Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Isten hozta a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend, Márton Áron Tartományának honlapján! Közösségünk a Római Szentegyház törvényei szerint működő szervezet, „krisztushívők  magántársulása” formában.

  

uj cimer 

 

Legfrissebb híreink

 

 

Új evangelizáció eredményesen – de hogyan?

three-gold-stars1

„A Szentlélek az evangelizáció valódi hajtóereje”

 
 

Homília (Advent 3 Vasárnapja B.év)

 

Homília (Advent 3 Vasárnapja B.év)

 

Amennyiben még mindig latinul mutatnánk be a szentmisét, akkor az első szó, amit a mai liturgiában hallanánk az a Gaudete latin szó lenne, ami azt jelenti, hogy örüljetek.

Ez az a szó beragyogja a mai olvasmányt, hiszen Izajás próféta mondja: „Az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám”. A zsoltárok is az örvendezést fejezik ki, a szent lecke is így kezdődik: Mindig örüljetek!

Az öröm szónak a héber nyelvben nagyon sok jelentése van. Jelenti azt, hogy az öröm az Isten forrása. Ha szembeállítjuk Izrael vallását a többi nép vallásával, akkor elmondhatjuk, hogy az izraeli nép vallása egy az örömöt, hirdető, az örömöt ünneplő vallás volt. A jó izraelita élete legfőbb örömeként élte meg azt, ha köszönetet mondhatott Istennek.

Amint észrevehettük, a tiszta öröm forrása és célja maga Isten. Isten örömmel ajándékoz meg bennünket és mi ezt az örömöt tükrözzük neki vissza. Az Ó szövetség az öröm könyve, úgy az Új szövetség a jó hírek könyve. Ez által akarja Isten, hogy örömteli életünk legyen, folyamatosan imádkozzunk és hálát adjunk neki bárhol is vagyunk.

Egy történetet szeretnék megosztani:

Egy olyan emberről szól, akinek egy nap messzire kellett utaznia. Ez abban az időben történt, amikor a keresztények még ragaszkodtak a vasárnaphoz, mint ünnepnaphoz. Ez az ember olyannyira ragaszkodott a vasárnap szentségéhez, hogy nem is utazott vasárnap. Mivel üzleti dolgait szombat estére fejezte be, és nem volt vonat, amivel haza induljon, úgy döntött, hogy a vasárnapot a városban tölti és, majd hétfőn indul haza. Vasárnap elhagyta a hotel szobáját, hogy keressen egy templomot. Az utcák kihaltak voltak, de szerencsére meglátott egy rendőrt és oda ment hozzá és megkérdezte, hogy merre találja legközelebbi templomot. A rendőr válaszolt neki, majd tovább indul az üzletember. Alig tesz meg pár lépést, visszafordul és megkérdi a rendőrtől, miért egy katolikus templomot ajánlott nekem? A rendőr mosolygott és így felelt: Jómagam nem vagyok templomba járó ember, de azok az emberek, akik abból a templomból jönnek ki, a legboldogabbnak tűnő emberek az egész városban. Úgy gondoltam, hogy ön egy ilyen templomba menne szívesebben.

Az egyik ok, amit elfelejtünk a keresztény tanúságtevésünkben, az a kötelességünk, hogy örömöt sugározzunk. Talán ezért van az, hogy maga Jézus is egy gyermeket használ, hogy megtestesítse Isten országát, a gyermekkel születet örömöt állítja elénk.

Egy író azt írta egy szegény lakónegyed láttán: „a szegénység elképzelhetetlen volt, a higiénia teljes mértékben hiányzott, de a levegő tele volt a játszadozó gyermekek örömével.”

Elisabeth Kubler pszichológus így ír egy még ennél is rosszabb helyzetről : „ amikor a második világháború után, a gyerekek barakkjait látogattam, azt vártam, hogy a szörnyűség különböző fokaival és formáival fogok találkozni. Ezzel szemben a barakkok falai tele voltak pillangót ábrázoló rajzokkal, az öröm egyetemes jelképével.

Nekünk felnőtteknek, az teszi örömtelivé a karácsonyunkat, ha láthatjuk a tágra nyílt szemeket azokon a kis gyermek arcokon, amelyek örömöt sugároznak. A gyerekein ismerik az örömöt, és mi is ismertük, csak valahogy elvesztettük a felnőtté válás útján.

Még egy történetet szeretnék megosztani:

A történet egy nagymamáról szól, aki ötven év házasság után elveszíti a férjét. Nem tudja feldolgozni a halálesetet, szomorú és csak ül a székében maga elé bámulva. Egyetlen esemény, ami megszakítja a hétköznapok monotonitását, az amikor az unokája hetente olykor két hetente meglátogatja őt.

Egyik ilyen alkalommal, a nagymama a ház előtt várja unokáját, öntözi a virágait és közben dudorászik egy dalt. Még mielőtt az unokája valamit is szólhatna, a nagymama kérdéssel fogadja. Szeretnéd –e tudni, hogy mitől vagyok ilyen boldog? És folytatta: „a tegnap éjszaka kaptam egy választ. Végre megértettem, hogy Isten miért vette el a férjem, és hagyja, hogy nélküle éljek. A te nagyapád tudta, hogy az élet titka a szeretet, és minden nap így élt. Ő volt a mozgásban lévő feltétel nélküli szeretet. Én is ismertem ezt a szeretetet, de nem éltem meg teljesen. Ez az oka annak, hogy neki hamarabb kellett elmennie, nekem pedig még maradnom kell. Eddig azt hittem, hogy valamiért büntetve vagyok, de tegnap éjszaka megértettem, Isten ajándékba hagyott itt engem. Megengedte, hogy maradjak, azért, hogy életemet szeretetté tudjam változtatni. Tudod, nem tanulhatod mega leckét, halálod után. A szeretetnek itt kell élnie a földön. Ha már elmentél, akkor már túl késő. Ezért adták nekem az élet ajándékát, hogy megtanultam, megélni a szeretetet itt és most.”

Így élt a nagymama évekkel később is, mikor már a korházi ágyon feküdt. Azt mondta róla egy ápoló: „az ön nagymamája egy nagyon különleges hölgy... ő a fény.” Igen a nagymama életét az öröm és a szeretet járta át, így tudott fény lenni mások számára egészen élete végéig.

 

kep advent

 

 

A történetben szereplő ápoló, úgy beszél a nagymamáról, mint fényről, világosságról. János evangéliumában, amikor Jézus megtudja, hogy Keresztelő János halott ezt mondja tanítványainak: „Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.”

A nagymama elméletét figyelembe véve, rájövünk arra, hogy mi még nem vagyunk készen, még van, amin dolgoznunk.

Az évnek ebben a szakában, be kell engednünk az örömöt a mi szívünkbe. Ha szíved fáj az Adventben, valamilyen okból: - házassági problémák, valaki szeretett elvesztése, aki már Istennél van, gyermekeinkért való aggódás,- akkor ne engedd, hogy az aggodalom legyőzzön.

Élvezd az életet, légy hálás minden percéért, hiszen nem tudjuk sem az órát sem a napot. Találd meg az utat, hogy leküzd szívedbe a szomorúságot. Tegyél azokért, akikről talán már senki sem gondoskodik. Tegyél valami pozitív dolgot, valami szívmelengetőt, valami olyat, ami a másik ember számára örömöt okoz.

Az öröm olyan, mint a bumeráng, minél többet adsz, annál többet kapsz vissza. Nemrég olvastam, hogy arra lenne szükségünk, hogy véletlenszerűen gyakoroljuk a kedvességet és a szeretet tetteit.

Hamarosan ünnepeljük a karácsonyt, a világ örömét, azt hogy a szeretet megtestesült. Legalább ilyenkor, emelkedjünk felül bűneinken, szomorúságainkon, hiszen Jézus annyira szeretet bennünket, hogy egy lett közülünk



Homília (Advent 2 Vasárnapja B.év)

Homília (Advent 2 Vasárnapja B.év)

 

Nehéz lehet számunkra, megérteni keresztelő Jánost, ahogy kétezer évvel ezelőtt sem volt könnyű az őt hallgatóknak. Csak néhányan értették igazából, hogy mit szeretne mondani azzal, hogy az ő feladata előkészíteni az Úr útját. Azok azomban, akik megértették az ő küldetését megtértek és megkeresztelkedtek. De talán még ezek közt az emberek közt is akadt olyan, aki összezavarodott, amikor János azt mondja, hogy én vizzel kereszteltelek, de aki utánnam jön, az a Szentlélekkel keresztel meg benneteket.

Feltevődik bennünk a kérdés, ki volt Keresztelő János? – Miért tette, amit tett? – milyen jelentősége van ennek a ma?

Keresztelő János az Advent igazi hangja, a hang, amely felhívja a figyelmünket az érkező Krisztusra, aki belép Isten és ember kapcsolatába.

János és az ő üzenete, Jézus érkezésének a kezdetét jelezték akkor, és ma is úgyanúgy a kezdetet jelentik mindazok számára, akik Jézussl együtt akarnak élni, akik meg szeretnék találni a kiutat a világ káoszából az igéret földjére.

Ahogy egy kínai mondás mondja az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. János rámutat arra, hogy melyek kell, legyenek ezek az első lépések, akkor, amikor készíteni akarjuk az Úr útját a mi szivünkbe.

Ezt egy történettel szeretném megvílágitani: Egyszer keleten egy egyetemi tanár elment a mesterhez.

Mester – mondta – tanítsd meg nekem, hogy mit kell, tudjak, ahhoz, hogy boldog életem legyen? Tanulmányoztam a szent könyveket, meglátogattam a világ legnagyobb tanítóit, de nem találtam meg a választ. Kérlek, tanítsd meg a módját.

Ebben a pillanatban a mester teával kinálta meg a tanárt. Megtöltötte a tanár poharát, mikor tele lett, nem állt meg, hanem töltötte tovább egészen addig, hogy a tea már a kifolyt a padlóra is.

Ezt látva tanár, nem tudta magát visszafogni, és rászolt a mesterre: Ne töltsd, tovább nem látod, hogy tele van, nem fér több bele.

Ekkor megszólalt a mester. – Olyan, vagy mint ez a pohár tea, tele vagy a saját véleményeddel, spekulációiddal. Hogyan tudjam megmutatni a boldogság útját, ha nem üresíted ki először magdat?!

Hogyan tudjuk Krisztust befogadni a szívünkbe, hogyan tudjunk vele együtt belépni az igéret földjére, ha nincs hely a szívünkbe a számára, ha nem készülünk fel a fogadására.

János azért jött, hogy elkészítse az Úr útját, egy utat nem a Júdeai sivatagban, hanem útat azok számára, akik hajlandók Őt meghallani és megtérni.

János felszólította akkor, az embereket a bűnbánatra, az Úr útjának készítésére. Ugyanezzel a vehemenciával szólít fel bennünket ma is. Felszólít arra, hogy cselekedjünk, hogy méltókká váljunk az Üdvözítőre, hogy követni tudjuk őt.

Mit jelent a bűnbánat? Egyszerüen csak azt, hogy elfordulok, irányt váltok, egy új utat követek és a régit magam mögött hagyom. Ahogy a tanár ki kellett üresítse magát ahhoz, hogy megtalálja a tudást a boldogsághoz, úgy mindegyikünk irányt kell, váltson, ahhoz, hogy a világból az igéret földjére tudjon jutni.

A káosz a gaz, amitől ki kell üresítenünk magunkat, a szívünkben van. Mindezeket mi idéztük elő a mi cselekedeteinkkel és mulasztásainkal.

Az adventi készülődés idején, ráébredünk, hogy mennyire értéktelen, ami életünk és mennyire felkészületlenek vagyunk az Úr Jézus eljövetelére. Ilyenkor sokkal könnyebbem megláthatjuk azt, hogy mi hiányzik, egyre jobban felerősödhet az Isten utánnni vágyunk, egy olyan valaki után, aki leveszi vállainkról a terheket.

Szükségünk van időre, magunkra szánt időre, főleg azoknak akik, azt gondolják, hogy az ajándékok sokaságával családi békét lehet vásárolni.

Szükségünk van értékesen eltőltött időre, az öröm megtapasztalására, főleg azoknak, akik a boldogságukat a karrierjük nővekedésétől várják.

Még azoknak is szükségük van az adventi időre, akik értékelik Jézus örömhírét, ugyanis az örömhír ujra – és ujra olvasása mellet rádöbbenhetünk arra, hogy van mit még jvítanunk magunkon, hogy szükségünk van bűnbánatra.

Így vagy úgy, mindanyian egy olyan pörgésben találjuk magunkat az év ennek a szakaszában, amely lelkileg szárit, ki bennünket. A különböző kis ünnepségek, amelyeket ilyenkor szervezünk, akár a munkahelyen, akár máshol érzelmileg és pszihésen szárítanak ki minket. Eláraszt a zaj, nem csak a megszokott hangok, hanem a bevásárlóközpontok zaja, egyre rohanó Isten helyett ajándékokat kutató emberek zaja.

A sok-sok külsőség rákényszerít bennünket arra, hogy boldognak érezzük magunkat akkor is, ha fáradtak vagyunk a rohanásban, akkor is, ha beburkolózunk a saját kis nyomrúságunkba.

Arra kényszerítenek, hogy pénzt költsünk, akár adósságok árán is az ajándékokra, olyan dolgokra, amelyre nincs szükségünk igazából, csakhogy családjaink boldogok legyenek. Nagyon sok munkáltató azt kéri a munkásaitól, hogy jobban és többet dolgozzanak, mert akkor majd az ünnepeken szabadok lesznek és így a családjuknak meg tudják teremteni a boldogságot.

Egyfajta káosz vesz körül bennünket kivül – belül. Éppen ezért szükségünk van Istenre, hogy ki tudjunk szbadulni ebből a káoszból, és megérkezzünk egy olyan helyre, ahol remény, öröm, béke és szeretet van, egy helyre ahol ott az Isten.

 

eskuetetel 7 20140524 1611750883

 

 

Sokszor abba a tévedésbe esünk, hogy adventben annyi mindentől meg kel szabadulnom, annyi mindent meg kell még tennem, és elfelejtjük a „néha a kevesebb több” elvet. Milyen is lenne, ha lelassulnánk, nem rohnnánk annyit, ellazulnánk, és arra figyelnénk, ami fontos. A karácsonyt megelőző időszak túl értékes ahhoz, hogy állandó rohangálással töltsük. Az advent időszaka a Nem-et mondás időszaka. Nemet mondok a rengeteg programszervezésre, arra hogy mindenhova el kell érnem, ahova elmegyek ott teljes lényemmel legyek ott, amit szervezek, azt csináljam odaadással.

Nemet mondani azoknak a programoknak, amelyek elválasztnak családomtól, az otthon meghitt hangulatától.

Mert mikor nem-et mondok, akkor tulajdonképpen igent mondok más dolgokra.

Igent mondok a lelki feltöltődésre, hajnali misére járok, jobban ráfigyelek Isten üzenetére. Jobban figyelek a családtagjaimra, a gyermekeimre, feleségemre.

Meghívok egy olyan rokont vacsorára, aki egyedül van, vagy meglátogatok egy olyat. Többet olvasom a szentírást és imádkozom.

Kedves barátaim, a bűnbánat, amire a legtöbbünknek szüksége van, az nem egy nehéz dolog, csupán csak annyi, hogy megváltoztatom az életkedvem, olyan dolgokat kezdek fontosnak tartani, amivel másoknak szerzek örömöt, olyan cselekedeteim lesznek, amelyekkel a lelkemnek szerzek felüdülést.

Az adventi bűnbánat, előkészület, nem arról szól, hogy mellünket verve elmondjuk, hogy mennyire bűnösek voltunk, nem az ujra és ujra kimondott bocsánatkérő szavakból áll. A bűnbánat azt jelenti, hogy másképp élek, mint eddig, odafigyelek másokra, egy olyan utat választok, ahol Krisztus egyre mélyebben és mélyebben tud bennem élni.

Keresztelő János szavai ma is fontosak számunkra.

Ma is egy új életre hívnak Krisztusban, és emlékeztetnek arra, hogy ha jobb életet szeretnénk, akkor kicsit kell tennünk ezért, fel kell készítenünk magunkat erre az életre, bűnbánatot kell, tartanunk fel kell, ismerjük azt, hogy Isten nélkül az útjaink sehova se vezetnek és kérnünk kell Isten bocsánatát, hogy vele tudjunk haladni az úton.

A bűnbánat egy olyan kezdet, amelyen Isten áldása van és mindennap legalább egyszer kérnünk kell Isten bocsánatát. Hiszen ezzel a Fiú felé fordulunk és akkor az életünk melegebb lesz, az Ő fénye beragyogja életünk útját, azt fogjuk tapasztani, hogy ösvényeink egyenesek, a völgyek fel vannak töltve, a hegyek és a dombok el vannak egyengetve, a kényelmetlen dolgok egyensúlyba jönnek, a kereszthordozás könnyebbé válik, mert Isten velünk halad és életünket a karácsony fénye tölti be.



Copyright 2013 Szent Gellért Erdélyi Lovagrend - Főoldal. Márton Áron Tartomány
Template Joomla 1.7 by Wordpress themes free