős, kiegyensúlyozott ember körvonalazódik ki előttünk. A felvételnek hála megidézhetjük hangját, szellemi, lelki örökségül reánk hagyott intelmeit. Köszönjük Hámori Kingának, a Magyar Katolikus Rádió munkatársának, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta a felvételt. A felvétel 2011 szeptemberében készült.

gabor atya puspok

 

 

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

 
2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Imáink. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting