Elmélkedés Barsi Balázstól

Nyomtatás
Megjelent: 2013. november 24. vasárnap

     

barsi balazs

       Miközben a kereszt alatt egyre örvénylik a bűn sötétsége, és az ott állókat is magával sodorja a gonoszság elszabadult árja – mely eléri a bal latrot is, aki tehetetlen dühében bűnbakot keresve szidalmazza Jézust –, van egy ember, aki a szennyes indulatok közepette megérzi Jézus tisztaságát, ártatlanságát s valamiképpen elrejtett, titokzatos hatalmát is: a jobb lator. Kicsoda ő, hogy a szenvedés mélységeiből is fel tud tekinteni Jézusra? Hogy lehet, hogy ilyen csodálatos tisztaság tudott feltörni belőle a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alól? Hogy képes egymaga szembeszállni a már égig érő mocskolódással, s megállítani a szennyáradatot? Hogy tud ebben a válságos órában egész elrontott életének új értelmet és reményt találni azzal, hogy Jézus felé fordul, tekintetét keresi, és így szól hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodba”? Az üdvösség pillanata ez, hiszen nemcsak felismeri a Szabadítót Jézusban, hanem ezzel a mondattal meg is vallja, így őrá is vonatkozik: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.” Csend áll be néhány másodpercig – milyen súlyos, milyen feszült ez a csend! –, majd Jézus megszólal. A többieknek: a bámészkodóknak, a gúnyolódóknak, a káromlóknak nincs mit mondania, hanem csak annak, aki mikor már minden földi reménye szertefoszlott, felismerte benne az egyetlen, életmentő reménység hordozóját, minden emberi reménység beteljesítőjét: „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.”

Barsi Balázs

 

2011 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Elmélkedés Barsi Balázstól. Custom Footer text
Powered by Joomla 1.7 Templates buy reliable web hosting